Kristen Stewart nagyon mélyre süllyedt

Pontosabban már eleve mélyen, 11 ezer méter mélyen van a tenger alatt egy kutatóbázison, amit titokzatos támadás ér – a sztárból pedig remek mélytengeri akcióhős válik az Árokban.

Ki gondolná, hogy ha az ember egy kutatóbázison dolgozik 11 ezer méter mélyen, a Mariana-árok sötétségében, bármi baj érheti, és ki sejtené, hogy ha beüt a krach, akkor semmiféle segítségre nem számíthat odalent? Erről szól az Árok (2020), ahol

nemcsak egy krach üt be, hanem krachok egész sorozata,

és akkor még a legnagyobb veszélyről, amely hőseinkre leselkedik, nem is beszéltünk.


Az ilyen történetek utoljára a 90-es években élték a virágkorukat, amikor mindenféle nemzetközi tudóscsoportok indultak különböző sötét helyekre, az űrbe vagy éppen a tenger mélyére, hogy valamilyen ismeretlen veszéllyel nézzenek szembe (lásd például A gömb vagy A mag című filmeket). Itt is pontosan erről van szó: valamikor a közeljövőben egy óriás cég hatalmas fúrótornyot és víz alatti kutatóállomásokat létesít a Mariana-árok mélyén. Aztán beüt a ménkű! Földrengés rázza meg a létesítményt, amit minél hamarabb el kell hagyni, csakhogy elfogytak a mentőkabinok. (Egy rakás ember már feljutott, ami megmagyarázza, miért van ilyen kevés ember egy ekkora objektumban.) Ha viszont elmennek a szállítófolyosón X pontig, majd onnan a tengerfenéken gyalogolnak egy másik állomásig, akkor ott hátha lesz valami.


Kristen Stewart (aki itt pont úgy néz ki, mint Tóth Gabi a rövid hajú korszakában) az állomás egyik mérnöke; akkor ismerjük meg, amikor fogmosás közben felfigyel a lámpák vibrálására, majd arra, hogy a plafonról csöpögni kezd a víz. Aztán beomlanak a falak, és ő néhány társával nekivág az alapból is veszélyes útnak. Útközben sok minden kiderül: például az, hogy a szállítófolyosó nem járható, a tornyot nem földrengés zúzta össze, a vaksötétben pedig valamik ólálkodnak, amik cseppet sem barátságosak. William Eubank rendező, aki The Signal (2014) című, különös hangulatú, feszült sci-fijével hívta fel magára a figyelmet, szép komótosan nekiáll, hogy hőseit eljuttassa a megfelelő helyre, miközben ugyanilyen szép komótosan elkezdi őket ritkítani, a lényeket pedig egyre közelebb hozza mind hozzájuk, mind hozzánk.


És innentől indulhat is kedvenc műfaji játékunk, ami egyrészt abból áll, hogy megtippeljük, ki lesz a következő, amit kicsit bonyolít, de egyben színesít az az extra kihívás, hogy megérezzük, vajon a készítők hallgatnak-e az idők szavára, és szakítanak-e a hagyománnyal, miszerint mindig a fekete sráccal végeznek először, majd jöhet a többi.

Eubank egyébként nagyon tisztességes munkát végzett, és izgalmas, látványos filmet hozott össze, amire valamiért mégsem igazán figyeltek fel – talán pont azért, mert az alaptörténet olyan régimódi.

A katasztrófa, a kijutás a roncsból és a kis séta a tengerfenéken mindvégig izgalmas, a karakterek pedig jók. Kristen Stewart itt sokkal jobb akcióhős, mint mondjuk az új Charlie angyalaiban, a nagy pofájú T.J. Miller most is nagy pofájú, szokás szerint a szórakoztató és az idegesítő határán billegve, John Gallagher Jr. kedvesen átlagos, Jessica Henwick csinos, Vincent Cassel pedig most is iszonyatosan karizmatikus, bár sokat azért nem kapunk belőle.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu