Következzék néhány emlékezetes jelenet a magyar konfliktuskezelés és szocializáció legautentikusabb közegéből!
A legényanya
Az egy emberként alkoholizáló falu rémképe legalább olyan „gonosz általánosítás”, mint az, hogy ugyanezen település fagyizójában 1982 óta csokoládé-vanília a kínálat – szigorúan csavaros formában. Ez a morbid vízió köszön vissza A legényanyában is, amikor Rátót kreatív igazgatósága egy-egy megoldandó probléma előtt kötelező kocsmai brainstormingra vonul. A fiók legélesebb Béláját mellesleg a legendás Kibédi Ervin alakítja, akinek vonásait bárki felfedezheti a tükörben, aki valaha negyven felett végigbulizott egyhuzamban három éjszakát.
A tanú
Az 50-es években a hanyatló nyugaton már létezett a kocsmai jukebox intézménye, a vas- és acél országában azonban még mindig az élő performanszoknak volt nagyobb hagyománya. A tanú emlékezetes jelenetében Csetneki issza magát Buddy Hollyra, ám előadása nem arat osztatlan sikert. Pelikán József pl. nem tartozik a rajongók közé, mivel azt gyanítja, hogy a helyi rocksztárnak volt némi szerepe abban, hogy só és fokhagyma mellett petróleum is került a disznótorosába.
Az ötödik pecsét
Fábri Zoltán klasszikusában a kocsma paradox módon a legintellektuálisabb közeg. A vendégek ugyanis a „hányat kölkedzett az apósomék disznaja” kérdéskör kibeszélése helyett válogatott morális problémákat feszegetnek. Azonban a vendéglátóipari egységbe betérő karszalagos baráti kör felettébb sérelmezi a társalgás mélységét, és nem egész egy percen belül meg is ölik a bulit.
Csapd le csacsi
Ma már a párterapeuta rendelője a legideálisabb helyszín a párkapcsolati problémák kibeszélésére, ám a rendszerváltás környéki daliás időkben – minden más krízis orvoslása mellett - a resti töltötte be ezt a funkciót. Huszár Géza is ezen ősi magyar konfliktuskezelési módot választja, miközben jóbarátja hasznos tanácsokkal látja el. A jelenetben emlegetett Kőműves Saci kilétére sajnos nem derül fény a filmben, így csak gyaníthatjuk, hogy ő a legelőkelőbb úrihölgy 2000 km-es körzetben.
Portugál
A Portugálban ugyanazon önmegvalósítási metódus köszön vissza, mint korábban a Szomszédokból: itt alapvetően minden tré, dobbantani kéne erről a tyúkszaros ugarról… következésképpen igyunk! Jelentős különbség azonban, hogy a filmben zsizsegő szeszegerek hitelesek, és egyikük szájába sem erőltettek be olyan szentenciákat, melyeket élő ember ki nem ejtett a száján. Továbbá minden valamirevaló kocsmában vegetál egy Sátánhoz hasonló karakter, akinek egész élete egy összefüggő fesztiválszezon.
Szőke kóla
A ’96-’97 utáni magyar közönségfilmek kapcsán az lehet az érzésünk, hogy a rendezők között sajátos rivalizálás folyt a „minden idők leghiteltelenebb mozija” elismerés elnyeréséért. Egyértelmű győztest ma sem tudnánk kihirdetni, de tény, hogy a Rap, revü, Rómeó mellett a Szőke kóla pazar esélyekkel indult volna a nyolckeres közeg hajszál híján tökéletesen fals ábrázolásáért. Egy autentikus jelenet azonban mégis becsúszott az ominózus vígjátékba:
