Az áruló (2008) hőse egy egykori kommandós, aki most bombákat gyárt arab terroristáknak, pedig eredetileg az FBI-nak dolgozott. Vagy semmi sem az, aminek látszik?
Bár a szeptember 11.-i támadás után az Egyesült Államok hadat üzent a terrorizmusnak, amire elképesztő pénzeket és erőforrásokat költöttek, radikálisan új törvényeket hoztak, az eredmények felemásra sikerültek. A különböző hírszerző és elhárító ügynökségek ugyanis mind maguknak követelték a költségvetésben az erre elkülönített pénzek zömét, és ennek érdekében saját szerepüket messzemenően eltúlozták, miközben riválisaik erőfeszítéseit gyakran akadályozták, például azzal, hogy nem osztották meg velük a megfelelő információkat. Ez adta Az áruló (2008) alapötletét, és persze rögtön feltehetjük a kérdést, ki az áruló és kit árult el.
Samir Horn (Don Cheadle) szudáni születésű amerikai, aki a különleges erőknél szolgált, hithű muzulmán, aki leszerelése után fegyverkereskedésre adta a fejét. Ezért tartóztatják le Jemenben, és a börtönben megismerkedik Omarral (Said Taghmaoui), egy radikális muszlim férfival, akivel szoros barátságot kötnek. Omar vezeti be hősünket egy terrorista sejtbe, ahol nagy hasznát veszik a robbanóanyagokkal kapcsolatos tapasztalatainak, és hamarosan bombákat kezd gyártani nekik. Aztán kiderül, hogy Samir eredetileg a CIA-nak dolgozott, de amikor az általa gyártott bombákkal robbantanak fel egy amerikai konzulátust Franciaországban, az FBI ügynöke, Roy Clayton (Guy Pearce) arra a következtetésre jut, hogy a férfi teljesen átállt a másik oldalra, majd kiderül, öngyilkos arab merénylők egy időben akarnak buszokat robbantani szerte egész Amerikában.
Jeffrey Nachmanoff (Ügynöklista, Klónok) filmje, amelyet alig 48 nap alatt forgattak 3 kontinens 17 különböző városában mindössze 22 millió dollárból, egyszerre koncentrál a titkosszolgálatok munkájára – és rivalizálására, illetve Samir karakterére. Akit megannyi egymással konfliktusban álló lojalitás szakít szét, a hazája, a származása, a kiképzése, és leginkább vallása és világnézete, illetve az Omarhoz fűződő barátsága miatt. És ritka dolog, hogy egy amerikai filmben ennyire összetett karaktert kapunk, ahol az ilyen történetek többnyire fekete-fehér, jó vagy rossz figurákkal dolgoznak, ritkán fordul elő, hogy egy történetben ilyen sokféle motiváció legyen, és ez teszi egyedivé és izgalmassá Az árulót. No meg Don Cheadle játéka, aki ugyan ritkán kap főszerepet, inkább megbízható karakterszínésznek számít, de ha mégis, akkor mindig nagyon jó – lásd Hotel Ruanda (2004).
