Az új angol young adult sorozatban a fehérek az elnyomottak, a feketék uralják Britanniát és a fél világot, de ez sem állíthatja meg a kissé bumfordi szerelmet a fekete lány és fehér srác között.
Még az egyetemen az egyik barátommal sokszor játszottunk el azzal a gondolttal, mi lenne, ha felcserélődnek a legmasszívabb faji sztereotípiák, például a romák és a svédek esetében. Mondjuk svédútra menne a svédmeggy a cigányasztalnál, miközben játszana a száztagú svédzenekar, de mi is ismernénk rendes svédeket, akiknek egyébként nagyon jó érzéke van a zenéhez. Az HBO új sorozata nem csak a faji sztereotípiákkal játszik el, de a konkrét társadalmi szerepeket is megcseréli a fehérek és feketék között – csak kevésbé szórakoztató módon. Viszont nem nyomasztó disztópiáról van szó, mondjuk A szolgálólány meséje bőrszínre hangolt verziója, hanem egy újabb young adult, vagyis főleg tiniknek szóló sorozatról.
A cím Nullák és ikszek, ahol a hipósoknak gúnyolt nullák az elnyomott fehérek, az ikszek az uralkodó feketék, akiknek meg bokszos a gúnyneve – én végig nem tudtam megbarátkozni ezekkel az elnevezésekkel -, merthogy bő hétszáz éve a történelem más fordulatot vett. Nem Európa gyarmatosította a fél világot, hanem Afrika, köztük Angliát és annak fővárosát, Albiont is. A jelenben járunk, és az afrikai kultúra keveredik a modern technológiával és viselettel, a feketék részben színes köntösökben és fejfedőkben, részben öltönyben járnak, és az elnyomott fehérek is sok mindent átvettek ebből, például a mintákat és színeket. És ezt a sorozat viszonylag jól építi fel, pedig látszik, hogy nem dolgozhattak óriási költségvetéssel, de ami van, az mutatós és átgondolt. Ebben a világban él az örökké machináló belügyminiszter szépséges lánya, Seraphine, vagy Sephy, és a nulla Callum, aki katonának készül, mert csak így törhet ki az elnyomásból és szegénységből – a színtiszta iksz tiszti akadémián először vesznek fel nullákat, most bizonyíthat.
Callum anyja házvezetőnő Sephy szüleinél, kiskorukban sokat játszottak együtt, és most, hogy mindketten fotogén tinik lettek, újra keresztezik egymás útját. És igen, ez egy Rómeó és Júlia történet, más-más bőrszínnel és társadalmi ranggal, de mégiscsak egy Rómeó és Júlia történet, annak pedig, a sok sallang, a felépített új világ ellenére rém egyszerű. A rém egyszerű azt jelenti, hogy bántóan egyszerű. Ez a két szép fiatal egymásra néz, felragyog a szemük, egymásra zuhannak, szobára mennek, mindegy, mi lesz. És ha ez egy kicsit fineszesebb lenne, sokkal izgalmasabb lenne, a háttérben politikai machinációk zajlanak mindkét fél részéről, szintén bántó egyszerűséggel, amiben részt vesz Sephy apja és Callum bátyja - ő a legbántóbban ostoba karakter - , van jókora kavarás a tiszti akadémián, és szintén ezzel párhuzamosan családi drámák zajlanak, meglepően felnőtt módon, például Sephy anyjával kapcsolatban, és ez együtt akár egy izgalmas elegy is lehetne.
Mert sok minden adott hozzá, a fent említett „világépítésen”, a kissé zsúfolt többféle szálon át a két főszereplőig, akik elég jók. Az egyébként dél-afrikai Masali Baduza kifejezetten szimpatikus, és bár színésznőnek éretlen még, van olyan karizmatikus, hogy végig figyelni kell rá, Jack Rowan pedig, akit korábban a Birmingham bandájában láthattunk, hozza azt az érzékeny, melegtekintetű figurát, ami alapvető kelléke minden young adult szériának, és ha fejlődik, még hallunk róla. Ők ketten megérdemeltek volna, egy kiforrottabb, „felnőttebb” történetet és rendezést. A Malorie Blackman regényszériájából készült sorozatot magyar felirattal is nézhetjük az HBO GO-n.
