Ritka, hogy egy „húzzunk le még egy bőrt róla”-típusú folytatás nem okoz csalódást, de a Még egy kis pánik ilyen. Tévéajánló!
Az ezredfordulóhoz közeledve két alkotói csapatnak is eszébe jutott, mennyire izgalmas alapszituáció lehetne egy pszichiáterhez forduló maffiózó esete. Az elsőség érdeme a Maffiózók című HBO-sorozaté lett, amely túlzás nélkül megreformálta a televíziózást. Két hónappal később érkezett a filmes verzió Harold Ramis rendezésében, és amíg David Chase kultszériája a drámaibb, pszichologizáló vonalat vitte, a Csak egy kis pánik a komikumra koncentrált.
Lehet, hogy az utókor inkább a Maffiózókra fog majd emlékezni, de Ramis filmje is mintaszerűen ütött le minden ziccert, ráadásul Robert De Niro személyében sikerült megnyerni a főszerepre azt a színészt, akinek összeforrt a neve minden idők legjobb maffiafilmjeivel. Ezek után az lett volna a meglepő, ha nem arat zajos sikert a film, és ha nem készül el a folytatás. A Csak egy kis pánik persze siker lett, a második film is elkészült, és a profitéhség által életre hívott folytatások többségével szemben sikerült majdnem megütni az első rész színvonalát.
A legfőbb szerepet ebben az játszotta, hogy a rendezői székbe ismét az a Harold Ramis ült, akinek többek közt a Szellemirtókat, a Golfőrülteket és az Idétlen időkig-et is köszönhetjük, és Peter Tolan társíró is visszatért. A sztori szerint a De Niro által alakított Paul Vitti kezd bekattanni a börtönben, ezért az illetékesek a pszichiáteréhez fordulnak. Sobel doktor (Billy Crystal) hiába tiltakozik, gyorsan megszületik a döntés: Vitti beköltözik Sobel házába, hogy alapos kezelésnek vesse alá magát. A maffiavezér ezúttal készen áll, hogy új életet kezdjen, legalábbis ezt állítja. Gyenge idegzetű pszichiátere azonban nem biztos benne, hogy ez a született bűnöző valaha is jó útra térhet.
A kész filmet látva talán meglepő lehet, de Ramis lánya, Violet Ramis Stiel a memoárjában arról ír, hogy az egész produkció olyan volt, mint egy rémálom. A forgatás kezdetekor még nem volt kész forgatókönyv, így Ramis párhuzamosan írta és átírta a jelenteket, valamint helyszíneket is kellett keresni. Mindez azért alakult így, mert az első rész a stúdiót is meglepve akkora siker lett, hogy rohamtempóban kezdtek neki a másodiknak.
További érdekességek a filmről:
- A Még egy kis pánik előszeretettel rejt el utalásokat De Niro egyéb filmjeire, főként azokra, amelyekben gengsztert alakított. Az Aki legyőzte Al Caponét című 1987-es filmben magát Al Caponét alakította, és az egyik megrázó jelenetben egy étteremben baseballütővel szétveri valakinek a fejét. Erre utal, amikor Sobel doktor megkérdezi, hogy milyen munkát szeret végezni, és Paul azt mondja, hogy “Szeretem baseballütővel fejbe verni a palikat.”
- Amikor Sobel doktor rájön, hogy a fia Paul Vitti sofőrjeként dolgozik, egy alkalommal ráordít, hogy: “Kifelé, Clemenza!”. Ez is egy utalás, mégpedig A keresztapa 2. (1974) című filmre, amelyben Robert De Niro a fiatal Vito Corleonét alakította, és találkozott Clemenzával, akivel barátságot kötött.
- A forgatási jelenetben, amikor kirúgják a rendezőasszisztenst, egy igazi belsős poént láthatunk. Az elbocsátott alkalmazottat ugyanis Joseph Reidy alakítja, aki viccből vállalta el a szerepet, hiszen ő maga is rendezőasszisztens, sőt jelen filmnek is ő volt a rendezőasszisztense.
