Szép, tágas almazöld ház rendezett környéken, ahová hőseink, egy fiatal pár beköltözik, és akár boldogok is lehetnének, csakhogy mindez nem az ő döntésük volt, hanem egy titokzatos erőé, amely nem engedi őket elmenni...
Nehéz álmaink otthonát megtalálni, pláne fiatal párként, egy induló családként. Legyen elég nagy, de megfizethető, nyugodt környezetben, de közel mindenhez, jó állapotban, de a saját ízlésünkre alakíthatóan, esetleg bővíthetően. Jó, ha van kert, padlás és pince, pláne egy garázs, de ne legyen sok a rezsi, és legyenek jó arcok a szomszédok, és úgy általában, legyen jó a környék. És ha lehet, az új otthon ne emésszen fel minket, mint a Vivarium (2019) főhősei esetében.
Álmaik otthonát keresve Gemma, az általános iskolai tanárnő (Imogen Poots) és párja, Tom (Jesse Eisenberg) találkozik egy hóbortos ingatlanossal (Jonathan Aris), aki tökéletes lakást ígér nekik: egy csendes és kényelmes helyet, amely minden igényüket kielégíti. A pár úgy dönt, megtekinti a szóban forgó családi házat, ám a környék egyforma épületeinek véget nem érő sora kissé visszaveti a lelkesedésüket. Mondanák is, hogy nem ilyen házat kerestek, de az ingatlanos nyomtalanul eltűnik. Nem is sejtik, hogy ez még a legkisebb probléma, ami rájuk vár, mert képtelenek kijutni a lakópark labirintusából, és mindig ugyanoda, a 9-es számú almazöld házhoz jutnak vissza. Ami pontosan olyan, mint az összes többi almazöld ház ugyanott.
Az egész olyan, mint egy almazöld rémálom, és még csak az elején járunk. Gemma és Tom újra és újra megpróbálja elhagyni a teljesen üres lakóparkot, de mindig a 9-es számhoz jutnak vissza. Ez lesz az otthonuk, akár akarják, akár nem, és minden reggel egy doboznyi ellátmány várja őket az ajtó előtt – egy nap viszont nem élelmet, hanem egy kisbabát találnak a dobozban. A nagy kérdés, mit kezdjenek a babával, és mi a célja azoknak, akik rájuk bízták a kisgyereket, aki meglepően gyorsan nő. Hőseink kiutat keresnek, és talán a gyerek lesz az, talán az alagút, amit Tom kezd ásni, ki tudja? A néző sem feltétlen tudja, mert Lorcan Finnegan alkotása kifejezetten megosztó darab. Vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják, amire példa két hozzászólás a film adatlapjáról.
Az első nyilván nem egy rajongótól jött: „Nulla, azaz nulla a film értéke. Sajnos egy alatt nem lehet pontozni. De ha valakit lekötöztök egy székbe és kínozni akarjátok, akkor tökéletes.”, míg a másik írója kifejezetten értékelte, amit látott: „A film 10/10. Zseniális. Konkrétan az élet értelmét boncolgatja. Vajon egy kívülálló valaki/valami milyennek látja az emberi létet?” Az biztos, hogy a Vivarium képi világa elképesztő, és az is biztos, hogy van mögötte gondolat, csak az a kérdés, ki milyen mértékben nyitott erre.
