A Szicíliaiak klánja megunhatatlan, örökérvényű klasszikus, elsősorban a Jean Gabin, Alain Delon és Lino Ventura hármasnak köszönhetően, de Morricone zenéje se kutya.
Eleget siránkoztunk már azon, hogy az új francia filmek milyen gyengék, hogy ma már nincsenek igazi francia sztárok, és régen minden jobb volt, a francia film, különösen a francia krimik. Ezt a részt most ugorjuk át, és térjünk rögtön Henri Verneuil filmjére, a Szicíliaiak klánjára (1969), amelyet Auguste Le Breton nagyszerű regényéből készített, és amely nem Szicíliában, hanem nagyrészt Párizsban, Rómában és New Yorkban játszódik.
Hősünk egy ékszertolvaj, aki azért kicsit keményebb az átlag tolvajnál, merthogy két rendőrt is hidegvérrel lelőtt, amikor szorult helyzetbe került. Bár rács mögé került, Roger Sartet (Alain Delon) megszökik a börtönből, és segítőinél, a Manalese családnál rejtőzik el egy ideig. A család feje, Vittorio (Jean Gabin) belemegy a Roger által ajánlott nagyszabású ékszerrablásba, mert a fiatalember a cellatársától megszerezte az ékszerkiállításnak helyt adó épület biztonsági berendezésének tervrajzát. A férfiban azonban nem bízik, meggondolatlannak és forrófejűnek tartja, viszont a terv változik, és az amerikai olasz maffia is beszáll a megvalósításba, miközben ott liheg a nyakukban a kérlelhetetlen Le Goff felügyelő (Lino Ventura). És a csapaton belül felmerülnek bizonyos bizalmi problémák is…
Verneuil az amúgy is három nyelven – francia, olasz, angol – zajló történetét gyakorlatilag kétszer forgatta le: állítólag minden jelenetet franciául és az amerikai piacra gondolva angolul is eljátszottak. Ami nem jött be, Amerikában nem tarolt a film: ott volt elég gengszterfilm, sztárnak pedig legfeljebb Delon számított, de Európában teljesen más volt a helyzet. Ott Gabin, aki a francia film felemelkedésétől fogva a legjobbak közé tartozott, egy félisten volt, a kötött fogású birkózóból lett színész Lino Ventura pedig elképesztően nagy közönségkedvenc volt. És írjuk a rendező javára, hogy nem akart Alain Delonból igazi főhőst csinálni: merész bűnöző, igazi szívtipró, de egy gátlástalan gazember is, aki megkapja azt, amit megérdemel. Az igazi főhős itt a keveset beszélő, szemét általában napszemüveg mögé rejtő Gabin, az ő karaktere csendes konokságával, kérlelhetetlen igazságérzetével viszi a filmet.
