A különc filmjeiről ismert különc rendező mesél nekünk a hétvégén a nyúlüregről, amely megoldást jelent a problémákra, egy nagyon valószínűtlen utazásról és a borotvaéles kezű srácról.
Alice Csodaországban (2010)
Lewis Carroll örök meséje volt a Disney élőszereplős üzleti tervének egyik első „áldozata”, és majdnem logikus döntés volt, hogy a rendezéssel Tim Burtont bízzák meg. Hiszen adott volt számos olyan elem, ami amúgy is a rendező védjegye, a (rém)mesebeli alakok, a furcsa utazás egy másik dimenzióba, a helyenként erősen morbid humor és elvont gondolatok, nem csoda, hogy Burton rábólintott élete első 3D-s filmjére, és tisztességesen le is vezényelte a kényszerházasság elől a nyúlüregbe menekülő Alice történetét.
A hardcore Burton-rajongók nyilván már a „bérmunka” hírére is reflexból vért hánytak, hiszen a Majmok bolygója feldolgozása valóban kellemetlen élmény volt mindenkinek, a film viszont nagyon szépen teljesített a mozipénztáraknál és megerősítette a mikiegeres stúdió főnökeit abban, hogy jó úton járnak – ennek köszönhetjük például a mozikban most futó szintén nagyon sikeres, de erősen műanyag ízű A szépség és a szörnyegetet is. A folytatást, az Alice Tükörországbant Burton már producerként gondozta, pedig az sem lett rossz a visszatérő mosolygós Mia Wasikowskaval, a riasztó külsejű Johnny Depppel és a vízfejű Helena Bonham Carterrel, aki azóta már nem a rendező kedves neje. Ezt a filmet is vetíti az HBO pénteken különböző csatornáin különböző időpontokban.
Nagy Hal (2003)
Az Ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy ezt a filmet is Burton rendezte – sőt, azt is, hogy ez a film egyáltalán létezik. Valóban jócskán túlburjánzó meséről van szó, ami azért ironikus, mert egy túlburjánzó képzeletű férfiról szól, aki szeret meséket mondani. Ő a halálos beteg Edward Bloom, aki otthonában a családja körében várja a halált. Köztük van csinos francia felesége, a tőle rég elhidegült fia is, akinek a hideg futkos a hátán apja hihetetlen meséitől. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt, amióta nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával töltötte.
De mi van, ha a történetek legalább részben igazak? Mi van, ha a fantasztikus utazás megtörtént, a megszöktetett észak-koreai sziámi ikrekkel, a farkasember cirkuszigazgatóval és a barátságos óriással, meg az aranyhallal? Bár rengeteg tipikus Burton-elem tűnik fel, köztük kötelező jelleggel Helena Bonham Carter, valami itt mégis teljesen más. Példának okáért meghökkentő, hogy minden végig csupa napfényben fürdik – ez később a szintén teljesen más Nagy szemekben tér vissza -, és azt sem mondanám, hogy Ewan McGregor olyan tipikus Burton-főhős lenne. Az ő időskori énjét a szintén brit Albert Finney alakítja, a fiát pedig Billy Crudup és még a kis Miley Cyrus is feltűnik, ami szintén nem a rendezőre valló húzás.
Ollókezű Edward (1990)
Kezdjük egy megdöbbentő információval: az Ollókezű Edward főszerepét a gyártó stúdió eredetileg Tom Cruise-nak szánta. Milyen más lenne ma a világ, ha ez a terv összejön, és Burton le is ült az apró, de sportos színésszel elbeszélgetni, de úgy döntött, nem ő az ideális választás, és mivel az előző évben kijött Batman hatalmas siker lett, a stúdió hajlamos volt hinni a rendezőnek. És jött Johnny Depp, akivel eztán a következő 178 évben annyi filmet készítettek kölcsönös szinte fúzióban élve, hogy meg sem tudjuk számolni. De ne rugaszkodjunk el túl messzire a valóság talajától!
Adott az öreg, különc feltaláló - Vincent Price, a horrorlegenda utolsó fontos szerepe – aki társat teremt magának. Az Edward névre keresztelt, érző, gondolkodó lény teljesen kész, csak a kezei helyén éktelenkednek ollók. Sajnos az öreg meghal, mielőtt a művét befejezhette volna, aztán a feltaláló házában bujkáló fiúra rátalál egy jószívű asszony, aki magával viszi. Edwardot lassan a városka többi lakója is megkedveli, hiszen remekül trimmel sövényt és kutyát, de akadnak ellenségek is. Nem véletlenül tartják kultfilmnek, annyira bizarr itt minden, Depp és Winona Ryder párosa pedig mai szemmel nézve is csodás.
