Kevin Costner egyre csak jobb lesz a korral, mint a jó bor, és ezt a hétvégén statisztikailag is lemérhetjük a tévé előtt ülve.
Jack Ryan: Árnyékügynök (2013)
Tom Clancy szuperintelligens elemző, a CIA ügynöke, aki az akciótól sem riad vissza, hosszú filmes múltra néz vissza, játszotta már Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck, most pedig Chris Pine vette át tőlük a stafétabotot. Az ő kiképzője és felettese, Thomas Harper pedig nem más, mint Kevin Costner – ellenfelük pedig Kenneth Branagh, mint orosz milliárdos, aki az USA tönkretételén dolgozik. Branagh egyben a rendező is volt, és az ő művészfilmes hátterével nem meglepő, hogy a sztoriban az elemezés, az agyalás és a megtévesztés valamivel nagyobb szerepet játszik, mint az akció, de ezzel semmi baj, a Jack Ryan filmek már csak ilyenek.
A döntő szavazat (2008)
Bud Johnson tipikus amerikai. Új-Mexikó állam nevesincs városában élő, egyszerű fickó és szerető apa, aki egyedül neveli kislányát, akivel lakókocsiban lakik. Nem érdekli a politika, a legjobb időtöltésnek pedig a kocsmázást tartja, mégis a figyelem középpontjába kerül, az elnökválasztás döntetlen eredményt hozott, és most egyedül Bud szavazatán múlik, ki költözik majd a Fehér Házba, és mindkét fél mindent bevet annak érdekében, hogy a maga oldalára állítsa. A kellemes politikai szatíra legvonzóbb pontja, hogy Costner egy jószívű fajankót játszik, és teszi mindezt igazi élvezettel!
Az acélember (2013)
Mi menőbb annál, ha az ember Superman? Hát Superman apjának lenni. Persze, tudjuk, az egyszerű farmer házaspár, Martha és Jonathan Kent nem a kis Clark biológiai szülei, és a gyermek a pusztuló Krypton bolygóról érkezett ide, de ők nevelték, ők tanították minden jóra, becsületre, egyebekre. A Zack Snyder rendezte Acélember a legjobb képregényfeldolgozások közé tartozik, abból az időből, amikor még nem kellett egy történetbe 37 különböző szuperhőst belepréselni, hogy minél nagyobbat szóljon a dolog. Diane Lane és Kevin Costner párosa a Kent házaspárként pedig igazi emberi arcot ad a történetnek.
Azt beszélik (2005)
Íme, a film, amelyben Kevin Costner ugyanazon család három generációnyi hölgytagját hódítja meg, ami így papíron elég erősnek tűnik, pedig csak egy szokásos romantikus vígjátékról van szó, és nem mellesleg Kevinnek hajlamosak vagyunk mindezt elhinni. Hősnőnk, Sarah (Jennifer Aniston), aki maga is menyasszony, a húga esküvőjére utazik haza vidékre. Itt megismerkedik egy milliomos sármőrrel, és a férfi néhány megjegyzése alapján Sarah nyomozni kezd, és elképesztő családi titkokra derít fényt: az ő nagymamája volt a Diploma előtt című klasszikus vígjátékot ihlető történet hősnője. Lesz is felfordulás!
Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991)
Bevallom, ezt a filmet sosem Robin Hood, vagyis Kevin Costner miatt szerettem, hanem a zseniális Alan Rickman miatt. Ő a gonosz Nottingham hercege, akinek persze minden terve rendre dugába dől, és igazi élvezet azt a frusztrációt nézni, amit Rickman eljátszik nekünk több skálán is. És persze Mary Elizabeth Mastrantonio miatt is, akinek talán ez volt a legnagyobb szerepe, pedig többet is megérdemelt volna. És persze ott van Christian Slater és az akkor még cseppet sem unalmas Morgan Freeman a hő szaracén szerepében, és van egy izgalmas, látványos kalandfilm mindezek mellé mindenfajta számítógépes trükk nélkül, olyasmi, amit manapság már egyáltalán nem készítenek!
