Függetlenül attól, hol legális a használata, milyen vita folyik a büntethetőségéről, Hollywoodban morálisan rég legalizálták a marihuánát. Így már csak a mexikóiakkal van gond.
Jóképű hőseink, az Afganisztánt is megjárt exkommandós Chon (Taylor Kitsch) és legjobb barátja, a jótékonykodó hippi Ben (Aaron Taylor-Johnson) is marihuánát termelnek Kaliforniában, méghozzá a legjobbat a világon, mert jó az alapanyag, és megvan hozzá a knowhow! Fel is figyel rájuk a konkurencia, amely véget vet az aranyéletnek az ültetvényen, a strandon és az ágyban. Mert a két haver nem csak a fűben jó, az élet császárai, és egy gyönyörű szőke lány (Blake Lively) közös pasija is egyben.
A konkurencia jelen esetben a mexikói Baja kartell, akik betársulnának az üzletbe, és bár az ajánlat nem is tűnik rossznak, de az ajánlattétel olyan stílusban és körítéssel történik meg, hogy hőseink nemet mondanak. Végül is ki örülne annak, ha pár tömeggyilkos beszállna a bizniszébe? Ami furcsa, hogy nem igazán tartanak a következményektől, pedig a mexikóiak kitérnek erre a prezentációjukban, és be is üt a gebasz: elrabolják a szép szőke lányt, Opheliát. Csakhogy a kartell könyörtelen főnöke, Elena (Salma Hayek) és brutális behajtója, Lado (Benicio Del Toro) alulbecsüli a három barát közti megbonthatatlan köteléket, Ben és Chon - a korrupt DEA ügynök megbízhatatlan segítségével - látszólag megnyerhetetlen háborúba kezd a kartell ellen. És így beindulnak az egyre kegyetlenebb manőverek az egymásnak ütköző akaratok és érdekek barbár csatájában.
És már csak azért is bonyolódnak az események, mert a kartell nagyasszonyának is van egy lánya – és valamiért ő sem gondol a következményekre -, és az is kiderül, hogy az elrabolt lány talán sokkal közelebb áll ahhoz, amit ő egy családról gondol. És ami azt illeti, az, hogy az egyik legveszélyesebb bűnszervezetet a világon egy nő vezesse, nem teljesen valószínűtlen, hiszen valóban élt egy hasonló „állást” betöltő asszony, bizonyos Mireya Moreno Carreon – elég, ha csak annyit mondunk, nem természetes halállal távozott e világról. Merthogy Oliver Stone rendező jól ismeri a témát és a területet, annak idején még a Sebhelyesarcú forgatókönyvén dolgozva ásta bele magát a drog világába, és azóta is informált maradt. Ugyanez igaz a Vadállatok alapjául szolgáló regény, a Barbár állatok szerzőjére, Don Winslow-ra is, vagyis amikor a film néha egészen bizarr fordulatokat vesz, ne csodálkozzunk, van ennek alapja.
Oliver Stone, aki ekkoriban rengeteg dokumentumfilmet készített, a merész témához merész stílust választott, és a Vadállatok hangneme, ritmusa és időnként videóklipes túlzásai valahol a néhai Tony Scott és Robert Rodriguez munkáira emlékeztetnek. És ez néha zavarba ejtő, de többnyire nagyon izgalmas, és a filmnek olyan fantasztikus tempója van, hogy gyorsan átsiklunk a kevésbé valószínű vagy logikátlannak tűnő pontokon – ilyen például a lezárás is -, és csak az akcióra, az ellenfelek különböző lépéseire fogunk koncentrálni. Benicio del Toro élete legvisszataszítóbb szerepét játssza el, és jól láthatóan élvezi is ezt, csak azt sajnálom, hogy Uma Thurmanről lemaradtunk. Eredetileg ő játszotta Blake Lively szabadszellemű édesanyját, de aztán minden jelenetét kivágták, mert túl hosszú volt a játékidő, és a karakter nélkül is tökéletesen érthető volt minden.
