Váradi Hédi legjobb szinkronalakításai

1929. szeptember 22-én született Váradi Hédi színésznő, akit jó pár generáció elsősorban szinkronmunkái révén ismer. A Frédi és Béni mindenkinek rögtön beugrik, de mutatjuk, mi mindenben hallhattuk még gyönyörű hangját.

Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki: Irma

William Hanna és Joseph Barbera klasszikus rajzfilmsorozata a magyar szinkron alapvetése, és vita nélkül legjobban sikerült darabja, hiszen minden a helyén van benne (nem túl meglepő módon be is válogattuk 8 film és sorozat, amit szinkronosan jobb nézni, mint eredetiben című összeállításunkba). A magyarra ültetést Romhányi József költő-műfordítónak köszönhetjük, és ebben az esetben valóban sokkal inkább műfordításról van szó, mint szinkrondramaturgi munkáról, hiszen Romhányi rímbe szedte a sorokat, így rengeteg plusz poén került a szövegbe.


Na és persze a szinkronhangok is csodálatosok: Csákányi László Frédije, Márkus László Bénije és Psota Irén Vilmája mellett ott találjuk Váradi Hédit, aki

a bájosabb kőkorszaki feleséget, a kerek arcú, fekete hajú Irmát szólaltatta meg.

A szerephez a színésznő természetesen elváltoztatta a hangját, talán még jobban is, mint kollégái, de az animációs figurához tökéletesen illett ez a kis édeskés, csipogó hang.


Casablanca: Ilsa Lund

Hogy a Casablanca című történelmi-romantikus dráma miért minden idők egyik legkiválóbb filmalkotása, arról ebben a cikkünkben írtunk korábban, arra viszont nem tértünk ki, hogy a szinkronos verziója is remekül sikerült – nagyrészt Váradi Hédinek köszönhetően.

Fátyolos, fáradt hangjával csodálatos alakítást nyújt, és nagyszerűen fejezi ki az Ingrid Bergman által megformált karakter csalódottságát és fásultságát.

Habár a férfi főszerepet, Humphrey Bogart figuráját szinkronizáló színész magyar hangját is jól eltalálták (Kálmán György személyében), hiszen Rickhez jól illik ez a kissé érzelemmentes, rezignált hanghordozás, ő sokkal kevésbé emlékezetes, és Váradi a legtöbb esetben lejátssza a színről. Mellette még Agárdy Gábor jellegzetes hangját jegyezhettük meg egy életre a filmből, aki Renault kapitányt szinkronizálta.


Forgószél: Alicia Huberman

Nem Michael Curtiz rendezése volt az egyetlen, amelyben Váradi Hédi szólaltatta meg Ingrid Bergmant. Az Akiért a harang szól Maríája, illetve Az öreg hölgy látogatása címszerepe mellett több Hitchcock-filmben is ő volt Bergman magyar hangja, például az Elbűvölve és a Forgószél címűekben. Mi az utóbbiból választottunk részletet, mert

ahogy Cary Grant és a svéd színésznő között kiválóan működött a kémia, úgy Váradi és partnere, Gábor Miklós között is.

A Casablancához képest Bergman hangjaként Váradi Hédi szándékosan bizonytalanabb, visszafogottabb alakítást nyújt, hiszen a sztori szerint egy olyan nőt alakít, akinek egy háborús bűnös lányaként be kell épülnie apja Brazíliában élő náci összeesküvő társai közé, és a munka során egy jóképű titkosszolgálati tiszt lesz az összekötője, akivel azonnal vonzódni kezdenek egymáshoz.


Van, aki forrón szereti: Vad Virág

Sztankay István és Váradi Hédi párosa csaknem olyan legendás, mint a Tony CurtisMarilyn Monroe duó (bár az ő kapcsolatuk a kulisszák mögött nem volt épp felhőtlen, de a vásznon ez szerencsére nem látszott). Az alábbi, a szaxofonosokról szóló részletben sajnos tisztán látszik, mennyire nem valósítható meg sok esetben az ajakszinkron (azaz a magyar szövegnek az eredeti művész szájára igazítása), a szájmozgás és a beszéd elcsúszásáért azonban kárpótol az eltorzított női hangon csicsergő Sztankay (megfizethetetlen, ahogy a Josephine-t alakító Joe-ként egy pillanatra kilép a szerepéből) és legfőképpen Váradi. A színésznő az ikonikus szexszimbólum magyar hangjaként az Ingrid Bergman-féle hangoktól gyökeresen eltérő, egy minimálisan Irmáéra hasonlító, de annál azért sokkal természetesebb,

mézédes, csilingelő szopránt fejlesztett ki, amit egyszerűen öröm hallgatni, hiszen szinte lubickol a szerepben.


Az édes élet: Sylvia

Federico Fellini 1960-as alkotásában Anita Ekberg Sylviájának magyar hangja Váradi Hédi egyik kevésbé ismert szinkronszerepe, hiszen kivételesen csak egy mellékszerepről van szó – ám egy kulcsfontosságúról. Felejthetetlen pillanata a filmnek, amikor Ekberg megmártózik a római Trevi-kútban (miután barátságot köt egy kiscicával), Váradi pedig sikeresen bebizonyította, hogy nemcsak szerelmes nőt, de femme fatale-t is kiválóan meg tud jeleníteni a hangjával. Partnereként, Marcello szerepében Latinovits Zoltánt hallhatjuk, de a színészóriás sajnos szinkronban nem volt olyan kiváló: kifejezetten fakó fahangon, szinte civilként beszél.

De ezzel a kontraszttal legalább kiemeli, milyen dallamos és telt hangja van Váradi Hédinek Sylviaként.