A közellenség című film meglepő pontossággal vetíti előre a szeptember 11-i terrortámadás után hozott, sokszor törvénytelen intézkedéseket, de a lényeg, hogy kapunk egy jó kis feszült akciófilmet, amiben az állam a rosszfiú!
Kezdjük erősen, rögtön egy spoilerrel és egy különös véletlennel: egy ponton látjuk a film főgonosza, a Jon Voight által játszott nemzetbiztonsági ügynök, Thomas Reynolds születési dátumát, ami 1940. szeptember 11., és ő egy olyan törvény megszületésén munkálkodik, amely lehetővé tenné minden állampolgár korlátlan megfigyelését. A közellenség (1998) bemutatása után alig három évvel, a szeptember 11-i terrortámadások után röviddel a való életben be is vezetik ugyanezt a törvényt PATRIOT Act néven. Véletlen lenne? Aligha.
Mert az egyrészt érthető, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok minél többet akarnak tudni, hogy felkészülhessenek minden fenyegetésre, de mi van akkor, ha ez a tudás rossz kezekbe kerül? Mi van, ha a titkosszolgálatok a saját érdekükben használják fel ezeket, adott esetben pont azért, hogy minél több támogatáshoz jussanak vagy egy idegen ország lerohanásához hamis bizonyítékokat gyártani, egy választást befolyásolni vagy a rendszer ellenségeit elhallgattatni? Elég nagy esély van erre a forgatókönyvre is, és a közelmúltból mindegyikre lehetne példákat idézni, és ezért ütközik filmünkben a befolyásos Reynolds akadályokba a törvény keresztülvitelénél. Ő azonban egyszerűen meggyilkoltatja a tiltakozó szenátort, és amikor kiderül, hogy a gyilkosságnak szemtanúja (Jason Lee), azt is elteteteti láb alól, csakhogy a bizonyíték egy teljesen más ügyben vizsgálódó ügyésznél (Will Smith) köt ki – eleinte a férfi tudtán kívül. Akkor viszont már gyanakodni kezd, amikor - egymástól függetlenül - az Egyesült Államok összes hivatalos és nem hivatalos titkos szervezete a nyomába ered.
Ruháiba poloskát varrnak, számláit lenullázzák, golyók fütyülnek a füle körül, autók próbálják elgázolni, robbanások próbálják eltörölni a föld színéről.
Hősünk szerencséjére akad egy nem várt szövetségese, egy visszavonult ügynök (Gene Hackman), aki több évtizedes tapasztalatánál fogva képes neki segíteni, de a játszma még így is elég egyoldalúnak tűnik.
Tony Scott pont az ilyen, a középszerűnél jóval erősebb, a remekműnél azért valamivel gyengébb, profin megcsinált thrillerek specialistája volt,
és most is hibátlanul visz minket végig a hétköznapi hős vesszőfutásán, aki azért nem teljesen fegyvertelen a rendszerrel szemben. Merthogy Will Smith sosem vállalna el egy olyan szerepet, amelyben nem ő alakítja a saját sorsát, még akkor is, ha ez igazából a két veterán színész, Hackman és Voight filmje, akik mellett feltűnik még Regina King, Lisa Bonet, Tom Sizemore, Gabriel Byrne és Barry Pepper is, sőt, Jack Blacket karrierje oly kevés komoly szerepeinek egyikében láthatjuk.
