Áldozati oltár és fogadalmi oltár | Kurátori tárlatvezetés Szabó Ádámmal 

Az ókori kultúrák majdnem mindegyikében használtak olyan, általánosan oltárnak nevezett alkalmasságot, amely az emberi kommunikáció célját szolgálta az istenség felé. Összeállítási, elkészítési és megjelenési formája többféle lehet, a természetestől a mesterségesig, az asztalszerűtől az oszlopszerűig. Tárgyként az oltárok használata megelőzi az írásbeliség korát, illetve a legkorábbi vallási kötődésű írások már beszámolnak a használatáról, esetenként a mitológiai korokba visszanyúlóan. Az oltár funkciója nagyjából hasonló mindenütt, alakját, méretét meghatározta a hozzá kötődő áldozati rítus. Ismerünk állandó és ideiglenes oltárokat. Mindkettő szolgálhatott önálló kultuszhelyként, az állandó oltárok viszont szentélyhez is tartozhattak. Végül ismerünk közösségi szertartás céljait szolgáló oltárokat és egyéni kezdeményezésből létrehozott oltárokat is. Utóbbiak készíttetését a személyes vallásosság, illetve istenélmény vagy a saját erőt meghaladó óhaj motiválta. Az ókorból ismert oltárok egy részének megjelenése sokszor a legmagasabb művészi alkotóerőt és mesterségbeli tudást tükrözi s együtt a felhasznált anyagokkal, illetve a létrehozásukra fordított anyagiakkal és energiákkal, az oltár létrehozása is magas szintű istentiszteleti, áldozati cselekményként fogható fel.