A Barcsay-díj története az 1989-es évre vezet vissza, ekkor az ikonikus szentendrei festő Barcsay Jenő emlékére testvére, Barcsay Erzsébet fiatal művészeket támogató közérdekű, közhasznú felajánlásról határozott. Kettő elismerést alapított. A Barcsay-jutalmat, melyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárai olyan diákoknak ítélnek meg, akik rajzkészségük révén méltó követői a mesternek. A másik kitüntetés a Barcsay-díj, melyet már végzett, fiatal, 35 év alatti képzőművészek nyerhetnek el. 2006-tól a Barcsay-díj odaítélésének hagyományát a jogörökös Kónya házaspár által Szentendrén alapított Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány követi. Az alapítvány pályázatára jelentkező fiatal művészek munkáinak elbírálásában a kuratórium tagjai: Aknay János Kossuth-díjas festőművész, Bereznai Péter és Baksai József Munkácsy-díjas festőművészek, Kónya Ferenc alapító, kuratóriumi tag és Feledy Balázs művészeti író, a kuratórium elnöke vett részt. Az alkotásoknak nem kell feltétlenül kapcsolódniuk Barcsay absztrakt művészeti látásmódjához. A díjazás fő szempontja, hogy azon feltörekvő, fiatal festők szakmai útját segítse, akik az alkotás iránti alázatukkal és tehetségükkel kitűnnek kortársaik közül.

A Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány és a Ferenczy Múzeumi Centrum együttműködésében létrejövő tárlat a 2019-es és 2020-as év díjazottjainak munkáiból nyújt válogatást a Vajda Múzeumban.

2019-ben Szilágyi Péter és Végvári Gergely, a 2020-as évben pedig Cservenka Edit, Fekete Szilvia és Kármán Dániel nyerte el a Barcsay Jenő szellemi örökségéhez kötődő szakmai kitüntetést. A tárlat a pályázatra beadott nyertes portfóliókból nyújt reprezentatív válogatást.

Szilágyi Péter (Békéscsaba, 1993) 2019-ben diplomázott festő szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Jelenleg az egyetem képzőművész-tanár szakán folytatja tanulmányait. Művei láthatók voltak 2018-ban az Ari Kupsus Galériában, 2019-ben a MANK Galéria és GODOT Kortárs Művészeti Intézet kiállításain, illetve a Szegedi Művésztelep kiállításán. 2018- Ari Kupsus Galéria díjában, 2019-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem által odaítélt Barcsay Jutalomban részesült. Művészeti érdeklődése puritán tárgyak érzékeny, kifinomult ábrázolását célozza meg. Kompozícióin az olyan mindennapi elemek alakjai, mint a téglák, gallyak és kéregdarabok, szelíd szín- és formavilágú csendéletekké állnak össze. A tematika nyers egyszerűségének és a kivitelezés letisztultságának feszültsége adja művészeinek esszenciáját. Az érzékeny realizmussal ábrázolt tárgyak a véletlenszerűség hatását keltve precízen megtervezett struktúrát alkotnak. Szilágyi Péter sajátos festészeti világa egyfajta pszeudo assemblage-ként jeleníti meg a hétköznapok esztétikáját.

Végvári Gergely (Budapest, 1989) 2017-ben festő szakon, majd 2018-ban képzőművész-tanár szakon diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2017-ben egyéni kiállítása nyílt az Ari Kupsus Galériában. Művei számos csoportos kiállításon voltak láthatók Budapesten, Egerben és Milánóban. 2015-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem által odaítélt Barcsay Jutalomban és a Paolina Brugnatelli Alapítvány Festészeti díjában, 2016-ban pedig az Ari Kupsus Galéria díjában részesült. Figuratív alkotásain semleges vagy homogén terekben groteszk alakok, jelenetek tűnnek fel. Műveinek sejtelmes és sokszor torz alakjai szimbolikus tartalommal telítettek. Az egzisztenciális bizonytalanságot hangsúlyozó elmosódó formák és komor színtónusok: vörösek, barnák, hússzínek dominálnak alkotásain. Végvári Gergely szürreális, abszurd narratíváiban, az identitás válsága, az elvetettség állapota érvényesül. Az abject art sajátosságait mutató kompozíciók a félelem és a rettenet köré csoportosuló érzelmeket stimulálják.

Cservenka Edit (Budapest, 1989) 2019-ben előbb festő szakon, majd 2020-ban képzőművész-tanár szakon diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Egyéni kiállítása nyílt 2018-ban az Öreghegy Kulturális központban Székesfehérváron. Számos csoportos kiállításon szerepelt Budapesten, Szolnokon, Tatabányán és Gyergyószárhegyen. 2018-ban Fundamanta-Amadeus Alkotói díjban részesült. Legújabb munkáit a síkszerű, stilizált megformálás és erőteljes gesztusokkal vászonra vitt színfoltok jellemzik. A hullámzó, hömpölygő színegységek mellett expresszív dinamikájú, sötét kontúrvonalakkal egészíti ki műveit. A dús, organikus alakzatok absztrakt formákká transzformálódnak: hol a növényvilág, hol az emberi test asszociációi bukkannak fel. Képalkotásának absztrahált elemei szimbolikus erejű, rétegesen felépülő, sűrű kompozíciókat alkotnak. A burjánzó flóra tematizálásában fejti fel a nőiség és identitás viszonyrendszerét. Cservenka Edit festészete a természet és az élet körforgásának rejtett mintázatait, misztikumát idézik meg.

Fekete Szilvia (Budapest, 1987) 2013-ben festő szakon, majd 2020-ban képzőművész-tanár szakon diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2012-ben Ari Kupsus Concert Society díjat, 2014-ben pedig A középkori ikonfestészet újragondolása – Az ikon című tárlat II. helyezését nyerte el. Több egyéni kiállítása után, legutóbb 2019-ben a budapesti Moha Galériában voltak láthatók művei. Csoportos kiállításokon vett részt többek között Budapesten, Szentendrén, Veszprémben és Tatán. Művészetét az absztrakt és figuratív ábrázolás kettősségének gondos összehangolása menetén a valós és fiktív részletekből felépített tájak, látképek megfogalmazása foglalkoztatja. Festészeti problémafelvetéseit a montázs és a kollázs technikákkal egészíti ki. Anyaghasználati és technikai kísérletei mentén alakulnak szürreális, nyitott terei, melyeken hangsúlyossá válik a valós látványon túlmutató, egyedi atmoszféra érzékeltetése. A kiállításon is látható Covid-napló című sorozata egyedien reflektál az elmúlt év bezártság-élményére és az anyaghasználat redukciójára, mely a művész számára kreatív kihívást, mintsem szakmai megtorpanást jelentett.

Kármán Dániel (Budapest, 1991) 2019-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. 2021-ben a Tornyai János Múzeumban nyílt önálló kiállítása. Művei számos csoportos kiállításon voltak láthatók Budapesten, Pécsett és Csongrádban. 2019-ben Rudnai Gyula Művészeti Ösztöndíjban részesült. Művészetének alapvető kettőségét a grafikai és festészeti megoldások feszültsége nyújtja. A fénykép médiuma, a kézi rajz és grafikai raszterháló pontrendszeréből építkező alkotások ötvözik a képző- és az alkalmazott művészetek egyedi technikai eljárásait. Ez a kettősség, vagy több irányból való közelítés nem csak a felületképzés terén érvényesül, hanem a művek tartalmi rétegeiben is megmutatkozik. Az emlékek és azok módosulataikat megjelenítő rétegek, roncsolódások, több nézőpont párhuzamos egymásra hatását tárják a befogadó elé. Művei a személyes hangvételű emlékek és a valóság megtapasztalásának képlékenységét, egyénenként eltérő jellegét fogalmazzák meg. A „hibák” ábrázolásával egyszerre esztétikai és konceptuális eredetű művészeti megoldások tradícióját alkalmazza a művész.