Előttünk egy város, amely a Duna két partján, az Alföld és a hegyek gyűrűjében fekszik. Hogyan alakult ki a római tartományi központ, Aquincum romjain a középkori Magyar Királyság fényes székhelye, majd pusztult el a török kori háborúk és ostromok során? Hogyan jutott el Pest, Buda, Óbuda az egyesülésig és vált Közép-Európa egyik leggyorsabban fejlődő metropoliszává a 19–20. század fordulójára? Hogyan döntötte romba a második világháború a békeidők nagyvárosát, és hogyan formálódott Nagy-Budapest?
A kiállítás alapkoncepcióját az évszázadok során újra meg újra lerombolt, majd ismét újjáépülő város képe határozza meg. A címben szereplő „fény és árnyék” a főváros épülő, virágzó időszakaira, az ezt megszakító háborúk, természeti katasztrófák, majd a rombolást követő újjáépítések egymásra rétegződésére utal.
A kiállítás az időrendet követve, a múzeum legfontosabb műtárgyait felsorakoztatva mutatja be Budapest történetét az antik előzményektől a rendszerváltásig. A kronologikus rész vezérmotívumához, a Dunához hasonló kanyargó folyosón a látogatók „átúszhatják” a várostörténet időfolyamát. A folyosóból mintegy oldalágként nyúlnak ki tematikus egységek, amelyek Budapest sajátos történetét meghatározó kérdésköröket fejtenek ki. Ilyen például az etnikai sokféleség, amely a kezdetektől fogva jellemezte a várost, de ugyanígy említhetjük a lakókörnyezet változását, a fürdőkultúrát, a mára megszűnt szőlőtermesztést, vagy az ipar és a kereskedelem kérdésköreit.
Hozzászólások