A kiállítás kurátora: Kiss Eszter Veronika zenetörténész (A Cziffra György emlékév és az Esterházy-kastély közös programja)

Ha Isten szereti egy teremtményét, megmutatja neki a legnagyobb boldogságot és a legnagyobb nyomorúságot – vallja Thornton Wilder A teremtés nyolcadik napja című regényében. A világhírű magyar zongoravirtuóz, Cziffra György (1921–1994) életében nélkülözés és bőség, üldöztetés és ünneplés egyaránt akadt. Ezt a regénybe illő pályát tárja elénk a művész születésének centenáriumi programjainak tablókiállítása.

A cigányzenész családból származó fiatalembert Dohnányi Ernő segíti bejutni – nyolcévesen! – a Zeneakadémiára, ahol rajta kívül Weiner Leó, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre tanítja. Besorozzák, harcol a II. világháborúban, szovjet fogságba esik, megszökik, hazatér, hogy 1945 után a pesti éjszaka bárjaiban zongorázzon megélhetéséért. 1950-ben megpróbál külföldre menekülni, de elfogják, és feleségével együtt bebörtönözik. Csak 1956-ban emigrálhat Nyugatra, hogy Franciaországban új életet kezdve végre elindulhasson a megérdemelt világhír felé. A balsors azonban még az ünnepelt világsztár életébe is beleszól, mikor karmester fia, ifj. Cziffra György harminckilenc évesen, 1981-ben egy lakástűzben életét veszti.

A tablókiállítás bemutatja a művész életútját, a pályakép fejezeteihez társítva az újsághíreket, kritikákat – az objektív tényekhez az értékelések szubjektív kommentárjait. Anekdotákat olvashatunk Cziffra rajongójáról, Puskás Ferencről, aki lokálból lokálba követte a művészt a pesti éjszakában, hogy hallhassa játékát, és a költő Határ Győzőtől, aki Cziffra híres rabkoncertjére emlékezik. Az életmű utóéletét is felvillantja a Cziffra Alapítvány története, Balázs János munkássága, a Cziffra Fesztiválok számos dokumentuma és Eötvös Péter Cziffra Psodiája.