Válogatás Pászti Péter kalligrafikus műveiből a Könytár Galériában.

Pászti Péter nem csupán a kalligrafikus írástudók jeles képviselője, hanem ezekből a rajzolt betűformából portrékat alkot. A portrét alkotó szavak, pedig – ki másét, mint - az arcmások tulajdonosait jellemzik.

A kalligráfia a betűírás művészete, a kalligráfus mozdulatainak rögzítése a térben és az időben, a pillanat megörökítése. A gyakorlás által a mozdulatok tánccá válnak, az írás rajzolássá, festészetté lesz. A leírt szöveget látva az olvasó belül együtt mozog a kalligráfiával, a lelkében „letáncolja” azt, amit a kalligráfus megalkotott. Az író és az olvasó között egy láthatatlan kapcsolat jön létre.
Az emberek többségének a kézírása automatikus, mélyen berögződött szokások vezérlik. De felszabadulhatunk e magunk teremtette kötöttségek alól. A kalligráfia lehetőséget ad arra, hogy az akaratunk szerint írjunk, hogy mi irányítsuk a mozdulatainkat, ne pedig azok minket. Újra a középpontba kerülhetünk és akár tudatosan is alakíthatjuk általa belső világunkat.

„Az írással kapcsolatban azt kell mondjuk, hogy a mai ember nem birtokolja az írást, hanem az írás birtokolja őt. Mit jelent az, hogy „az írás birtokolja őt“? Azt jelenti, hogy a csuklónkban, a kezünkben rejlik egy bizonyos gyakorlata az írásnak. Gépiesen írunk a kezünkkel. Ez béklyóba köti az embert. Csak akkor szabadul fel ez alól, ha úgy ír, ahogyan rajzol vagy fest – amikor minden betű egy külön festménnyé vagy rajzzá válik. Ekkor megszűnik az, amit eredetileg „kézírásnak“ hívtunk.“ (Rudolf Steiner)