A Mesteriskola első hetven évét bemutató kiállítást megnyitja a mesteriskola maga: Demeter Ágota, Dévényi Tamás, Dobai János, Golda János, Kalmár László, Nagy Iván, Roth János és a többiek.

A Mesteriskola hét évtizedes tevékenysége a kortárs jelen és a kanonizált múlt közötti homályos időszakra esik, amire már nem- és még nem emlékezünk. Az 1970-es újraindítás óta a huszonhatodik ciklus fog most végezni, az ötvenes évek három kurzusával együtt ezzel a hetven évvel akarunk elszámolni. Az anyaggyűjtés egyre gazdagította és árnyalta a képet, amelyből a magyar építészet elfelejtett közelmúltja kezdett kibontakozni. Most idáig jutottunk, ezután a kereshető netes megjelenés következik a fellelhető összes anyaggal.

Közvetlenül a járvány kitörése előtt határoztuk el, hogy 2020-ban rendesen megemlékezünk a mesteriskola 1970-es újraindításának fél évszázados jubileumáról. Nem is sejtettük, mekkora fába vágjuk a fejszénket: 26 ciklus több mint hatszáz építésze, rengeteg pályázat, ötven év számtalan külföldi és belföldi tanulmányútja, épületlátogatások, előadások, konferenciák. Ráadásul közben többször alapvetően megváltoztak a külső és belső körülmények. A mesteriskola ma is nagyjából úgy működik, mint 10, 30, 50 vagy éppen 69 éve, önszerveződő és öntörvényű építész szabadiskolaként, persze mindig a lehetőségekhez alkalmazkodva. 15-20 hallgató és 10-15 mester. A tanulás vágya és a szakmai beavatás témája örök. Az archívum rendszerezése és digitalizálása után kezdődhetett el az esemény tervezése. Gyorsan szembesültünk azonban az anyag hatalmas méreteivel, szerteágazó rétegzettségével, kommunikációnk korlátaival és az érintett időszak magyar építészetének feldolgozatlanságával.