Erdélyből 1920 körül jött Magyarországra, ahol folytatta még a háború előtt megkezdett kóborlásait. Egy-egy nyáron több száz kilométert tett meg gyalogszerrel. Miután 1926-ban megnősült, útjaira felesége is elkísérte. Témái komor erdélyi, bakonyi, alföldi, bajai tájak, legelésző állatok, kemény vonású, barázdált arcú emberek.
Elhatalmasodó betegsége kényszerítette a végleges letelepedésre. Bajára 1930-ban érkezett, s itt élt 1937-ben bekövetkezett haláláig. Özvegye mintegy negyven alkotását ajándékozta a bajai múzeumnak.
Hozzászólások