Sötétlő képek belső sugárzása, derengő térben. Hiányos fény ahhoz, hogy lássuk, amit nappal nem lehet.

A fény izolálódása egy múzeum termeiben, puha felismerhetetlenségbe süllyeszti a tekintetet. Ez a képek rejtőzködéséből létrejövő felismerés, hogy felismerni vélek.
Ahol felismerés létrejön, ott előzőleg rejtőzködésről is szó van. Míg a felismerés megoldást jelent és megnyugtat, a rejtőzködés feszültséget kelt. Felismerés és rejtőzködés cselekvő együttműködő eredők.

A képek hagyományos vizsgálatára itt nincs módunk, de most úgy tűnik, erre nincs is szükség. A kép pontos azonosítása nélkül történetvesztés következik be, a festmény személyes történetének elvesztése. A bágyadt fényben kihull a képek történelmi léte, elmaszatolódik művészettörténeti szerepe. A festmény sötétbe lépése a mi térnyerésünkre tett kísérlet.

A képet a létezés egy jeleként, mint tárgyat közelítem meg. Tehát a kép tárgy, a róla készült festmény csendélet.
A megketőződött tér, festmény a festményen. A kép képet ábrázol, a kép azonosul a képpel, önmagáról szól. A festmény személyes történetébe lép.

De ez nem a tükörbe tekintés egyszerű képlete. Itt kép arról szól, amit látunk belőle, vagyis a fény eltávolodása hasonló helyzetet modellez, mint egy fénycsík megjelenése a sötétlő vásznon, a becsillanó felület egy festményen, a rücskös festék csillogása.

Derengő térben lévő kép és fényképezőgép kapcsolata a fény, csakhogy kép sötétje nem az érintetlenség, az apparátus működés előtti állapotát regisztrálja, hanem egyfajta visszavétel a megvilágosodásból.

Olyan ez a fényhiány, mint egy széljegyzet, lehetőség a sorok közt olvasni tudóknak, esszencia, a lopakodó információ tere. A kép már egyszer megfogalmazott gondolata a sötétben átértékelődik, újra hívódik.
Ahogy minden festménynek van saját fénye, úgy tartozik hozzá saját sötétsége is. A túlexponált film sötétségének érdekessége, hogy a túl sok fény következménye.
Az ideális fény rátalálása a gondolatra. Ez a kép fotoszintézise.

A tőmondattá redukálódott térben évszázadokat fogok át tekintetemmel. Hirtelen velem egyidősek lettek a képek. A pillanat és az egész közös nevezője a pillanatban. (Ősz Gábor)