"... Sprok Antal szabad szellem; kizárólag saját, varázslatosan bontakozó, időtlen és kimeríthetetlen mesevilágának akar utánajárni; nem fékezi, hogy éppen kik minek tartják – látja, járja az útját és ez védetté teszi.
Magával a tevékenységgel van csupán elfoglalva, akár az archaikus mesterek – jól temperált, egyenletes intenzitással és hallatlan hatékonysággal dolgozik; valósággal termel, akár egy gép, anélkül hogy ez egyedi, sajátos minőségének a rovására menne.
Mindeközben jut energiája arra is, hogy munkásságába a megfelelő mértékben integráljon különféle impulzusokat; kísérletező kedve töretlen, találékonysága figyelemre méltó.
Mivel naiv, megható törekvése, hogy mosolyt varázsoljon a megfáradt arcokra, olykor nem riad vissza némi önfeledt infantilitástól; de ez neki jól áll – az ő esetében ez inkább erénynek tekinthető, mivel itt nem az ún. „magas művészet” komor erdejében járunk, amelyet senki se ért: művészete napsütötte, nyílt terepen terjed akadálytalanul..." Szőcs Miklós TUI Munkácsy – díjas szobrászművész
„ Sprok Antallal és alkotásaival találkozni különleges kaland. Hiszen bármit készítsen is - bútort, szobrot, szoborbútort-, minden egyes darabja beavatás a fa misztériumába. Úgy hoz létre "bravúrdarabokat", hogy mindvégig tiszteletben tartja anyaga természetét, méltóságát. És amit talán a legnagyobbra értékelek Sprok Antalban, hogy ezenközben egy pillanatra sem veszíti el humorát, iróniáját, játékos kedvét. Soha, egy pillanatra sem válik patetikussá, nem feszeng, csöndes derűvel elmélkedik az emberek és dolgok furcsa viszonyáról. Gondoljunk csak bele ebbe az alkotói módszerbe! A kiinduló anyag a lehető legtermészetesebb: fa. Ebből a "növényvilágból" születik meg a szoborbútorokban Sprok Antal furcsa faunája, amely már megszületés pillanatában egy másodlagos, "enteriőr-természet" részévé válik.
Ezek a mívesen megmunkált tárgyak kentaur-természetűek, hiszen a "szoborság" és a "bútorság" arányosan őrződik meg bennük. Igaz, a kiállító teremben a szoborfunkció az erősebb, de valóságos belsőben elhelyezve a szoborbútor másként viselkedik. Kinyitod az ajtaját, kikapsz belőle egy ruhadarabot, kihúzod a fiókot, és megtalálod végre a pipaszurkálódat, amelyet már napok óta keresel. És közben valamiféle meghitt viszony születik közötted és a szoborbútorban testet öltő lény - állatt vagy ember - között. Bizarr bensőségesség. Természet és emberi természet.
Hát ezekért az érzésekért érdemes ellátogatni Sprok Antal növény-, állatt- és emberkertjébe.” (Réz András)
Hozzászólások