A Világ világa cím számtalan értelmezési lehetőséget rejt. A magyar irodalom egyik legismertebb sora, az Ómagyar Mária siralom figura etimologicája a mai befogadót is kontemplációra készteti. „Világ világa, virág virága”, vagyis a világ világossága, és a virágok legszebbike. A középkori vers esetében e kettő (a szépség és a világosság) maga Krisztus, ahogyan a reneszánszig a művészettörténeti alkotások is nagyrészt szakrális funkciójú objektumok.

Ugyanakkor ezek a szavak sokkal általánosabb egzisztenciális tartalmakat is rejtenek: Számunkra mit jelent a világ világossága, vagyis az élet értelme? Mi az a szellemi/lelki vezérfonál, amely életünket meghatározza? Milyen etika mentén éljük mindennapjainkat? Lehet-e számunkra az értelem, a műveltség a világ világossága? Lehet-e a művészet a világ világossága? Lehet-e a fény maga a művészet témája? Lehet-e a transzcendens fényt absztrakt módon megjeleníteni? A „világ világa” belső, a „virág virága” a külső szépségre utal; ábrázolható-e ez a dichotómia a művészet eszközeivel? A világosság értelmezhető-e kritikai attitűdként/ lehet-e a világosság maga a kritika? A kiállítók a Magyar Festőtársaság tagjai, akik különféle attitűdök, irányok mentén közelítenek a fenti kérdésekhez.