Az installáció a tájékozódás egyik ismerős helyzetéből indul ki: amikor a térképen megpillantjuk a piros pontot, amely azt jelzi: „Ön itt áll.”
Ez a jel nemcsak fizikai, hanem átvitt értelemben mentális és társadalmi viszonyítási pontként is működik – mégis időnként eltűnik vagy kiüresedik, szétesik.

A néző mozgásával a rétegek folyamatosan átrendeződnek: a piros pontok hol kirajzolódnak, hol eltűnnek.
Csak közelítések maradnak, emlék lenyomatok arról, hogy volt egy pont.