Hamvas Bélát leginkább értekezései, regényei, prózai művei, fordításai, mesteri esszéi, filozofikus írásai által ismerjük – a Karnevál és A bor filozófiája az olvasók kedvence. De ki volt valójában Hamvas Béla, a felvidéki evangélikus családból származó író, filozófus, esztéta? Kevesen tudják például, hogy Hamvas majdnem zongoraművész lett. Tízéves korától zongorázott és komponált is. Műveinek, megnyilatkozásának hátterét filozófiai rendszere adja. Kantot, Schopenhauert és mindenekelőtt Nietzschét egy bombatalálat utáni lábadozás alatt kezdett olvasni. Hamvas Béla ezer szállal kötődött Szentendréhez. 1948 és 1951 között földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál című nagyszabású regényét ebben az időben, Szentendrén írta. Élete végéig megőrizte ragaszkodását ehhez a kisvároshoz, a dombokhoz, a miliőhöz. Mindezt nem lehet csak azzal magyarázni, hogy gyermekkora otthonára, Pozsonyra, vagy nyáron a tengerre emlékeztette, ahogy 1941-ben írja: „Szentendre szép, és a fenyők tövében júliusban kabócák szólnak, ha behunyom a szemem, azt hihetem, közel van a tenger.” De volt valami még a tengernél is mélyebb és fontosabb, igaz, őszinte kapcsolódás és történet, amit itt, és csakis itt élhetett meg, sehol másutt. És ez a kapcsolódás az volt, amit Hamvas számára csak és kizárólag a kerttel és a földműveléssel való kapcsolat jelentett. Rá emlékezik a SANCTUM következő összművészeti programja, amely a vers és a zene nyelvén, más-más aspektusból mutatja be XXI. századi kötődésüket a XX. századi alkotóhoz.
Vendégek:
Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas költő, író, a Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve című kötet szerzője, melyben Hamvas Béláról szóló esszéit és előadásait foglalta össze
Horgas Eszter Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett fuvolaművész
Epres Attila Jászai Mari-díjas színművész
Házigazda: Juhász Anna irodalmár