Km.: Camerata Pelsonore, Keller András, Baráti Kristóf (hegedű)
Bach: a-moll hegedűverseny, BWV 1041
Bach: É-dúr hegedűverseny, BWV 1042
Bach: d-moll hegedű-kettősverseny, BWV 1043
Amikor weimari szolgálatai után Köthenbe érkezett, Bach már messze földön híres orgonistának számított. Lipót hercegnél töltött évei alatt azonban nem állt rendelkezésre elsődleges hangszere, ezért orgona híján más hangszerekre kezdett komponálni. Arról csak találgatások vannak, vajon mennyi és milyen művet írt ekkor Bach, de az biztos, hogy a fennmaradt kották csak töredékét képzik a kötheni termésnek. S bár minden bizonnyal sok szép hegedűversenytől is elestünk így, öröm, hogy az a-moll és az E-dúr concerto, valamint a d-moll kettősverseny is – mint a szerző egyetlen fennmaradt hegedűversenyei – elkészült ebben az időben. A kötheni koncertmester, Joseph Spiess számára írt versenyművekben Bach a műfaj koronázatlan királya, Vivaldi mintáját követte, egyedivé és félreismerhetetlenül bachivá varázsolva persze ezt a mintát. A nyitótételek hagyományos ritornello-formában íródtak, vagyis a szólóhegedű gyakran virtuóz frázisait a zenekar refrénként visszatérő szakaszai tagolják. (A kettősversenyben mindez egy két témából szőtt fúgaszerű zenével párosul.) A finálé mindhárom esetben élénk tánctétel: az a-moll darabban 3/8-os gigue-szerű zene, az E-dúr műben fergeteges rondó. A hegedűversenyek legizgalmasabb szakasza azonban a lassútétel. Gyönyörű lírai áriák ezek, amelyek melankolikus, sőt gyászos színezetben szólalnak meg nemcsak a sötét a-moll hangnemben, de még az E-dúr darab közepén is. A kettősverseny 12/8-os, siciliano ritmusú lassútételében pedig bámulatosan fonódnak össze a két szólista hangjai.