John Adams: Tromba Lontana
R. Strauss: d-moll hegedűverseny, op. 8
Mahler: V. (cisz-moll) szimfónia
Nagy kamasz, szenvedélyesen szerelmes és megbízásra dolgozó zeneszerző műve, a minimalizmust képviselő és romantikus kompozíció egyaránt felhangzik majd ezen a koncerten, amelynek programja majdnem száz esztendőt fog át az 1880-as évektől az 1980-asokig. A Concerto Budapest vendégszólistája az orosz Borisz Brovcin lesz, aki több mint ötven hegedűversenyt tart repertoárján, és akit ennek ellenére a magyar közönség eddig csupán kamaramuzsikusként hallhatott.
A Houstoni Szimfonikusok Texas Mexikótól való elszakadásának 150. évfordulójára, 1986-ra rendelték meg az amerikai minimalizmus máig köztünk élő nagyságától, John Adamstől azt a zenekari fanfárt, amelynek megszólaltatásához rendszerint a koncerttermek karzatát is igénybe veszik az egymástól is elkülönített trombitások. A tizenhét esztendős, ám máris ambiciózus Richard Strauss első és egyetlen hegedűversenyét hegedűtanárának és unokatestvérének, a müncheni udvari zenekar koncertmesterének, Benno Walternek ajánlotta. „Ó, egek, milyen arcot vág majd a közönség ehhez a káoszhoz, amely mindig újraszüli a világot, hogy a következő pillanatban megsemmisítse; ezekhez az ősvilági hangzásokhoz; ehhez a zúgó, üvöltő, tomboló tengerhez; a táncoló csillagokhoz; ezekhez a lélegzetelállító, csillogó, ragyogó hullámokhoz?” – ezt pedig már saját készülő V. szimfóniájáról írta Gustav Mahler, nemigen bízva a kortárs közönség értő figyelmében, hiszen ugyanerről a házasságkötése táján komponált műről szólván az alábbi óhajának is hangot adott: „Bárcsak ötven évvel a halálom után vezényelhetném a bemutatót”.