Tara Khozein - szöveg és ének
Márkos Albert - cselló
Oliver Mayne - vibrafon
Hock Ernő - nagybőgő
Miklós Szilveszter - dob

szatíra – ‘az egyén vagy a társadalom ferdeségeit gúnyoló, kinevettető (írás)mű’; ‘az ilyen művekben megnyilvánuló, gunyorosan bíráló szellem’: a szatíra fegyvere. – szatirikus: ‘egyéni vagy társadalmi hibákat kigúnyoló’; ‘‹főnévként› szatírák írója’. – szatirizál: ‘a szatíra eszközével kinevettet’.

Nemzetközi szócsalád a latin satira, satura (‘vegyes gyümölcstál; elegyes költemények’) nyomán, amely a satur (‘jóllakott, telt, dús’) nőnemű alakja a satura lanx (‘teli tál’) kifejezésből; forrása a satis (‘elég’). A szó mai értelme Horatius gunyoros hangú verseinek gyűjteménye, a Satirae nyomán alakult ki. A szatirizál a francia satiriser származéka. Lásd még szaturál.
(Arcanum - Magyar etimológiai szótár)