A köd súlyosan nehezedett rá a kopár tájra. Felkapcsolták az apró vonatállomás mellett lévő lámpát. Dideregve kopnak le róla a párás cseppek, remeg mint a nyárfalevél. Érkezik a vonat, homályos meleget áraszt magából, szinte elveszik a ködben. Felszökök rá, és nézem ahogyan távolodik az állomás és szépen, lassan, úgy, hogy még mindenre legyen időm előtte, elnyeli a vonatot a sötétség.