km.: Devich Gergely (gordonka), Ránki Fülöp (zongora)
Beethoven: Hármasverseny
Beethoven: VII. szimfónia
Amióta Vivaldi megalkotta a szólóhangszeres versenymű műfaját, minden zeneszerző lényegében a tőle tanult séma szerint írt hegedű- vagy zongoraversenyt. Beethoven szinte minden versenyművében túllép ezen, a szólóhangszer egyéni hangja, a zenekar szerepének felértékelődése napjainkig ható példát mutat. Egyetlen olyan műve, amellyel a Haydn és Mozart által annyira kedvelt Sinfonia concertante hagyományát követi, a Hármasverseny hegedűre, gordonkára és zongorára. Mindhárom hangszer szólisztikus feladatot kap a műben,emellett azonban az egymáshoz alkalmazkodó kamarazenélés igényét is teljesítik. Különlegesen szép az átmenet a lassú tétel és a vidám, gyors finálé között. A Hetedik szimfónia is előzmény nélküli: az öröm kifejezése addig egyetlen zeneszerzőnek sem sikerült ilyen elementáris erővel. Talányos mű,sokan próbáltak rá magyarázatot találni. Egyesek szerint „a tánc apoteózisa”, mások úgy vélik, az antik görög világ ábrázolása volt Beethoven célja. Bármelyiket is fogadjuk el, nem vonhatjuk ki magunkat a zene elementáris hatása alól. A hangverseny szólistái között a hegedűszólamot korunk talán legnagyobb hegedűművésze, Maxim Vengerov játssza, aki ezúttal karmesterként is bemutatkozik, Ránki Fülöp és Devich Gergely pedig a mai fiatal hangszeres művészek legjobbjai közé tartoznak.