Km.: Kovács Csilla (szoprán), Balogh Eszter (mezzoszoprán), Varga-Tóth Attila (tenor), Christian Immler (basszus)
Haydn: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae (Cecília-mise), Hob. XXII:5
Werner: c-moll Salve Regina (1762)
Amikor egy alkotó elnyer egy számára fontos pozíciót, meg akarja mutatni, mit tud. Ezt tette a harmincnégy éves Joseph Haydn, amikor 1766-ban, elődje, Gregor Joseph Werner halála után hivatalba lépett az Esterházyak Kapellmeistereként - immár teljes felelősséggel, hiszen Werner mellett korábban 1761-től öt éven át másodkarmesterként szolgált. Most, hogy hivatalosan is egyedül felelt a hercegi rezidencia zeneéletéért, belekezdett élete legterjedelmesebb misekompozíciójába, melyet közkeletű nevén Cecília-miseként ismer az utókor.
A végül csak 1773-ban befejezett darabnak, noha így maradt meg az emlékezetben, nem ez a hiteles elnevezése: az eredeti kéziraton a Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae felirat áll, vagyis a mise a stájerországi Mariazell zarándokhely Máriakultuszához kapcsolható. A Cecília-mise elnevezés egyes feltevések szerint azzal függ össze, hogy a misét egy alkalommal a bécsi Szent Cecília-társaság ünnepségén adhatták elő. A cím csak a 19. században tapadt a műhöz. A liturgikus kereteket szétfeszítő, hatvanöt perces kompozícióban számos rendkívül igényes ellenpontos kidolgozású részt találunk, a vokális szólók pedig sokszor kifejezetten operai igényűek. A mű a nagyszabású, ünnepi misekompozíciók - kantátamisék - csoportjába tartozik (ide sorolják Bach h-moll és Mozart c-moll miséjét is). A magyarországi historikus előadói gyakorlat két kimagasló jelentőségű műhelye, az 1990 óta működő Purcell Kórus és az egy évvel később alapított Orfeo Zenekar régóta repertoárján tartja ezt a rendkívüli jelentőségű kompozíciót: vezetőjük, Vashegyi György már sok évvel ezelőtt is nagy sikerrel vezényelte a két együttes élén a Cecília-misét. További izgalmas felfedezést is kínál a hangverseny, hiszen a Haydn-mű mellett - jobban mondva annak két tétele között - felcsendül a már említett előd, Werner egyik (c-moll hangnemű) Salve Reginája is 1762-ből.
