Hajnalban sétálnak hazafelé, szemükben kis- és nagyvárosok fényei, részegek és egyedül vannak, életkoruk bizonytalan, lakóhelyük általában Magyarország, azon belül főleg Budapest, ahonnan néha busszal, vonattal, telekocsival hazajárnak a vaksötétre közvilágított utcák és a gyerekkori emlékek városaiba; hatig dolgoznak hétköznap, helyek előtt állnak a péntek esti cigifüstben, éjszakai buszokon zenét hallgatnak, elalszanak a metrón, megígérik a taxisnak, hogy nem fognak hányni, házibulik előszobáiban rúgják le a cipőjüket, egy-egy éjszakára összejönnek, elhagyják őket és elhagynak másokat, szerelmesek lesznek, lépcsőházakban gyújtanak rá, elfáradnak. A Moszkván állva a dél-alföldi fákra gondolnak, a fák közül az Andrássy útra vágynak. Ők lakják be Szabó Benedek első két lemezének (Kapuzárási Piknik, A legszebb éveink) világát, és ők lesznek a főszereplők a Müpa színpadán is, minden eddiginél valóságosabb díszletek között. Egy különleges estére megelevenednek az utcatáblák és a lámpaoszlopok, vendégek bújnak elő a sötét kapualjakból, miközben a zenekar jól ismert és soha nem hallott számokat játszik, ebben a formában először és utoljára.
Szabó Benedek a bajai Gyökkettő énekes-dalszerzője volt, mielőtt Budapestre költözött. Itt egy zajos kitérő (az álmodozós hálószobapopot játszó Zombie Girlfriend) után visszatalált a gyökereihez, megjelentette Kapuzárási Piknik című első szólólemezét, majd Galaxisok nevű zenekarával koncertezni kezdett. A Legszebb éveink című folytatást az Index 2015 legjobb magyar lemezének választotta, a zenekar fellépett a Hiperkarma tizenötödik születésnapja alkalmából adott ünnepi koncertjén, és több telt házas koncertet adott Budapesten.
A felvétel a Müpa 2016. június 20-i koncertjén készült.