Wagner: Tannhäuser

Online nézhető
2020. június 27. (szombat) 18:00 - 21:40 ONLINE
Fischer Ádám művészeti vezető, karmester
Bretz Gábor előadó
Stephen Gould előadó
Szappanos Tibor előadó
Cserhalmi Ferenc előadó
Kiss Tivadar előadó
Szabóki Tünde előadó
Pad Zoltán karigazgató
Strausz Kálmán karigazgató

Wagner operáinak legfőbb éltető eleme a feszültség. Ez az elektromos erőtér az, amely minden művében megszületik, s amely mágnesként vonzza magához az iránta fogékonyakat. Feszültség - a magasrendű művészet módján, elvek ütköztetésével - már a három korai „német romantikus operában” is kitermelődik, így a Tannhäuserben is.


Közhely, de nem árt elismételni: Wagner a maga hol középkori, hol a meghatározatlan mitikus időkben játszódó történeteiben soha nem az elmúlt évszázadok emberéről, s nem is a mondák isteneiről, óriásairól, törpéiről beszélt, mindig a saját koráról, a saját korát szólítva meg. A Tannhäuser lovagkori elbeszélése, Wartburg várával, dalnokversennyel, Vénusz-barlanggal és római zarándoklattal: mindez a 19. századról, az erőteljesen bontakozó polgári korszak eszmevilágáról és erkölcseiről szólt. Az opera egymásnak feszülő két ellentétes eszméje: a végletes érzékiség és a végletes aszkézis. Erről, e két eszme harcáról szól a Tannhäuser - vagyis a 19. századról, amely a kapitalizmust felépítő, győztes polgársággal együtt kitermelte a képmutatást is. Maga Wagner is végletes: a „kéj fertőjét” állítja szembe a „szent megtisztulással” - számára a középút szintézise nem létezik. Holott a termékenyen polgári gondolkodás - ma már így látjuk - mindig a szilárd egyensúlyt képviseli. De hát Wagner művész volt: nem dicsérni, hanem bírálni akarta a polgárt…
Matthias Oldag sikeres rendezése viszont konstruktív egyensúlyt teremt a rendezői modernizmus és a hagyományos esztétikából sarjadt ötletek között, s ezáltal azokat is képes megszólítani, akik az újra vágynak - de azokat is, akik a hagyományban keresnek fogódzót. Bretz Gábor többek közt a milánói Scala, a Sydney-i Opera és a Salzburgi Ünnepi Játékok ünnepelt szólistája. Stephen Gould Tannhäusert tartja legkedvesebb szerepének. Markus Eiche a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Tannhäuser Wolframját, A Rajna kincse Donnerjét és Az istenek alkonya Guntherjét énekelte. A német Jürgen Linn repertoárján Wagner összes jelentős bariton szerepe megtalálható. Szabóki Tünde, a Budapesti Wagner-napok állandó résztvevője Ausztria és Németország színpadain is otthonosan mozog. Sophie Koch Mozart- és Richard Strauss-szerepekkel indította karrierjét, amely jelentős Wagner-szerepekkel is bővült.


Wagner: Tannhäuser - háromfelvonásos opera (német nyelvű előadás, magyar és angol szövegvetítéssel)


A felvétel a Müpa 2018. június 14-i koncertjén készült.