Tegnap úgy jöttem ki erről a filmről, hogy azt mondtam ennél láttam kb 5 jobb háborús filmet már. A 2 óra alatt folyamatosan vártam hogy legyen valami akció, történjen valami izgalmas, viszont közben többször is ránéztem az órámra és fogyott az idő, a film meg továbbra se tudott semmi meggyőzőt hozni.

Nem is tudom .... a szöveges és képi beharangozó után többet vártam. Az elején még reménykedtem. Mondják/írják: több Oscar-díjra várományos. Milyen lehet akkor a többi jelölés? Megnézése előtt olvastam egy kritikában, a kamera vezetése olyan, mintha a néző a szereplők között lenne ... Hát nem. A történet? Megeshetett, csak a bemutatásából hiányzott az, amit a szereplői ténylegesen átérezhettek. Így láttam.
5/10

Megnéztük egyszer, de elég is volt.
Semmi extra, egyszer nézhető.
Kicsit túllihegték szerintem. 10/5

A háború igazi arca

A háború mindig is jelen volt a történelmünkben és szerves részét képezte annak. Rengeteg háborús film készült már: volt olyan, ami csak úgy úszott a pátoszoban, és klisét klisére halmozó jelenetekkel próbálta kihangsúlyozni a háború nagyságát, a hősök kultuszát, azonban ezek az alkotások nagyon messze járnak az igazságtól. A háború soha nem volt nemes vagy dicső, a háború egy kegyetlen test- és lélekdaráló meszesgödör, melynek vége sem nyújt feloldozást az azt túlélőknek, hiszen amit ott elszenvedtek, azt már soha nem tudják elfelejteni. Azonban vannak olyan filmek, melyek a korábban taglalt silány és semmitmondó filmeknek az ellentéte, és a háborút úgy ábrázolják, amilyen valójában lehet. A most taglalt alkotás is egy ilyen film, ez az 1917.

A cselekmény 1917 áprilisában veszi fel a fonalat. Egy fiatal katonának el kell vinnie egy rendkívül fontos levelet, mellyel 1600 katona életét mentené meg, köztük főszereplőnk bátyját. Egyik jó barátját kéri meg, hogy kísérje el őt erre a veszélyes, ám annál fontosabb misszióra. Később kiderül, hogy az út a frontvonalon keresztül vezet, amire igazán egyikőjük sincs felkészülve. A film cselekménye lényegében arra szolgál, hogy minél jobban bejárjuk mint a németek, mint az angolok bunkereit és megismerhessük az akkori fegyvereket, hadi felszereléseket, járműveket. Filmünk főhősei empatikusak és esendőek, pont annyira, hogy a nézők együtt tudjanak érezni velük, és rajtuk keresztül megismerhessük a háború borzalmait. Dean-Charles Chapman és George Mackay teljesen jók voltak a két segítőkész katona szerepében, de a hangsúly nem rajtuk volt, így nem is ismerhettük meg részletesen az általuk eljátszott főszereplők háttereit, hiszen a hangsúly a háborún volt. Roger Deakins, ki többek között a Szárnyas Fejvadász 2049, a Remény Rabjai, valamint több kiváló film kamerakezelője, mint az előbb említett alkotásokban, úgy ebben is nagyon sokat hozzáadott a mű egészéhez, hiszen a film szinte csak pár vágással operál, így az ember könnyen el tud veszni a cselekményben. A film rendkívül komplex díszletekkel operál, és még olyan apró dolgokra is figyeltek a setting megalkotásánál, mint például a lövészárkokban lévő útbaigazító táblákra, vagy akár a német bázison talált katona családjának képére, amit a nagy sietségben otthagyott az ágya sarkában. Néhol itt-ott túlzásokba esik a film, amik azonban a drámaiság erőteljességét akarják emelni, így ezek a mozzanatok is megbocsájthatók. Hatalmas pozitívum még a zene. A vészjósló, hol érzelmes dallamok felcsendülése sokszor libabőrözést váltanak ki az emberből. A nagy egész azonban mégse lehetett volna ilyen mesteri, ha nem Sam Mendes fogta volna össze. Sam Mendes olyan kiváló filmeket dirigált már, mint az Amerikai Szépség, ami az én személyes kedvencem tőle, vagy az utóbbi 2 James Bond film, így személyében egy erős kezű direktort kapunk, aki kellő tájékozottsággal és kidolgozottsággal nyúlt az I.világháború témájához.

Összességében el lehet mondani, hogy a veterán rendező ismét egy emlékezetes filmet alkotott, ami kellő megértéssel mutatja be a háború igazi arcát, és mindig figyel arra, hogy ne essen át a ló túloldalára. A rendező jól tudta, hogy hol van a határ, amin túl már komolyan vehetetlen lenne a film, és mivel ezt a képzeletbeli vonalat, bár néha súrolja, de sose lépi át, így egy érett és mértani pontossággal megszerkesztett művet kaptunk, ami mind a díjátadókon, mind a közönség körében nagy sikereknek örvend, nem érdemtelenül. Az 1917 képében megkaptuk az egyik legautentikusabb I.világháborús filmet, ami hiteles, ugyanakkor érzelmes módon mesél történelmünk mozgatórugójáról, a háborúról.

Zseniális és nevetséges részek váltogatják egymást. Nem fejtem ki , mert spoiler lenne . De soha ne legyen háború !

A háború igazi arca

A háború mindig is jelen volt a történelmünkben és szerves részét képezte annak. Rengeteg háborús film készült már: volt olyan, ami csak úgy úszott a pátoszosságban, és clishét clisére halmazó jelenetekkel próbálta kihangsúlyozni a háború nagyságát, a hősök kultuszát, azonban ezek az alkotások nagyon messze járnak az igazságtól. A hábórú soha nem volt nemes vagy dicső, a háború egy kegyetlen test- és lélekdaráló meszesgödör, melynek vége sem nyújt feloldozást az azt túlélőknek, hiszen amit ott elszenvedtek, azt már soha nem tudják elfelejteni. Azonban vannak olyan filmek, melyek a korábban taglalt silány és semmitmondó filmeknek az ellentéte, és a háborút úgy ábrázolják, amilyen valójában lehet. A most taglalt alkotás is egy ilyen film, ez az 1917.

A cselekmény 1917 áprilisában veszi fel a fonalat. Egy fiatal katonának el kell vinnie egy rendkívül fontos levelet, mellyel 1600 katona életét mentené meg, köztük főszereplőnk bátyját. Egyik jó barátját kéri meg, hogy kísérje el őt erre a veszélyes, ám annál fontosabb misszióra. Később kiderül, hogy az út a frontvonalon keresztül vezet, amire igazán egyikőjük sincs felkészülve. A film cselekménye lényegében arra szolgál, hogy minél jobban bejárjuk mint a németek, mint az angolok bunkereit és megismerhessük az akkori fegyvereket, hadi felszereléseket, járműveket. Filmünk főhősei empatikusak és esendőek, pont annyira, hogy a nézők együtt tudjanak érezni velük, és rajtuk keresztül megismerhessük a háború borzalmait. Dean-Charles Chapman és George Mackay teljesen jók voltak a két segítőkész katona szerepében, de a hangsúly nem rajtuk volt, így nem is ismerhettük meg részletesen az általuk eljátszott főszereplők háttereit, hiszen a hangsúly a háborún volt. Roger Deakins, ki többek között a Szárnyas Fejvadász 2049, a Remény Rabjai, valamint több kiváló film kamerakezelője, mint az előbb említett alkotásokban, úgy ebben is nagyon sokat hozzáadott a mű egészéhez, hiszen a film szinte csak pár vágással operál, így az ember könnyen el tud veszni a cselekményben. A film rendkívül komplex díszletekkel operál, és még olyan apró dolgokra is figyeltek a setting megalkotásánál, mint például a lövészárkokban lévő útbaigazító táblákra, vagy akár a német bázison talált katona családjának képére, amit a nagy siettségben otthagyott az ágya sarkában. Néhol itt-ott túlzásokba esik a film, amik azonban a drámaiság erőteljességét akarják emelni, így ezek a mozzanatok is megbocsájthatóak. Hatalmas pozitívum még a zene. A vészjósló, hol érzelmes dallamok felcsendülése sokszor libabőrözést váltanak ki az emberből. A nagy egész azonban mégse lehetett volna ilyen mesteri, ha nem Sam Mendes fogta volna össze. Sam Mendes olyan kiváló filmeket dirigált már, mint az Amerikai Szépség, ami az én személyes kedvencem tőle, vagy az utóbbi 2 James Bond film, így személyében egy erős kezű direktort kapunk, aki kellő tájékozottsággal és kidolgozottsággal nyúlt az I.világháború témájához.

Összességében el lehet mondani, hogy a veterán rendező ismét egy emlékezetes filmet alkotott, ami kellő megértéssel mutatja be a háború igazi arcát, és mindig figyel arra, hogy ne essen át a ló túloldalára. A rendező jól tudta, hogy hol van a határ, amin túl már komolyan vehetetlen lenne a film, és mivel ezt a képzeletbeli vonalat, bár néha súrolja, de sose lépi át, így egy érett és mértani pontossággal megszerkesztett művet kaptunk, ami mind a díjátadókon, mind a közönség körében nagy sikereknek örvend, nem érdemtelenül. Az 1917 képében megkaptuk az egyik legautentikusabb I.világháborús filmet, ami hiteles, ugyanakkor érzelmes módon mesél történelmünk mozgatórugójáról, a háborúról.

Túlhypeolt fos.

Igazad van, ez egy "gagyi" film. Közepes színészi alakítások, gyenge rendezés, buta sztori. Talán az operatőr érdemli meg a pénzét.

Képi látvány fantasztikus, a zene is kiváló, maga a történet már nem...akkoriban postagalambokat is használtak ilyen célokra. Túl kevés akció jelenet volt benne, kicsit olyan volt mint a Donqerque film...többre számítottam, ez van.

Spoiler: kicsit furcsálottam, h egy kb 3-4km-es frontsávon egyetlen akna sem volt elhelyezve, csak úgy végiggyalogoltak rajta, utána is mindössze egy német mesterlövész, sehol senki...

Jól látom, hogy eredeti nyelven nem vetítik a magyar mozik? Szomorú.

A Ryan közlegény megmentésével kezdődött ez a "kevés vágás egyenlő élethűség" és szerintem ez így is van. Olvasva a kommenteket nekem is a moziban a helyem.

Összességében úgy jellemezném, hogy szép film volt. A látszólagos "nulla darab vágás" nekem nagyon tetszett, a díszlet és a fényképezés pedig maximálisan profi. A történet korrekt, sokszor meglehetősen izgalmas, pörgős. És utóbbihoz szerencsére nagyon jó filmzene lett készítve.

Ezen kívül még annyit jegyeznék meg, hogy belőlen nem szokott semmilyen reakciót kiváltani a filmekben használt művér és társai, mert tudom, hogy nem igazi. De azért ebben a filmben sikerült 1-2 jelenetben összehozni azt, hogy kikerekedjen a szemem ill. kirázzon a hideg.

Mindenkinek bátran ajánlom, akik szeretik a háborús filmeket.

Amúgy pedig egy 8.5 pontot adnék a filmre mert joó .....így kell olyan filmet csinálni, h végig lekössön....nem inkább 9.... de adtam egy 10est mert sokan Szuperhős mozit kedvelik és ők is pontozni fognak...de ennek a filmnek 9 nél megkell állnia

Gyerekek. Ez a rendezés és az operatőri munka 3-4 oscar díj...eeeeezt hogy a pi...ba csinálták...nem érdekel ki mit mond .....ez a film a rendezés és az operatőr miatt 10/10

Teljesen egyetértek. Még szerencse, hogy nem kezdtek el nácizni. Az operatőr tényleg a hátán viszi el a filmet, aztán szerény csönd.

Valahol hallottam, hogy ha egy filmben több mint egy hihetetlen dolog van azt a nézők már nem veszik be. Egy még belefér, de a másodiknál már kezd kialakulni egy érzés, hogy "Ááá, ezt nem hiszem el", a következőnél pedig már el is veszítette az értő közönséget a film. Ebben a filmben annyi minden történt 1 nap alatt, mint egy besorozott katona évekig tartó szolgálata alatt. És ezzel veszítette el a film számomra a hitelességét. Leginkább egy karácsonyfához tudnám hasonlítani, amit teletömtek mindennel, hogy majd így biztosan hatásos lesz. De így számomra csak egy giccshalmaz lett a végeredmény. Mintha az összes eddigi I. és II. világháborús film hatásvadász jeleneteit fűzték volna fel egymás után és azt próbálják úgy eladni, hogy mindez megtörténhetett volna 1 emberrel 1 nap alatt. Lehet, hogy csak velem van a baj, de én már fél óra múlva csak azon tudtam gondolkodni, hogy na mit fognak még kitalálni és egyáltalán nem tudtam beleélni magam a történetbe. Egyébként az operatőri munka kiváló, a színészek átlagosak, de inkább átlag alattiak, a forgatókönyv meg semmilyen különlegességet, újdonságot sem tartalmaz. Számomra nagy csalódás volt, az I. vh paródiája, amit a közönség számára fogyasztható giccses mázba burkoltak.

mikor lesz már a Budapesti bemutatója,
a vidéki jan 23-it már mutatják! hol a Pesti?!