Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A csillagos ember

Spoiler
10/10
Txi aug. 28. 17:39:31 10/10
(14/14)
ez is egy tökéletes film.
Válasz
k11zoltan 2019 márc. 22. - 22:03:39
(13/14)
Az elején untam. Attól lett érdekes, hogy belépett a lány, aki valóban szép volt.
A végére egész nézhető lett.
Válasz
8/10
oimuka 2013 jan. 14. - 19:26:42 8/10 Előzmény lszl139
(12/14)
G. Tornatore az egyik kedvenc rendezõm, leszögezném még az elején...ám valahogy mégis úgy tûnik , hogy a film Fellini: Országúton címû filmjének nagyon finom koppintása. Mindez ellenére meghatóan szép alkotás, persze az Országúton-t nem lehet felülmúlni. Az egy tökéletes film.
Válasz
lszl139 2011 máj. 02. - 11:49:44 Előzmény rokakoma90
(11/14)
Nekem megvan a gyûjteményemben.
Válasz
7/10
Beyond silence 2010 júl. 09. - 05:11:30 7/10
(10/14)
Aranyos korrajz, afféle Giuseppe Tornatore. Igazából csak a kis emberek reakció érdekesek, egy-egy felvétel sokatmondó, a lassú beközelítéssel és Ennio Morricone természetesen szép zenéjével maradandó.

A fõszereplõ ehhez képest nem igazán izgalmas, meglehetõsen színtelen, egy dimenziós karakter. Kár hogy a történet leírás lelövi a lényeget, izgalmasabb lett volna ha nekünk is csak kiderül. Az utolsó jelenet a legjobb, emlékezetes.
Válasz
10/10
Gabriella54 2009 dec. 06. - 22:41:20 10/10
(9/14)
Köszönöm, nagyon kedves vagy, de Az óceánjáró zongoristát megvettem, ezt pedig sikerült felvennem. Nagyon szeretem mindkét filmet!
Válasz
10/10
Krémer Adolf 2009 aug. 31. - 14:32:18 10/10
(8/14)
Egyetértek minden dícsérõ szóval, tán még annyit, hogy a zene és a látvány is kitûnõ, no és a Mutét alakító L. Trieste is csodajó.
Nagyon "megnézendõ"
Válasz
10/10
Gabriella54 2009 aug. 31. - 01:13:11 10/10
(7/14)
És megismétlik! Fel tudom venni! Hurrá! Annyira tetszett, öröm lesz újra megnézni!
És ezután jött még Az óceánjáró zongorista legendája! Valamit nagyon tud Tornatore!
Válasz
feketevipera 2009 aug. 13. - 08:52:12
(6/14)
Nos, Tornatore és Morricone ismét csodát mûveltek. Megmondom õszintén, kellemes csalódás volt a film. A történetben tkp. semmi különleges sincs, semmi extra izgalom, mégis az elejétõl a végéig lekötötte a figyelmemet. Hihetetlen sokszínûség tárul elénk a filmet nézve, rengeteg embert "ismerhetünk meg". Tornatore bebizonyította, hogy mennyire ért a filmrendezéshez, hiszen egy-egy mozdulattal, néhány mondattal kitûnõen tudja jellemezni az eltérõ személyiségeket. Tudja egyéníteni a figuráit, de szinte minimalista eszközökkel. Persze a fõszereplõk jóval nagyobb teret kapnak, és õket behatóbban is megismerhetjük. Joe-t számtalan élethelyzetben láthatjuk. Elõször azt hisszük róla, "rendes ember". Utána kiderül, hogy csaló. A végén pedig teljesen emberivé válik az alakja, megmutatkozik az, hogy õ is érzõ ember, és egyszerûen képtelenek vagyunk elítélni azért, mert becsapott másokat, még talán sajnáljuk is. Persze az emberek szempontjából nem ilyen egyszerû a helyzet, hiszen elvész a pénzük, illetve a legféltettebb titkaikat mondják el a kamera elõtt. Egyszóval az olasz "neo-neorealizmus" kiemelkedõ darabja ez a film, amit érdemes megnézni.
Válasz
9/10
stomachh 2009 júl. 11. - 18:31:54 9/10
(5/14)
Általában mérsékelt lelkesedéssel szoktam fogadni az ilyen filmeket, nem vagyok nagy dráma vagy mûvészfilmnézõ. Tegnap este kapcsolgattam az adások között, és valamiért ottragadtam. Rengeteg jellemet sorakoztat fel a csaló fõszereplõ kamerája elõtt. Jó karakterek, kiváló színészi játék. Érdekes volt, jó volt, köszönöm! Nálam 9/10.
Válasz
rokakoma90 2009 júl. 11. - 12:03:33
(4/14)
Ez egy fantasztikus film!
Válasz
trebics 2009 júl. 11. - 00:23:29
(3/14)
Én csak a Cinema Paradiso-t láttam Tornatore filmjei közül. Az zseniális volt. Ez is az!
Válasz
10/10
Gabriella54 2009 júl. 10. - 19:23:22 10/10
(2/14)
Sajnos szerintem az összes Tornatore-filmet mellõzik - igaz, ezekben gondolat, érzelem, emberség van, nem úgy, mint a ma népszerû "alkotásokban". Pedig nagyon szép és megható film!
Válasz
perry 2009 júl. 10. - 10:28:09
(1/14)
Méltatlanul keveset játszott filmje A csillagos ember Tornatorenek.
A Malena vagy a Cinema Paradiso mellett szerényen bújik meg ez a mozi. Kicsit a Paradiso
folytatása és mint az elõttem szóló is vélte kicsit tisztelgés az olasz neorealizmus elõtt.
Bár, a film önmagában is lenyûgözõ élmény, arcok jellemek sorjáznak egy üres kamera és Tornatore kamerája elõtt. Annyira szép és néhol szívet szorító õszinteséggel, hogy minduntalan eszembe ötlik Zolnay Pál Fotográfiája, persze a két mozi közel sem azonos, de mindkettõben csodálatra méltó emberi sorsokat, vaku éles villanásokat kapunk emberekrõl.
Sorra elevenednek meg az olasz vidéki élet alakjai, olyan egyedi hitelességgel, hogy ha most néznénk meg egy régebbi neorealista filmet, már mint A csillagos ember után, szinte köszönõ viszonyban lennének ezek az alakok egymással.
Persze ehhez kell hogy ugyan az az ember rendezze mint aki írta is a forgatókönyvet, de ez Tornatore esetében nem újdonság, viszont így teljes ez a mozi.
Amikor pedig zenérõl beszélük, akkor elég csak egy nevet leírni: Morricone. Ennek a névnek a hiányában nem teljes a filmzene.
Nekem ez a film a maga kókler Joe Corelliével (Sergio Castellito) ezzel a szeretni való csalóval együtt is azt súgalja szeressük a képírókat, még akkor is , ha nincs film a kamerájukban, mert õk azok akik megõriznek minket a jövõnek ebben a tünékeny világunkban,
és ha már nem leszünk, talán egy idegen faj fogja egy filmtár polcáról levenni A csillagos embert és mélyen elcsodálkozik milyen sokféle arca is volt ezeknek az embernek hívott lényeknek.
Válasz