Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A dán lány

Spoiler
1/10
Zoe Vadasz 2016 máj. 08. - 10:33:26 1/10
(44/84)
Ez a film nem jó.
Lili nem jött át egyáltalán: a motivációi, a vágyai érthetetlenek és ködösek maradtak. Gerda volt az egyetlen, aki felé valamiféle szimpátia szerû dolgot éreztem, de az õ jelleme is valahogy elnagyoltnak, túlzónak hatott a szinte emberfeletti türelme és kitartása miatt. Azt hiszem hiányzott számomra a realitás szilárd talaja, a történet és a karakterek lebegtek a semmiben valami nagyon furcsa massza fölött, amibe a nemváltás zûrzavarát igyekeztek belefõzni.

Fájó pontom, hogy a nõi létforma elviselhetetlenül le volt egyszerûsítve sminkelésre, vásárlásra és szoknyahordásra. Én, mint nõ csak tiltakozni tudok ez ellen :) nõnek lenni sajnos nem ilyen egyszerû, bár az lenne.
Úgy tûnt mind Lili, mind Gerda, mind a rendezõ számára ebben kimerül az asszonyiság definíciója. De ezek felületes külsõségek. Nõnek vagy férfinak lenni egyfajta szerepkört is jelent feladatokkal, aminek tudni kell megfelelni, vagy tudni kell kezelni az alkalmatlanságunkat – mely utóbbival gyakorlatilag bizonyítod az alkalmasságodat :).

Persze felmerül a kérdés, hogy hogyan oldja meg annak bemutatását, hogy valaki férfiból nõvé változik, de azt hiszem, ha több nyílt kommunikációt kapunk a szereplõk között, akkor ez megoldódhatott volna. De így elvész annak a lehetõsége, hogy kövessük a házaspár útját azon az úton, ami nem vezet sehová. Nem vágom, hogy Gerda életével mi van, hogyan dolgozta fel magában, hogy a férje már nem a férje, ráadásul olyan módon vesztette el, amire talán még percendes sem volt. Nyilván valamiféle gyászt kellett éreznie, de az õ története is el van sinkófálva, ahogy amúgy valójában Lilié is.

Mert sem a férj, sem a belõle kialakuló „Lili”, nem több mint sietõsen feldobott vázlat, amit ráhagy a nézõre: fejezze be, ahogy tudja.
Mikor Gerda vásárolni viszi „Lilit” az még talán mókás kategória, de ez csak egy meredek ív alja, aminek a végén ott van, hogy „Lili” eldobja magától azt, amiben igazán tehetséges, ami fedezte az életvitelét, ami lehetõvé tette a kilengéseit: a festészetet, és beáll nõi ruhás hostess-nek.

Tekinthetjük szimbolikusnak is: minden addigi eredményét hátrahagyja, mint férfi és beleveti magát egy másik létformába, annak is egy alacsony szintjére, ahol elölrõl kell kezdenie mindent.
A fõszereplõ fiatalembert kín volt nézni, a manírjaival, az erõltetett gesztusaival, amik cseppet sem tûntek õszintének. Vele szemben a mûvész elismerését küzdõ festõnõ karaktere jóval emberibb. Tényleg- egyáltalán hogyan kezelték azt, hogy az egyikük sikeres alkotó volt, míg a másik az ismeretlenség homályában vergõdött? Azért támogatta Gerda „Lilit”, mert az õ képei segítették hozzá a saját karriere elindulásához? Talán a feleség indokai nem is voltak olyan tiszták?

Megannyi kérdés, amire nem kapunk választ, mert a filmben csak szoknyasuhogás, sminkelés, csillogó szövetek, selyemharisnya, költõien bemutatott halál és lírai elvágyódás van.

Egyszer megnézhetõ.
Válasz
Cia 2016 máj. 04. - 15:33:54
(43/84)
Az elõzetes annyira fantasztikusra sikeredett, hogy féltem a film már nem fog annyira ütni. Szerencsére nem így lett, nagyon tetszett végig a film.
Válasz
pneklara 2016 ápr. 28. - 15:28:13
(42/84)
Nekem nagyon tetszett a film. Napokig hordoztam magamban a hangulatát. Olyan festõi volt az egész film, a fényképezés. Néha komolyan kellett figyelnem, hogy festményt látok, vagy valóság? Pl az utca a sárgára festett házakkal.
Az identitás zavaros emberek érzéseit, érzelmeit nem érthetjük meg, nem járunk a cipõjükben. Biztos, hogy nagyon feszítõ érzés lehet, hisz súlyos összeget áldoznak, fájdalmakat vállalnak, néha az életüket kockáztatják,eltûrik a gúnyos megjegyzéseket, pillantásokat, hogy végre azok lehessenek, amire vágynak. De szerintem a boldogságot soha nem találják meg. Van bennük egy vágy, ami hajtja õket,de az eredmény soha nem lesz 100%. Tetszettek a fõszereplõ "nõi" gesztusai: a tartózkodó,szemérmes, tartózkodó pillantásai, félszeg mosolya.Ahogy õ egyre nõiesebb lett, a párja úgy lett egyre színtelenebb, boldogtalanabb. Csak arra lennék kíváncsi, ha nem kezdenek ebbe a játékba, a feleség nem erõlteti a szerepet, akkor is utat tör a férjében a vágy a változásra, vagy élik az életüket, mint férj és feleség?
Válasz
drProktor 2016 ápr. 25. - 23:50:23
(41/84)
Igazából lövésed nincs az erkölcsrõl...
Válasz
drProktor 2016 ápr. 25. - 23:48:21
(40/84)
Beteg ember vagy. . . .
Válasz
drProktor 2016 ápr. 24. - 20:58:14 Előzmény eIemes
(39/84)
A beidézett kritika hamis és igazságtalan, fanyalgó hülyesélég.
Föltehetõleg a kritikus pszichés állapotából következik.
Ha már kritikát akartok, ajánlom Perryt e topic 2. hozzásazólásában.
Válasz
8/10
idõjós1010 2016 ápr. 23. - 21:54:11 8/10 Előzmény Istenasszony
(38/84)
Gyermekkorában is megvillant már a "Lili" . Csak valamiképp el lett nyomva. Érdekes, hogy késõbb ahogy kibontakozni hagyta a neje, már nem tudta visszatúrni oda, ahol évekig észrevétlenül megbújt, a férfi igazi egyénisége mögött.
Válasz
8/10
idõjós1010 2016 ápr. 23. - 21:51:51 8/10
(37/84)
Sokáig untam, aztán mindezt felváltotta egy erõs viszolygás attól, amit láttam, idõvel viszont átjött a téma súlya, és már nem is kizárólag arra figyeltem, ami történik, sokkal inkább elkezdtem beleérezni magam az eseményekbe.
SPOILER
Elõször akkor kezdtem el komolyan venni a filmet, amikor Gerda szerette volna visszakapni a férjét, aki közölte vele, hogy ez mostanra már lehetetlenné vállt. Aztán pedig a mûtét gondolata. Nagyon átjött Gerda vesztesége, és igazából azt hiszem, hogy én maradtam is ezen az oldalon. Ennél a látószögnél. A Liliféle karaktert nem igazán éreztem. A felszín kapirgálásán túl nem jutottam vele, de így is mélyen érintett a végkifejlet mindkét részrõl.
Egyetlen bajom talán az volt a filmmel, hogy bár tudom, nehezen, de valahogy mégis gyorsnak tûnt a végére, az asszony elfogadása, Lilit illetõen, és hogy a férjét anélkül vesztette el, hogy az meghalt volna.
Felmerült bennem, még egy érdekes kérdés is, filmtõl függetlenül.: Vajon nõnek lenni annyi, mint sminkelni, és díszes szoknyát viselni ? Lili ezektõl érezte magát nõnek. Olyannyira, hogy a festészetet is hosztesz munkára cserélte, csak hogy ruhakölteményekkel, és púder felhõkkel, meg drága parfümökkel tudja fedni férfias testét.
Úgy érzem, lesznek még gondolataim a témához késõbb is. egy megfelelõbb idõpontban :-)
Válasz
2/10
Istenasszony 2016 ápr. 23. - 08:55:24 2/10
(36/84)
Nagyon rossz film. Hiába alapul igaz történeten, mégis tele van olyan jelenetekkel, amik teljesen életszerûtlenek. A figurák nem hitelesek, a feleség nekem túl elnézõ, szinte mintha kívülálló lenne. Valahogy a semmibõl jön a Lily téma, egyszer csak ott terem, és utána nem tud tõle szabadulni a férfi. Maga a téma is megosztó, de ennél sokkal jobban meg lehetett volna csinálni belõle egy filmet, ez roppant gyengére sikeredett.
Válasz
6/10
pihes 2016 ápr. 22. - 15:51:25 6/10
(35/84)
Mondanivalója van a filmnek, az van.
Kétségek maradtak bennem, tartalmát tekintve...
Válasz
9/10
Arter 2016 márc. 21. - 15:01:44 9/10
(34/84)
Jó film volt szerintem is. Bár én nem szeretek, nem is szoktam, ilyen nemi identitással foglalkozó filmeket megnézni, de erre rávettek az ismerõseim, hogy nézzem meg. Megnéztem és tetszett. A színészi játékok nagyon jók, a díszlet is elsõ osztályú. A témát valóban lehetett volna kicsit izgalmasabban, pörgõsebben tálalni, mint ahogy néhányan írták, de akkor lehet, hogy elvesztette volna drámai hatását, s mivel ez egy megtörtént esetet dolgoz fel, így nem igen csavarhattak a forgatókönyvön. Na, de a téma maga érdekes és persze megosztott, sok emberbõl ellenszenvet vált ki, ha valaki a valóságban férfiból nõvé, nõbõl férfivá operáltatja magát. Pedig ez egy betegség nem pedig egy szerepjáték, ahogy ez a filmben is elhangzott. Ezek az emberek nem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek, segíteni kellene nekik, nem pedig kigúnyolni õket és kitaszítani a társadalomból. De hát ilyenek vagyunk mi emberek, ha valaki már egy kicsit is kilóg a sorból, kicsit más mint mi, abba már bele is kell rúgni. Persze én is amondó, régi módi vagyok, hogy aki fiúnak született az maradjon is fiú, aki lánynak az pedig lány, és a legszebb dolog a világon a fiú lány szerelem. Ennek ellenére nem csúfolom ki azokat akik nem ezt az utat követik, s már ezzel, hogy nem teszek mindenféle gúnyos megjegyzést rájuk, segítek a beilleszkedésükben. A film után többen elgondolkodhatnak rajta, hogy nem csúfolni, megvetni kell az ilyen embereket, hanem segíteni nekik, támogatni õket, mint ahogyan azt a filmben is tették. A filmre 10-bõl 9 pontot adok.
Válasz
10/10
Lili Marleen 2016 márc. 12. - 21:16:40 10/10
(33/84)
nagyon tetszik a film, messze a legjobban az összes Oscarra jelölt közül.Eddy Redmayne pedig zseniális,megérdemelte volna az Oscart idén is. Alicia Vikandert nem értem miért a mellékszereplõ kategóriában jelölték, de azt legalább megnyerte.
Válasz
3/10
Samu-Nagy Emese 2016 márc. 12. - 19:19:04 3/10
(32/84)
Szerintem ezt a témát sokkal izgalmasabban, egyedibben is fel lehetett volna dolgozni.
Felszínes, hatásvadász film, igényes kosztümmel és díszlettel.
A fõszereplõ angol fiatalember játéka nekem kiszámítható és szépelgõ volt, hiányzott belõle a spontaneitás. Alicia Vikander sokkal "egybébb" volt, belõle csak úgy kifolyt a szerep, ettõl emberi és személyes lett a története, míg Redmayne küzdõtt a "nõiségével".
Érdekes módon fiú ruhában olykor sokkal nõiesebb volt, mint nõként. Mintha késõbb forgatták volna azokat a jeleneteket, és akkorra talált volna rá igazán a szerepre.
Egyszer megnézhetõ, de ennél sokkal-sokkal jobb filmek is vannak.
Viszont Hálisten! nem Nicole Kidman játszotta el. Na az rémes lett volna.
Válasz
9/10
evike12 2016 márc. 02. - 15:26:32 9/10
(31/84)
Háromgyerekes anyukaként nem gondolom, hogy ez a film csak egy vékony réteghez szólna, aki ráadásul transzvesztita, meleg stb. Mindenkihez szól, aki megérti, vagy meg szeretné érteni a másságot. Szerintem nagyon jó film volt. Nagyon meghajtó jelenetekkel. Fantasztikus, ahogy a feleség elfogadja a társát még így is. Nem fordul el tõle, sõt segíti az útján. Ritkaság az ilyen kitartás.
Válasz
10/10
Szilvia Szamosfalvi 2016 febr. 26. - 10:18:30 10/10
(30/84)
Nagyon jó film, már többször láttam. Már az elején éreztem, hogy tetszeni fog, amikor még csak elkezdõdött a film, az a drámaian lassú zene és hozzá a borús tájképek.. a film nagyon szépen van megcsinálva, szépek a kosztümök, nagyon jól játszanak a színészek. Egyszerûen nem találok, és nem is akarok találni, fogást rajta. Így tökéletes, ahogy van. Csodálkozom hogy nem jelölték a legjobb film kategóriára.

**** SPOILER *****
Valaki tudja, hogy Einar-on Dr. Hexler milyen sugárkezelést alkalmaz? Ez olyan lenne mint a pszichiátriában a sokkterápia??
**** SPOILER *****
Válasz
perry 2016 febr. 15. - 11:11:19 Előzmény Edmond Dantes
(29/84)
Bocs, most értem el ideáig:)

Az 1. ponttal nem vitatkoznék bár számomra csak egy élet történet de legyen parabolikus gondolatmenete a transznemûségnek.

2. Azt viszont ebben a formájában megkérdõjelezném, hogy a 20s évek nyugati világában egyértelmûen elfogadták volna.

"....Innentõl fogva a "homoszexuális" kifejezés Németország-szerte elterjedt, és átformálta a közgondolkodást. Nagy viták zajlottak például az ifjúsági mozgalmakban arról, hogy mennyire lehet közeli a kapcsolat a csoportvezetõ és a felügyelete alá helyezett fiúk között. A homoszexualitás stigmává vált, elmebajjá. Persze ezzel egy idõben a városokban kialakult a homoszexuális szubkultúra is, saját bárokkal, találkozóhelyekkel, szövetségekkel. Ezek még a homoszexuális közösülés tiltása ellenére is nyíltan tudtak mûködni. A homoszexuális és a heteroszexuális emberek közötti különbségtétel egyébként hamarabb történt meg Németországban, mint a legtöbb nyugati országban. Az Egyesült Államokban például a II. világháborúig kellett erre várni. Látnunk kell, hogy a homoszexuális férfiaknak nem volt hosszú, több évszázados szenvedéstörténetük, amely aztán a büntetõjog 1968-as liberalizációját követõen egyik pillanatról a másikra véget ért a legtöbb nyugati országban. A homoszexualitás 19. század végi, 20. század eleji tabuvá válása elõtt léteztek olyan közeli férfibarátságok, amilyeneket az arab világban még mindig látunk: ott a férfiak megcsókolják, átölelik egymást, kéz a kézben járnak, vagy akár egy ágyban is alszanak. Nyugaton a homoszexuális férfiak akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a homoszexualitás koncepciója eljutott a köztudatba. Onnantól kezdve mindennemû szokatlan közelséget kerülniük kellett férfitársaikkal, ha nem akartak a homoszexualitás gyanújába keveredni."

3.A film szempontjából ez nem releváns, de elfogadom az információdat.

4. Veled ellentétben zseniális színészi játéknak látom a fõszereplõ alakítását, szörnyû lenne erõltetett transzvesztita gesztusokkal láttatni a festõ alakját. Számomra a befelé fordulás az enerváltság a törékeny mozdulatok "legyintések" akkor és ott mûködnek mikor annak dramaturgiai jelentése van.
Azt magam is érzem ahhoz , hogy egy számomra idegen világot vizsgálni tudjak valamilyen módon bele kell "illeszkednem", ennek hiányában nehezen érthetõ és feldolgozható gondolatok hálójába kerülök. Ezért is gondolom úgy , hogy egy egyéni tragédia filmre fogalmazásról van szó.
Válasz
9/10
Catharin 2016 febr. 12. - 13:48:57 9/10
(28/84)
Nagyon tetszett ez a film! Azt hiszem leginkább a fõszereplõ miatt,mert zseniálisan játssza a karakterét,egyszerûen nem tudtam betelni vele,valóban olyan mint egy nõ :D talán,ha végig nõnek állítják be elhiszem,hogy tényleg az :D
Egy percig sem unatkoztam,néhol még könnyeztem is,bámulatos,csak ajánlani tudom :)
Válasz
daidaidai 2016 febr. 11. - 12:14:13
(27/84)
Ahan, persze, mert melegnek/binek/transznak lenni választás kérdése... Isten mentsen meg bárkit is az ilyen "gyógyítóktól", mint te! Egyébként meg nem igaz, hogy nincsenek meleg gyerekek, óvodáskorom óta tudtam, mi a helyzet velem. Meg se nézed, de azért idejössz böfögni, végül még zsidózol is egyet. Ezek után még van merszed másokat elmebetegnek nevezni?
Válasz
offtopic
Ezüstliliom 2016 febr. 05. - 13:53:05
(26/84)
Isten õrizz, hogy visszatartsam!:D
Válasz
Edmond Dantes 2016 febr. 05. - 11:01:26 Előzmény perry
(25/84)
Néhány pontban vitatkoznom kell, próbálok spoiler nélkül, de tartalmazh a t ***spoilert***. (Szinkronizálva láttam.)

1) A film a transznemû emberek problémájáról szól. Ezt lehet, de nem célszerû és nem is érdemes vitatni. Az interszexualitás, bár nem néztem utána, elsõsorban biológiai, a transznemûség pedig mentális-spirituális állapot. A fõszereplõ az utóbbi kategóriába tartozott ("nõnek ÉRZEM magam"). A jelenség nem új, pár éve láttam egy 19.szd-ban játszódó francia filmet, amiben egy nõnek lettek bocs, de szó szt "kangörcsei" olykor, mivel "férfinak érezte magát". Talán tudod a film címét is?

2) A húszas években a másság de facto sok országban elfogadott volt. Berlin!, Párizs stb. sõt (másként) LA/Hollywood a szabadosság, benne a "másság" centrumai voltak. Sõt: az ókonzervatív-neobarokk, király nélküli "úri" Magyar Királyságban is de facto "tûrt" kategóriába tartozott. Budapest -csendben- Európa egyik "meleg" fõvárosa volt, transznemûséget, leszbikusságot pedig nemhogy nem tiltották, de a jog nem is ismerte...t.k.a Nobel-díjra jelölt jeles (irodalmi értékét tekintve jeltelen) írónõ nagyobb örömére.

3) A feleség, ahogy írod: "életerõs ízig - vérig nõ"...és vélhetõen leszbikus. Ez nem spoiler, mivel a filmben ez a vonal nem jelenik meg, a valóságban viszont feljegyzések szerint "megjelent".

4) A filmrõl: a palackot a szellembõl :) azaz a szellemet a palackból a feleség engedte ki akarva-akaratlanul, olykor rá is tett 1-1 lapáttal, erre te is utalsz...aztán már "késõ bánat, eb gondolat". Eddie Redmayne számomra (de ez szubjektív) nem több mint egy transzvesztita show szereplõjének többé-kevésbé sikerült alakítása-átalakulása, a szükséges kellékek: ruha, paróka, smink, néhány "nõies" gesztus, kézmozdulat segítségével. Lélekábrázolása kimerül abban h néhányszor elsóhajtja, "nõnek érzem magam": bizony, nem híján maníroknak sem.

A (törvénytisztelõ) "másság", a (törvénytisztelõ) kisebbségek elfogadása, magyarul :) tolerálása fontos értékek, ebben én is hasonlóképpen vélekedem, amiért itt olykor -mint mások, akik hasonlóan gondolkodnak- megkapom a magamét. Ez a film azonban aligha segítette, ha egyáltalán segít h e t te a transznemûség megértését. A film fõ értéke szépséges belsõ terei, hiteles utcaképei, jelmezei, színei, az ezek teremtette atmoszféra. Zenéje már egyhangúbb, egy idõ után monoton, miként a "lány" sokadik bánatos, lemondó kézlegyintése: "nõnek érzem magam". Kevés és sok.

Ja és n e m mellesleg: a film NEM a valós történéseket viszi vászonra, hanem Wegener naplóját, ami, ma már köztudott: messze nem a valóságon alapul, inkább az õ (vágy)álmain. Nem baj, csak jó tudni.
Válasz