Neked az jön le az alpári de lenyegretörő hsz-ből, hogy ő frusztrált? Miért lenne az? Mert a gusztustalant annak gondolja? Ez a film is csak egy lépés volt abba az irányba ami mostantól az Oscar odaítélését arányosan akarja megszabni származás és hovatartozás alapján. Pl. engemet sem bántott soha senki, mégis értem Krisz007 háborgását.

Csodálatos film 😍engem nagyon megérintett ,
A film mondanivalójához fel kell nőni ,ha figyelmesen nézed hidd el a sorok mögé fogsz látni,

jövünk a mihazánkkal, telibe lesztek vágva

menj azt szopj transzif...t b..igyerek.
ja, és a---d!

Krisz000007 2020 ápr. 10. - 06:03:08 1/10 Előzmény picipc
szeretet... mármint perverzió! ha szeretet, akkor miért nem szeretett egy normális férfit? akik az életüket adták a hazájukért! mikozben ez a....
TILTÁS VÁLASZ

Krisz000007 2020 ápr. 10. - 06:01:46 1/10 Előzmény Dr. Classic
a betegességet sosem kell elfogadni!
TILTÁS VÁLASZ

Krisz000007 2020 ápr. 10. - 06:01:07 1/10
beteges! elképesztő hogy már akkor ilyenek voltak, persze az intézet ami akkor ezt támogatta egy szegény "náci üldözött volt"

mivel nyilvánvalóan te is érintett vagy:

Lelkisegély szolgálat
Számos alapítványnak van ilyen szolgáltatása, de szerencsére elegendő a Magyar Lelkisegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) hívószámát tárcsázni (116-123)

Az igaz történet alapján készült filmet egyszer meg lehet nézni, a főszereplőknek jól állt a szerep, Eddie R. ezen filmben is jól játszott. Alicia V. alakításától nem voltam elájulva. Tetszettek a ruhák, kiegészítők, sminkek, berendezés, szinkron is, kivéve Matthias S. magyar hangja (Kaszás Gergő, nem állt jól neki).

A XXI. század legszörnyűbb kifejezése az "érzékenyítés".

Milyen csodás időben élünk, hogy ezek a témák mozgatják meg az alkotók fantáziáját. Nyilván létezik ez a jelenség, a mértéke azonban nem biztos, hogy akkora, hogy ekkora hangsúlyt érdemeljen. Persze annak a felnőtt embernek, aki tényleg meg akarja változtatni a nemét, annak a saját joga dönteni róla és lehet erről filmet készíteni, csak közben az identitáskérdések lassan már a csapból is folynak, mintha valamiféle széleskörű probléma volna szerte a glóbuszon. Néha az az érzésem, hogy ikszezer személy a saját konfliktusokkal érintkező, buborékokban képződő világnézetét kívánja rávetíteni a produktumaik révén a környezetére, amelytől jóemberség alapon el is várja az asszisztenciát (már a makroszint alatt, benne a zsizsegésben) - miközben annyi egyéb problémánk van, amikkel ilyen szinten szinte senki nem foglalkozik. Az egyébként érdekes, hogy férfivá válni akaró nőkről - nem a manapság divatos, kőkeménynek, férfiasnak bemutatott nőkről - milyen kevés film készül, nem mintha hiányozna, csak ugye ez is egy képet fest a ma gondolkodásának főáramáról.
A férfiakat - Nyugaton - ma nők nevelik és a fogyasztói társadalmunk is afelé törekszik, hogy a maszkulinitás ne legyen különösebben legitim dolog, de önmagában még ezekből nem következne az a trend, amit ez a film sokadmagával együtt, mint jelenség képvisel. Talán az emberi jogizmus túlkompenzálásos, túlérzékeny-ítő, eredeti szelleméből kifordult felfogása a forrás, talán csak egy tünete annak az önmegvalósító, cél nélküli, jóléti, de válságos kornak, amiben élünk.

Igen. Sokan meg is teszik és még büszkék is rá. Fura faj a ember.

Ez betegség, ugyanolyan ember mint Te, kis génhibával! Megtanulhatnátok már! A gyerekedet pl. kitagadnád ezért?

A legtöbb fiúban felmerült már, hogy milyen lenne lánynak lenni, de csak kevesen mennek el a dokihoz, hogy fúrjon lyukat az alfelükbe. (Ha egy fiú mellett egy lány is él valakiben, akkor az elsősorban skizofrén.) Ha egyéb dolguk sincs, mint önmegvalósítani, akkor általában női ruhát öltenek, nyafikáznak és másra is használják azt az egy lyukat, amijük van, mint amire való. Persze, mindig vannak kivételek. A film egy történelmi kivételt mutat be, egészen jól.

Az a legnagyobb gond, hogy ez az erőszakos érzékenyítés olyan "jól" sikerült, hogy az embereket inkább "érzéketlenné", jobban mondva frusztráltá, és rosszabb esetben dühössé tette. Aki pedig érzékeny volt, vagy legalábbis részben elfogadó, mára már nagy részük szintén felháborodik, mert annyira agresszíven tolják az arcába.
A filmhez nincs hozzáfűznivalóm, nem láttam!

Nehéz téma, nehezen érthető azoknak, akiknek nincs semmilyen érintettsége, mint ahogy nekem sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a film pont azoknak tesz nagyon rosszat, akik valamilyen módon - saját maguk, vagy szerettük, barátjuk révén - érintettek. A film technikailag egyébként egy jó közepest kaphatna, de semkinek nem ajánlom a megtekintését. Aki nagyon nem fogadja el, annak gyomorforgató és beteges lesz - bár ők egyáltalán miért is nézik meg, nem értem. Aki elfogadó, annak ez a film nagyon színvonaltalanul mutatja be ezt a helyzetet. Aki meg érintett, azt meg szerintem mélységesen elkeserítheti, hogy így próbálja valaki "segíteni" az elfogadásukat. Tényszerű történetmesélésnek pedig felületes és aránytalan. Szerintem ezt így nagyon nem kellett volna.

Csodás film, csodás színészi játékkal. Redmayn megérdemelte volna az Oscart.

Undorító film.

Ahogy te gondolkodsz barátom, na az a beteges. Gyakran vertek a suliban vagy mitől lettél ilyen frusztrált?

Amúgy jól megrendezett film remek színészekkel (kivéve Johnydepp verő Amber akárkit). A téma nem nekem szól, de egyszer érdekes volt.

SPOILER IS LEHET BENNE!!!
Sokszor említettem már, hogy szeretem a különleges, magával ragadó történetű filmeket. Igaz, talán ilyen jellegű témával foglalkozó filmet még nem láttam, de nemrég mégis megnéztem a Dán lányt, mert már akkoriban, mikor megjelent, felkeltette az érdeklődésemet (aztán éveken keresztül a feledés homályába merült, de most újra eszembe jutott/ötlött és úgy döntöttem, megnézem). Annak ellenére, hogy semmilyen szinten nem vagyok érintett a történettel és a szereplőkkel kapcsolatban (identitás, szexualitás terén, nincsenek ilyen ismerőseim/barátaim, valamint, én is úgy gondolom, hogy a férfi-nő szerelem/kapcsolat az általánosan elfogadott és normális dolog az életben; ám, hasonlóan vélekedek arról is, mint többen is írták már előttem: hogy amíg nem nyomják/tolják az arcomba ezeket a "mássággal" kapcsolatos dolgokat, addig nekem sincs vele bajom, elítélni meg főbenjáró bűnként kezelni meg végképp nem fogok, egyrészt azért sem, mert mint említettem, nem volt/nincs dolgom ilyen emberekkel még eddig az életemben).
Viszont, a film megnézése után utánanéztem az eredeti történetnek is, mivel ez a film csak (a) megtörtént eseményeken alapul(!), és nem egy az egyben azt viszi vászonra. Erről nem sok utánajárással kielégítő információt lehet szerezni és el lehet olvasni, hogy miben tér el a film története az eredeti Einar és Gerda történetétől, és akkor kevésbé vagy akár egyáltalán nem fognak felvetődni kérdések a filmmel kapcsolatban. Nyilvánvalóan, az olyan dolgokra már sosem fogunk választ kapni, hogy ők mit is érezhettek valójában, a film is csak utalni próbál ezekre a dolgokra (és gondolom a könyv is).
Maga a film rendkívül megható és szép, számomra egyáltalán nem volt unalmas és lassú sem. Írom mindezt annak ellenére, hogy a történetben jó néhány dolgot nem úgy mutattak be, ahogy az a valóságban történt (mint például, hogy Gerda egyáltalán nem volt ott Lilivel a végtelenségig, elhagyta és hozzáment egy olasz fickóhoz, aki aztán később kisemmizte; és az ő házassága alatt értesült Lili haláláról, majd pedig visszatért Dániába, ahol nem tudott újra befutni, és elkezdett inni, lezüllött, majd pedig 1940-ben, szegényen, kisemmizve halt meg). De mindennek utána lehet szépen olvasni.
A film története jó néhány dolgot bemutat, ami a valóságban is így történt, és itt sokkalta többről van szó, minthogy Einar/Lili női ruhákat akart hordani, sminkelni akarta magát, hogy attól érezze magát nőnek, mint ahogy valaki korábban ezt felvetette. Nem véletlenül történt az vele, ami történt, az orvostudomány egyszerűen még nem volt elég felkészült ahhoz az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején, hogy ezt véghez tudják vinni, amit Lili szeretett volna (az IMDb-n az érdekességeknél lehet olvasni, hogy az első ilyen jellegű sikeres műtétet 2013-ban Svédországban sikerült véghez vinni). A filmben valóban csak az első két operációról van szó, nem 5-ről, amin valójában átesett Lili, de ő abszolút nem csak annyit akart, hogy női ruhákban járjon, meg sminkelje magát, hanem ő teljesen nővé akart válni, hiába született férfinak. Ezért is voltak az operációk, gyereket szeretett volna és annak ellenére, hogy az orvosok felhívták rá a figyelmét, hogy rendkívül kockázatos ez a beavatkozás (az utolsó, amikor megpróbáltak neki egy méhet beültetni, de a szervezete nem tudta befogadni és ennek következtében halt meg).
A történéseket a film nagyon meghatóan és érzelemgazdagon mutatja be. Én simán bele tudtam magam képzelni a történetbe, magába a furcsa helyzetbe kevésbé (leginkább természetesen Einar/Lili nemi identitásához kapcsolódóan), mivel, ahogy fentebb is írtam nincs közöm ilyen szinten ehhez.
Szerintem Eddie Redmayne és Alicia Vikander (utóbbi meg is kapta az Oscart a legjobb női mellékszereplő kategóriában, igazából nem tudom, hogy kik voltak még jelölve, de ez egy elég jó alakítás volt) is remekül játszották a két karaktert, én egyáltalán nem éreztem művészieskedőnek, kínosnak, vagy csak a kamera miatti játszásnak egyikük alakítását sem. Redmayne brutálisan jól és meglepően könnyen/könnyedén hozta a finom, nőies gesztusokat.
A filmbéli helyszínek ugyancsak lenyűgözőek, mind Dánia, mind Párizs, mind pedig Németország. Azt is említették már korábban, hogy több ország elfogadóbb volt már akkoriban is a témához kapcsolódóan, igen, ezt alátámasztja az is, hogy Dániából el kellett menniük (szintén érdekesség, hogy a dán király, mikor köztudott lett, hogy megtörtént a férfiból nővé operálása Einarnak, semmisítette meg/érvénytelenítette a házasságukat Gerdával, tehát, nem ők váltak el egymástól), a sokkalta toleránsabb és elfogadóbb Párizsba.
A film hangulatilag is nagyon erős, magával ragadó, viszont, aki abszolút ellenzi ezeket a dolgokat, az ne nézze meg. Moziban sem nagyon ajánlatos, én örülök, hogy nem ott néztem meg, mert véleményem szerint nem moziban megnézendő film. Lehet aberráltnak vagy perverznek tekinteni a film főszereplőjét (a filmben is van hasonlóról szó, hogy eleinte ő sem tudja, hogy most akkor mi a helyzet, homoszexuális/biszexuális, vagy interszexuális, transzszexuális, esetleg elmebeteg/skizofrén/bipoláris--valószínű egyébként, hogy utóbbiból is szenvedett valamelyik betegségben), meg hogy az ilyen embereket elvből elutasítjuk vagy kirekesztjük a társadalomból; de én úgy vagyok vele, hogy amíg nincs velük dolgom, márpedig nincs, addig engem nem zavar, hogy léteznek/vannak ilyen egyének is a világban.
Ez egy rendkívül különleges és érzelmekkel teli film, melyhez igen, kell némi elfogadás, vagy elvonatkoztatás, és szerintem nem árt a megnézése után elolvasni/utánajárni az eredeti cselekményeknek sem. Abszolút nem bántam meg, hogy megnéztem.
9/10

szeretet... mármint perverzió! ha szeretet, akkor miért nem szeretett egy normális férfit? akik az életüket adták a hazájukért! mikozben ez a....

a betegességet sosem kell elfogadni!