Az egy dolog ha valakinek nem tetszik, de ez az utobbi 10 év egy kivételesen jó érdekes filmje. Nagyon durva jellemek egymáshoz képest is, történet is több szálon fut. Az elképzelt világról nem is beszélve, ami nem a mai filmek világához hasonlít, hanem nagyon durván összevágja a háborús önszabályú tömeggyilkos rendszer katonáit és a kislány egy csodálatosan meglátott tündérekkel és faunnal szereplõ fantáziavilágát. Én sokkal kevesebbet, simábbat vártam már az alapján is, hogy tudtam nagy részét ezeknek a dolgoknak, de komolyan szép film volt.. és még hibázott, kisértésbe esett is a lány, nagyon sajnáltam a tündéket, majd néztem hogy mi lesz a faunnal >?;-`

Ez a film azon kevesek közé tartoznak, amirõl azt nyilatkozom: Bár ne láttam volna.
Hihetetlenül rossz, nem is értem ez a fickó miért csinál filmet, ha nem tud.

10/1

"Persze, de ugyanennyi erõvel értheti helytelenül is a filmet, vagy nem érti meg, a bonyolultabb összefüggések ismerete és az élettapasztalat hiányában."
Ez egy-az-egyben érvényes a felnõttekre is, így nem indokolja a korhatár-dolgot. Élettapasztalat ide, vagy oda. Milyen radikális problémát okoz egy film (könyv, festmény, zenemû, stb.) helytelen értelmezése vagy meg nem értése? Egy csomó ember nem érti a relativitás-elméletet, mégis egész jól elvannak. Vannak olyanok, akik hánynak Picasso mûveitõl. Fura. :/
Mitõl lesz egy értelmezés helyes vagy helytelen? (Ez a Nobel-díjas kérdés :)

"Épp erre jó a korhatár, hogy a gyerek akkor kerüljön szembe az adott témával, amikor vélhetõen már lelkileg, szellemileg érett rá."
És ez mikor van? Honnan derül ki, hogy B. Julcsi már elég érett lelkileg, de K. Pisti még nem? És hogyan lehet lelkileg megérni tapasztalatok (+ és -) híján? Nem jobb egy filmmel megedzõdni, mint egybõl élesben? Vajon melyik a rosszabb? Hol marad a gének szerepe? Nem kérdezek többet... Mellesleg az Univerzum nem kérdezi meg, hogy figyu, ne haragudj már, elég érett vagy lelkileg mondjuk egy jó kis polgárháborúhoz?

"Ja és az hogy valakinek az alap személyisége már kialakult, az még messze nem egyenlõ a lelki érettséggel."
Ilyesmit én sosem állítottam, külön tekintettel arra, hogy az utóbbiról fogalmam sincs, hogy mit jelent. Kérek rá egy egzakt definíciót. De kétségkívül jól hangzik.

"Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem lát bele olyan "bonyolult igazságokat", mint mi, de attól még a maga "egyszerû" (?) módján nagyon is helyesen értheti, vagy érezheti a lényeget."

Persze, de ugyanennyi erõvel értheti helytelenül is a filmet, vagy nem érti meg, a bonyolultabb összefüggések ismerete és az élettapasztalat hiányában. Épp erre jó a korhatár, hogy a gyerek akkor kerüljön szembe az adott témával, amikor vélhetõen már lelkileg, szellemileg érett rá.

Ja és az hogy valakinek az alap személyisége már kialakult, az még messze nem egyenlõ a lelki érettséggel.

Az lehet itt a gond, hogy nem ugyanazt értjük személyiség és személyiségfejlõdés alatt. Ismételten csak Berne-re tudok hivatkozni és a pszichológia tranzakcionalista iskolájára. Én az ott megfogalmazott személyiség(modell)-rõl beszélek, ami nem feltétlenül esik egybe a köznapi életben vett személyiségfogalommal. (Abba most már bele sem mélyedek, hogy szerintem olyan, hogy személyiség nincs is :)

Ezt nem csak én gondolom komolyan, hanem pszichológusok és pszichiáterek is (pl a hivatkozott Eric Berne). És igen, eléggé meg vagyok róla gyõzõdve (= hiszek ennek a Berne fickónak).

Akkor most ismét ON, de hadd reagáljak akkor ezekre még:
"a filmekre korhatárt szabnak, aminek megvan az oka, és nem az, hogy valamilyen igazságot akarnak eltitkolni, hanem hogy tartalmaznak olyan elemeket, amelyek már egy más kategóriába sorolják a filmet."
A korhatárt kijelölõ személyek véleménye szerint. Kik õk? Honnan a meghatalmazásuk, hogy dönthetnek ilyesmiben? Mi a garancia arra, hogy a döntésük helyes? Miért nem nyilvános, hogy miért született ilyen vagy olyan döntés egy-egy film esetén?
Igen, ezeknek a korhatár-szabásoknak okai vannak, de ezek az okok köszönõviszonyban sincsenek azokkal az okokkal, amiket ennek kapcsán hangoztatnak, nevezetesen a kiskorúak személyiségfejlõdésének védelme, mert ahhoz a korhatároknak semmi közük. Egy gyerek személyisége körülbelül 3 éves korára kifejlõdik és rögzül, utána nemigen változik, sõt, nagyon nehéz változtatni rajta (a személyiségzavarok jó része "gyógyíthatatlan", magam is bírok eggyel. Nem a tévénézés miatt.) Ami ezután változik, az a személyiség kifejezõdésének eszközkészlete (bõvül), maga a személyiség nem. (ld. Eric Berne: Sorskönyv, ill. Emberi játszmák.)
A korhatárolás a következõ nyilvánvaló, de kimondatlan célokat szolgálja: eszközt ad a szülõknek a felelõsséghárításra. ("A tévé az oka, az ORTT az oka, a rohadt filmrendezõ az oka, bárki az oka, csak nem én." Igen igazad van késõbb, a tévé nem arra való, hogy elé támasszuk a gyereket, addig sincs rá gond - de ezért nem a tévé a hibás.) Munkahelyeket teremt %$. Bizonyos emberekben elégedettségérzetet kelt ("Megtettük, amit vártak tõlünk, jók vagyunk. Kérjük szépen a beígért cukorkát.") És van még egy rejtett üzenet: "Majd >>MI<< eldöntjük, hogy NEKED mi a jó. És ha ez neked nem jó, éppolyan bûnös vagy, mint AZOK a mocskok." Nehéz nem észrevenni a lekezelõ atyáskodást ebben az attitûdben.
Figyelmen kívül hagyja a korhatár kijelölése a személyiség genetikai eredetû vonatkozásait, a pszichológia/pszichiátria személyiségfejlõdésrõl szóló eredményeit, és mivel hamis mesét mesél, eltereli a figyelmet a *tényleges problémákról* -> kiváló pótcselekvés, és persze teljesen hasztalan és eredménytelen (ami a nyíltan vállalt feladatát illeti).

"egy gyereket nem kényszerítenék kifezetten a film megnézésére."
Azért ugye nem gondolod komolyan, hogy bárkit kényszaríteni szeretnénk a film megnézésére?
"Egyáltalán nem biztos, hogy azt értené meg belõle, amit kellene, viszont lehet, hogy még sokáig kísértenék a képek."
Ez a felnõttekkel ugyanígy van. Elég csak végigolvasni ezt a topikot.
De hadd vessek fel valamit, ami különbözik a felnõttekben és a gyerekekben. A gyerekek világlátása általában egyfajta "mágikus" világnézet, amit még "nem fertõzött meg a felnõttek civilizációja". Én úgy gondolom, hogy ha egy 10 éves gyerek megnézi ezt a filmet, kristálytisztán fogja látni, hogy Vidal kapitány egy lélektelen, kegyetlen és gonosz g***láda, és véletlenül sem az jön le neki, hogy Vidal kapitány egy hõs hazafi, aki a népét védelmezi az erkölcsi zülléstõl. Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem lát bele olyan "bonyolult igazságokat", mint mi, de attól még a maga "egyszerû" (?) módján nagyon is helyesen értheti, vagy érezheti a lényeget. Persze gyereke (embere) válogatja, de nem hiszem, hogy ezen bármilyen korhatár segíthetne. És persze igen, vannak, akik rosszat álmodnának tõle. Baj ez? Vagy csak kényelmetlen? Az ember idõnként rosszat álmodik. Hozzánktartozik.

"Szerintem nem feltétlenül a gyereknek kellene eldönteni, hogy neki mire van szüksége ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, éretten gondolkodó felnõtt legyen belõle."
Azt hiszem, ezt egyõnk sem állította.
Amikor arra gondolok, hogy ezt a filmet látniuk kéne a gyerekeknek, nem arra gondolok, hogy zárjuk be õket egy sötét verembe és jól szarassuk be õket. Arra gondolok, hogy valóban egy (arra alkalmas) nagykorú társaságában nézze meg a filmet, és beszéljenek róla, ha kell. Ez nem olyan film, ami arra kell, hogy elaltassuk a gyereket, ez a film nyugtalanító, felkavaró, ijesztõ, drámai, érzelmes, bonyolult. De fontos dolgokat mond el egy olyan nyelven, ami közelebb áll a gyerekekhez, mint a felnõttekhez. (Talán ezért bukdácsolnak(unk) annyian az értelmezéssel.) Egész más lenne a szituáció, mondjuk, ha egy irodalomórán csoportosan megnéznék, és utána csoportosan beszélnének a filmrõl - nem kötelezõen.
Ezért a 12-es besorolással egyet is értek (ami tényleg csak egy ajánlás (kéne, hogy legyen)), de a többit fölöslegesnek és értelmetlennek tartom.
(Nincs is ám akkora véleménykülönbség köztünk, mint elsõre látszana :)

Megengedem :)

De kötelezõ kitenni.
És szerintem te is láttál már olyan adásszünetet, miszerint X. csatorna Y. adása megsértette ezt az "ajánlást", ezért büntetésbõl adásszünetre kényszerítik (utólag).

Ez nekem nem úgy tûnik, mintha csak ajánlás lenne.

("Csak az ujjammal fenyegetem - mondta ujját a ravaszra téve." // Sándor György)

Ja, és
LE A CENZÚRA MINDEN NYÍLT ÉS BURKOLT FORMÁJÁVAL!!! KÖVETELEM A SZÓLÁS ÉS VÉLEMÉNY SZABADSÁGÁT MINDENEK FÖLÖTT!!!

"Azt hiszem, ehhez nincs is mit hozzáfûzni."
Hajlamos vagyok egyetérteni. Akkor miért teszed mégis?
"Saját magadat írtad le ezekkel a szavaiddal."
Ezt kevéssé hiszem, de ez azért lehet, mert halvány sejtelmem sincs, hogy ez a mondat mit akar jelenteni. Valami szóvirágnak nézem, amit adott helyzetben adott emberek bedobnak, palástolandó az értelmes mondanivalójuk hiányát. Feltehetõleg erõtlen kísérelet fatikus kommunikáció folytatására (mint ez az egész bekezdés), addig sem kell a lényegrõl beszélni, addig is elkerülhetõ az önmagunkkal való kényelmetlen szembenézés.
"Tényleg, te aztán EMBER vagy a javából."
Hát észrevetted? ;)
"Gratula!"
Köszönöm, de nincs miért. Nem az én érdemem, ha ez egyáltalán érdem.

Azt magam is kétlem, hogy értelmes vitát folytathatnánk a kérdésrõl, mert a véleményeink erõsen eltérõek a tárgyban. Te is leírtad a magad véleményét, ha jól emlékszem ebben a témában többször is, én is leírtam a magamét. Mi ezzel a baj? (Költõi kérdés.) Tudom, tudom, nem tetszik a stílusom. Ezt mindketten túléljük majd valahogy, azt hiszem másoknak is menni fog.

Alapvetõen nincs bajom azzal, ha valaki befogja a szemét, és nem kívánja látni azt, amit nem kíván látni. Bajom azzal van, ha *mások* szemét is be kívánja fogni, abból a téves feltevésbõl kiindulva, hogy õk sem kíván(hat)ják látni azt. De szerintem ezzel is együtt lehet élni - nekem nem okoz gondot, hogy valakinek nem az a véleménye egy adott kérdésben, mint nekem.
Elnézést kérek, ha mindez eddig nem derült ki a hozzászólásaimból, de nehéz néhány mondatba sûríteni a teljes személyiségemet ;) (Bele tudnám sûríteni egyetlen szóba, de azt sajnos kicenzúráznák innen ;)))