Ez egy remek film.Elég ritka dolog manapság hogy egy ilyen jellegû filmet úgy készítsenek el hogy az tényleg valahol megérintse legbelül az embert vagy éppen sokkolja az eseményekkel.Fõleg azért,mert a fõszerepen egy olyan színésznõ van akit én 1-2 szerepe után eléggé leírtam,de ebben a filben õ vitte a pálmát.Egyszerûen tökéletes,már vagy másodszorra nézem és nem tudok rá rosszat mondani,meg hát a féfi szereplõ alakításához is hozzászolva,nagyon ellett találva mindkét karakter:)csakis ajánlani tudom:)

Nagyon szép film, mindenkinek tudom ajánlani.

Éis köszönöm, hogy hajnalban nekiláttál és összefoglaltad a gondolataidat. Szerintem ez a fórum ezért olyan nagyszerû, mert ilyen hozzászólásokat is lehet benne olvasni a sok személyeskedõ. kioktató, néha sértõ beszólás mellett.
Kiemelnék még egy jelenetet a filmbõl, amit eddig nem vetett fel senki: a bíró és Hanna párbeszédét, amikor a bíró - aki nyilvánvalóan nem egy analfabéta - számonkéri a nõn az erkölcsi felelõsséget és Hanna visszakérdez: Miért, maga mit tett volna. És nincs válasz. A jog tudora hallgat.
Ugyanakkor pedig az egész film olyan nagyszerûen és annyira árnyaltan sugallja, hogy a válasz az, hogy ez bûn, ez gyilkosság, ez megbocsáthatatlan, feloldozás nincs. Nem lehet. A szerelem sem lehet az. Ezt ismeri fel Hanna és teszi meg azt, amit 20 év egyszerû reménykedése után meg kell tennie.
A filmben engem ez a bravúros árnyaltság, ezek a finom utalások azok, amelyek a leginkább magukkal ragadtak.
Én sem csípem igazán a holokausztos témákat, nem jellemzõ, hogy sikerülne õket ennyire mûvészien, ilyen zseniálisan filmre vinni. Ennek a filmnek ez sikerült.
Kate Winslet nagyon jó benne, de számomra az igazi döbbenet a fiatal Michael alakító David Kross. Még fogunk róla hallani, remélem. Fiennes sem volt rossz, sõt, de Kross most bedarálta, átütõbb volt nála. Szerintem.
A maszkmesterek az egyedüliek, akik számomra nem alkottak nagyot, ebben egyetértek valamelyik elõttem szólóval. Még azt az ötletet is elbaltázták, hogy Lena Olin játssza az idõs túlélõ hölgyet a tárgyalóteremben, majd pedig ugyanõ személyesíti meg a napjainkra az ötvenes éveiben járó lányát. A végsõ párbeszédben Olin lenyûgözõ.

Nálam 10/10 a film.

Pont a lényeg nem jött át hozzád. Beülhetsz a köv.megasztárba zsûri tagnak.
Az emberi tulajdonságokat nagyon is valóságosan adja vissza, amikor a tudatlanság párosul a büszkeséggel és szégyennel(Hanna), valamint a tudás a gyávasággal majd megbánással(Michael).
Majd ha egyszer belefutsz ebbe a valós életben, akkor jusson eszedbe ez a film, s talán segiteni fog jól dönteni, hogy ne keljen egy életen át sinylõdnöd, mint nekik.

Nagyszerû remekmû…

A film nagyszerû válasz arra a morális kérdésre: felelõs az auswitzi vasutas, amelyik a váltót kezelte?

SPOILER
Vélemény:

Naná, hogy az! Ezt a kérdést járja körül a film a szereplõkön keresztül, remekül bemutatva személyiségüket és fejlõdésüket, egyéni sorstragédiáikat.
A film úgy kezdõdik, hogy egy kalauznõ – személyisége egyszerû, hullámoktól mentes, magányos – segít egy beteg fiún. Jót tesz vele. A fiú megköszöni, és hát összehozza õket az ifjonti hevület és egy harmincas nõ magánya. A nõ analfabéta – se írni se olvasni nem tud, és ezt a tényt mérhetetlenül szégyelli is. A fiú és a kalauznõ – aki a háború utáni idõszakba rendesen, poroszosan végzi a munkáját, még elõ is léptetik annyira meg vannak vele elégedve – titkos viszonyának fontos eleme, hogy lévén a nõ analfabéta, a fiú fölolvassa neki a világirodalom remekeit. Folyamatosan fejlõdik ezáltal a fiú és a nõ személyisége is. Egy hétvégét is együtt töltenek. A nõ egy étteremben a nézõk számára egyértelmûen „megdõl”, hogy nem tud olvasni, de leplezi – ott és akkor sikerrel. A kiránduláson a nõ betéved egy templomba, ahol gyerekek énekelnek. Michael meglátja a nõt aki kétségbe esett arccal zokog. Ez az egyik legfontosabb momentum a filmben, még kitérek rá miért.
A kapcsolat megszakad, amikor a nõ egyik pillanatról a másikra eltûnik a fiú életébõl.
8 év múlva Michael jogi egyetemista és megfigyelõként részt vesz egy háborús bûnökkel vádolt nõi osztag perén. Itt látja viszont a nõt. A per folyamán kiderül róla, hogy SS-ben szolgált és õr volt, továbbá, hogy a viszonyrendszere tudatlan, lelke „egyszerû szerkezet”, kicsit ostoba. A vád súlyos: egy templomba zárt 300 auswitzi fogoly leli halálát mivel az épület rájuk ég – csak egy lány és az anyja éli túl. Véleménye szerint – így érvel a bíróság elõtt – azért nem nyitotta ki egy foglyokkal zsúfolt templom ajtaját, miközben az a bombázások miatt az lángokban ált, mivel azok akkor elszöktek volna, amiért Õt vonták volna felelõsségre, és õ lelkiismeretesen végezte a munkáját. Õ ezt komolyan gondolta (kicsit Pusoma Dénesre emlékeztet). Igaz ez? Az Õ tanulatlan aspektusából igen. Erre az ostobaságra sok háborús bûnös is hivatkozik a mai napig. Õk úgyvélik: ez egy jó érv. Szerencsére a bírók tudják, hogy ez hülyeség. A film egyik kulcsmondanivalója jön elõ ezen a ponton: az egyén felelõssége.

Michael és jogtanára (aki a Bukásban alakította Hitlert) egy érdekes beszélgetést folytat, amelyben a tanár megjegyzi: nem szabad elkövetnünk ugyan azokat a hibákat, amiket elõdeink elkövettek: értsd: a nõ tudatlansága nem mentség elkövetett tettére. Azt is kiemeli a tanár, hogy az igazságnak ki kell derülnie. Ha van olyan körülmény, ami az igazsághoz közelebb visz azt vállalni kell. Ez lesz Michael drámája. A tárgyalás alkalmával a nõt „társai” – akik láthatóan jobb körülmények között élnek és jóval antipatikusabbak – bemártják: õ írta a jelentést, és a foglárnõk Õt teszik meg felettesüknek, azaz rátolják az egész ügyet. A nõ egyéni felelõssége saját sorsának alakításában itt jelenik meg. Felkérik adjon írásmintát, hogy a jelentésrõl el tudja dönteni a bíróság ki írta valójában. Az analfabéta lét szégyene a Nõben itt annyira erõs, hogy inkább vállalja a rákent vádakat – felettese volt a többieknek, Õ írta a jelentést – mintsem beismerje, nem tud írni. Szegény lelket életfogytiglanra ítélik.
A büntetés jogos, de túlzás.

Michael pedig hallgat. Pedig Õ az egyetlen aki joghallgatóként akár közbe is léphetne, hiszen csak bizonyítania kellene a nõ nem tud írni. De nem teszi, mivel fél. Fél vállalni a viszony. A Nõ személyes butasága, és Michael félelme hozza létre a két drámai életet. Michael a joghallgató felelõs a Nõ sorsáért? Igen. Mindannyian felelõsek vagyunk embertársaink sorsáért, boldogulásukért. Michael hallgatását csak az oldhatja fel, hogy a Nõ döntött arról, nem fedi fel analfabéta mivoltát. Ez viszont nem Michael hibája, a Nõ saját maga alakította sorsát, igaz ebbe belejátszott ostobasága is, amit viszont az „írástudónak” kell felemelni, kijavítani. A filmben mesterien van ez a feszültség kibontva.

Michael felveszi vele a kapcsolatot. Magnókazettán küldi neki a könyveket, amiket Õ olvas föl a Nõnek, aki szép lassan, megtanul írni, olvasni.
20 év után szabadul a Nõ. „bajtársai” akik rákenték az ügyet 4 évvel úszták meg. Õk voltak az élelmesek…

A Nõ azonban a szabadsággal nem tud mit kezdeni és cellájában Öngyilkos lesz.
A film egyik leg erõsebb része a vége. A Nõ végrendeletében 7000 DM (német márkát) spórol, és kéri Michaelt juttassa el a túlélõ lánynak. A filmtörténet szerintem egyik legmegrázóbb, legfeszültebb beszélgetése, illetve jelenete zajlik le Michael és a Park Avenue-n lakó túlélõ leány között ( a Park Avenue New York egyik legdrágább, legelegánsabb része). A leány hatalmas lakásában kifinomult mûtárgyak között él, és hát nem tud mit kezdeni a 7000 DM-el – kicsit kontrasztosak is az arányok: luxus és nyomorult 7000 márka -, és hát nem is szeretné elfogadni. Erõsen elutasítja a megbocsátást, a Nõ tettének feloldását kimondatlanul sugalló Michaelt.
Az öreg teásdobozt, amiben a pénz van, viszont elteszi, mivel az emlékezteti arra a dobozra amit a lágerben valaki elvett tõle… Látogatás után a túlélõ egyedül marad, a szó szoros és átvitt értelmében is. A gazdag túlélõ a teásdobozt a családi fénykép mellé teszi, akik odavesztek. Soha nem áll helyre lelki békéje, hiába a vagyon, a sorsában megnyomorították.

A Nõ drámáján keresztül kell megértenünk a váltóõr morális kérdését, aki tevékenységével közvetve emberek haláláért okolható - hiszen része a rendszernek. Saját dolgainkért vagyunk felelõsek. Nem lehet érv: ha én nem akkor, megcsinálta volna más a váltóõr melót (jelen esetben lett volna Õr). Akkor csinálja meg más – elég elítélhetõ módon, de ÉN nem teszem meg! Nem állítom át a váltót. Nem vehetnek rá, nem kényszeríthetnek, és nem juthatunk oda, hogy kényszeríthessenek! Sõt mindent el kell követnünk azért, hogy soha de soha ne történhessen meg az auswitzi gyalázat. Ez mindenkinek egyéni felelõssége is, mindenki maga számol el a lelkiismeretével.

A felolvasóban elrejtettek egy nagyon finom megbékélés szálat is. A film utolsó mondata szenzációsan teremt rendet a filmben. Ilyet „trükköt” még nem is láttam. Olyan szép ívet ír le a film gondolatmenete. Az utolsó jelenetben Michael és gyermeke, aki már nagylány kirándulni mennek, ahhoz a templomhoz, amelyikhez Õ és a Nõ egykoron kirándultak. Ahol a Nõ gyerekkórus éneke hallatán zokogott a padsorban… Micael a templom mellett egy sírkõrõl lesöpri az avart, amelyre a Nõ neve van rávésve. Itt helyezték végsõ nyugalomra, ahol kétségbeesve sírt a templomban, ahol megérezte – de fel nem fogta – tettének súlyát. Michael aki tudja az igazságot, aki tudja saját felelõsségét is, azzal ad végtisztességet a Nõnek, hogy elmeséli lányának történetüket.

Amíg egy ember tudja az igazságot legyen akár egy barlang mélyén, addig a világ nincs elveszve.

A film végébõl árad a kitörölhetetlen fájdalom és ezzel együtt a megbékélés igénye – azt hiszem ez a film konklúziója…

Köszönöm, hogy elolvastad a véleményem.

Naná, hogy a szubjektív véleményemet írtam le, akárcsak Te ! Errõl szól a fórum, hogy leírjuk a véleményünket. Engem ne próbálj meg moderálni az objektivitásra hivatkozva, mégis kinek képzeled magadat ?

***SPOILER***
Jó a vége?

Üdv mindenkinek!
Nemrég értem haza a moziból, már vártam ezt a filmet. Szerettem. Nem változtatott meg az életemben semmit, nem értelmezem újra a hatására eddigi meggyõzõdéseim (nem mindig célja egy filmnek az, amit az eddigi hosszászólók negatívabbjai elvárnak tõle), de a végén bizony jóideig ülve maradt az az x sornyi ember a teremben.
Kate Winsletet még nem láttam rossznak -még csak átlagosnak sem- semmiben, itt sem sikerült.
De bár Ralph Fiennes-t nagyon kedvelem, bizony most elõször azt a furcsaságot éreztem, hogy nem sikerült neki maradéktalanul továbbvinni a David Kross által addig megformált figurát. Ez jelen esetben nem neki róható fel, hisz kevesebb lehetõsége adódott idõben és cselekményben is; az igazi ok viszont valószínûleg az, hogy a fiatal színész egyszerûen tökéletes, sehol sem túl kevés, sehol sem túl sok, egy szemhunyorítással sem mutat többet vagy kevesebbet a kelleténél. Ahogy látom, ez még csak a harmadik filmje. Remélem lesz még lehetõsége bizonyítani, mert hogy van mivel, az ezután a film után már tény.
Nem egy mindenhónapbanmegnézõs film, de aki nem világmegváltás céljából ül le filmet nézni, annak mindneképpen ajánlanám.
Jóéjt.

Azért mondom, hogy a színészek jók, mert jól játszották a szerepüket. Viszont egyrészrõl semmi nincs kibontva, minden szál a semmibe vész... Másrészt, nem akarok spoilert írni ezért csak azt kérdezem, hogy van-e annak szerinted bármi realitása, hogy egyikük sem mondta el a bíróságon azt a tényt, amit elmondhatott volna, hogy megkímélje attól, amitõl megkímélhette volna magát, vagy a másikat? Igazából van szerinted bármi, bármi amit ez a film közölni akart, vagy aminek bármilyen impresszióját akarta kelteni? De MI? szerintem semmi.

Nekem tetszett a film. Ott bõgtem el magam *SPOILER* amikor Michael elkezdett neki beküldeni kazettákat. Furák vagyunk mi emberek, mennyire különbözõképpen mûködünk. Kibõl milyen esemény mit vált ki, mit mutat ki, mit nyom el.
Tanulságos volt.

***SPOILER PÓTOLVA***

Hello.

Na ma megnéztem a filmet, végre rászántam magamat. Hát nem is tudom, nekem egy kicsit agyon hype-olt volt az egész. Sokkal többet vártam tõle, nekem valahol egy csalódás. A színészi alakítások jók, de nem a legjobbak. Viszont pár helyen eléggé vontatott, unalmas a film. Pl az utolsó fél óra dögunalom. A csattanó meg nálam elmaradt, már a film legelején rájöttem hogy tuti nem tud írni\olvasni a csaj. Mellesleg ha nem tudott írni, akkor nyilván nem õ írta a jelentést a templomban történtekrõl. Ergo nem teljesen vágom, hogy miért nem ment bele az írásvizsgálatba, s akkor kiderült volna hogy nem õ a bûnös, s nem kapott volna életfogytiglant, csak 4 évet, mint a többi elítélt. Érdekesség, hogy feltünt a képen a Bukásban Hitlert alakító Bruno Ganz, illetve a titkárnõjét játszó Alexandra Maria Lara. Amúgy kövezzetek meg, de nekem már kicsit herótom van a holokamut feldolgozó filmekbõl. Ha kicsit gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy nem hiába kapott a film Oscar-t...Ami a "szegény" zsidókról szól, az már Oscar esélyes film. Nem csoda..Zsidók díjjazzák a zsidókat. Véleményem szerint a Seven Pounds,a Doubt, vagy a Gran Torino inkább megérdemelte volna a díjjat, mint ez a film.

Tegnap néztem meg a filmet, minden elõzetes információ nélkül.
Elképesztõen drámai, szívszorító volt, a könnyem is kicsordult a vége felé.
Ajánlom mindenkinek, látni kell!
Nekem:
10/10

Egyszerûen magával ragadott ez a film...
Elõzetes információk nélkül néztem meg(a könyvet sem olvastam) és teljesen megfogott...Ritka az olyan film,ami ilyen hatással van az emberre...

Dávid abszolút félreértette az egészet. Egyáltalán nem nyomta a nõ lelkét az, amit elkövetett. A feladatát teljesítette, ez volt a dolga. Az áldozatokat természetesen sajnálja.
Semmi nem utal arra, hogy azon rágódott volna, mit kellett volna tennie, mivel erre nincs válasz, vagy ha van, az álszent.

A lényeg az, hogy nem mert igazán kötõdni senkihez. Ezért jelölte ki eltávolításra azokat, akikkel a táborban felolvastatott, ezért menekült el a fiú elõl egyik nap, és ezért lett öngyilkos.

Úgy tûnik, április 2

Ilyen komolyan nincs! Ahányszor eddig megnéztem itt a bemutató dátumát, annyiszor mondott különbözõ dátumokat!:P Akkor most igazából mi van?

Balivet6
Valóban... szürke : ez volt a cél, ezek szerint nagyon is jól sikerült.
Oszkárt nem a szürkére sikerült film, hanem a csinosnak mondott, mégis egy drabál tehenet játszó KW kapta az alakításáért.
De lehet, hogy nagyot tévedek... még az is meglehet