A youtube-on magyar szinkronnal is megtalálható ez a film.

Sandersonnak!

Teljes mértékben igazad van. Tökéletes a történelem tudásod.
Had kérdezzem meg hogy honnét tudom letölteni az általad említett Szovjet sztori c dokumentum filmet?
Már hallottam róla, de még eddig nem tudtam megszerezni.

Elõre is köszönöm a segítségetek.

Bár a bakikat észre szoktam venni, bevallom ezt nem figyeltem. Igaz egyszer néztem csak meg a filmet. Ettõl függetlenül remek film. És fõleg nagyon kemény.

Nem rossz film, mindenesetre a rendezõ bakizott rendesen. Német hangokat sokat hallani, ami rendjén is van, polizei feliratú kocsit is lehetett látni, németekrõl szólt, de a nõ a leveleket angolul írta. Szerintem ez nem kis baki.

érdekes nagyon jó film...
bár azért ne menjünk el mellette, hogy mégis csak egy torz szochiopatába volt szerelmes GYEREKKÉNT

9/10

Régebben láttam már, de nem emlékeztem jól.

Újra megnézve tetszett.

Nagyon elgondolkoztató ez a négy pont.

Sztálin lágereiben is nagyon sok embert öltek meg, de van egy lényeges különbség, amirõl el szoktak feledkezni.
Az egykori Szovjetunióban állandó volt a belsõ ellenség keresése és egy hatalmi harc is a fejesek között.
Ha úgy tetszik – bármilyen rosszul hangzik is – mindez az õ belügyük volt a háborúig.
A nácik viszont területszerzõ rablóháborút indítottak egész Európa ellen, megtetézve a fajelméletükön alapuló emberirtással.

Az ötlet jó, a téma nagyon fontos , a kidolgozás számomra - fõleg a tárgyalás rész - hihetetlen és nem életszerû. A kamasz fiút nagyon hitelesen alakítja a fõszereplõ, Hannaként a máskor a szerepeit jól megoldó,tehetséges és bájos Kate Winslet kimondottan közhelyes .

Jól indul a történet, jó film lehetett volna belõle, nagyon nagy kár, hogy nem az lett.

ok,de azt se feledjük , hogy Sztálin lágereiben még több embert nyírtak ki.......

Csak a SU-ban min. 20 millió áldozata volt a náciknak. Németországnak magának a nácik háborúja 9 millió életbe került. Hogy jött ki a 11 millió? Nem maradt le egy nulla?
Ja, a fasizmus is él és virul mind a mai napig, sokkal inkább, mint a kommunizmus. A kólönbség köztük az, hogy a fasizmus gazdaságilag életképes - ezért jóval veszélyesebb, és jóval könnyebben szerez magának híveket és szimpatizánsokat. ÁVO egyenruhában végigvonulni itt az utcán valszeg öngyilkosság, de az SS egészen menõ, nem?

Amúgy ugyanarról szól a kettõ: a felsõbbrendûség abszolút hatalommal jár, és bármit szentesít. Ilyen megnyilvánulásokért pedig még külföldre se kell menni.

Én sem tudtam mirõl fog szólni a film, csak emlékeztem, valaki azt mondta .jó film.Az eleje, valóban vontatott volt, de átküzdöttem magam, és megértettem miért volt vontatott.
Tudom, hogy akik boncolgatják a valós igazságokat, ki, mit csinált, hogy is volt, mit lehetett, mit nem. Szerintem, már elég kevesen élnek.Én 2x néztem meg az igazi tábort. felkavart. De ez egy film! Nem dokumentum film. Már pár ember is másképp nézi..más a véleménye. Nekem tetszett.A film nézése közben nem azt boncolgattam, hogy volt hivatalosan..csak átadtam magam.Na, persze, én nõbõl vagyok.

Elgondolkodtató film, kiváló színészi teljesítmények. Minden a helyén volt, engem végig lekötött.

Megnéztem . Szerintem is gyenge . Hogy kapott Oscart ez az "alkotás " . Nem volt katarzis élményem . Hiányoltam a mondanivalót . Itt is magas a pontszám . Nem értem .

De ha összességében nézzük, a kommunizmusnak 100millió áldozata volt, a náciknak meg a legvadabb túlzások szerint is "csak" 11 millió, és a kommunizmus tovább is tartott, mint a nácizmus. Tart néhol a mai napig...

A filmet még nem láttam, de a hozzászólásokat olvasva érdekes lehet! Majd megpróbálom letölteni.

Remek film.Fölösleges csûrni-csavarni, vagy belekötni: manapság kevés ilyen elgondolkodtató, érzékeny filmet lát az ember.

Érdekes...
Ha nem írták erre, hogy dokumentumfilm, akkor miért kellene részleteken fennakadni?
Amit írsz a német nyelvtanulásról... az sem derült ki a filmbõl, hogy tökéletesen, nyelvtanilag helyesen tanult meg írni (eleve, ugyebár angol szöveg volt), szóval ha nem is tudott sch, meg stb. pontosan írni, de legalább "elmondta", amit szeretett volna. Vagy nem. Mert ugyebár nem derül ki a filmbõl.:-) És azt gondolom, nem is ez a fontos.
A teásdoboz meg... Az élet szép c. filmrõl nem tudom, mit írtál, de ott egy "egész" gyereket bújtattak észrevétlenül. És még ha nem is lehetett ilyen, az a film sem arról szól.

No mindegy, különbözõen reagálunk. Én pl. most néztem meg a filmet és gondoltam, elolvasom itt is a véleményeket és le is ragadtam az utolsónál... és ezeket már nem feltétlenül Neked szánom, hanem csak úgy, de nem kezdek új hsz-t.;-)

...szóval én sem tudtam róla sok mindent, de kíváncsi voltam és ... fura is az egész.


***SPOILER***
Eleve a kapcsolat, ahol nem is a fiú fiatalsága okoz "gondot", hanem, hogy úgy érzem, még így is Õ az érettebb. Igen, megtanulja a testi örömöket, de az érzelmiben nem segít egy amúgy is zárkózott kamasznak. Persze nem is ez volt a célja, csak elvileg hozzá tartozhatna egy kapcsolathoz.
És nem is az tette érdekessé az egészet, hogy Hanna analfabéta, hanem hogy ehhez még az átlagnál alacsonyabb IQ társult, ami miatt ott a dilemma, hogy nem is tudta, mit csinál a táborban. Vagy még ha tudta is, de a bûnbánat és/vagy lelkiismeret-furdalás sajátos értelmezése ("mindegy, mit érzek, a halott halott marad") miatt nem az volt neki a fontos. Az öngyilkossága számomra még érthetetlen, de a fiú 'nem szólását' elõször gyávaságnak éreztem, ill. megtorpanásnak (miért fordult vissza a börtönajtóból?), de aztán már az jutott eszembe, mi van, ha tiszteletben tartotta a nõ döntését? Végülis Hanna döntött úgy, hogy nem vallja be írástudatlanságát. Persze annyit lehet, hogy megért volna a dolog, hogy beszél vele és elmagyarázza neki, de szerintem nem (sem) számított volna.
Amellett, hogy Kate-en szinte kevesebbszer volt ruha, mint nem (;-P), nekem tetszett a játéka, az arcából sokszor (sok) mindent le lehetett olvasni.

Azt szokták mondani azok, akik értenek a matematikához, hogy ha egy feladat megoldásakor már az elsõ lépésnél elrontasz valamit, akkor biztosan hibás lesz a végeredmény is.

Õszintén megmondom, - most, miután megnéztem a filmet, és még friss az élmény, - kissé értetlenül olvasgattam el több oldalnyi hozzászólást, amit írtatok a filmrõl, általában mindenkinek tetszett, apróbb technikai hibáktól eltekintve, - angol nyelvû könyvek egy Németországban játszódó történetben, - de szinte mindannyian kiemeltétek az erkölcsi dilemmát, a színészi játék hitelességét és mélységét, az operatõri munka szépségét, stb.
Éppen ezért érzem magam kissé kényelmetlenül, amikor megpróbálom megfogalmazni a saját véleményemet.

Elõször is, le kell szögeznem, hogy kivételesen, semmit nem tudtam errõl a filmrõl, fogalmam sem volt, hogy mirõl szól, felvettem videóra, és néhány nappal késõbb néztem csak meg, tehát teljesen érintetlenül, és befolyástól mentesen ültem le a képernyõ elé.

Ez a film, - "A felolvasó", - két jól elkülöníthetõ részbõl áll.
Az elsõ rész egy kamasz fiú elsõ tapasztalatszerzéseinek bemutatása a testi szerelmet illetõen, egy nála jóval idõsebb nõ által, a második rész náci háborús bûnösök bíróság elé állítása, elítélése, a dolog erkölcsi, és emberi vonatkozásainak a körüljárása, és a két résznek a szereplõk általi összekapcsolása.

Az elsõ rész nagyon tetszett, színvonalasan, és ízlésesen tudta bemutatni az 50-es évek Németországában egy kamasz fiú és egy idõsebb magányos nõ egymásra találását, testi vonzalmának a kiteljesedését, bár én már a film elejétõl fogva gyanakodni kezdtem, - mint az amerikai tengerészgyalogos a vietnami dzsungel sûrûjében, amikor nem tudhatja, hogy mikor lép aknára, vagy mikor éri támadás a legváratlanabb pillanatban, - mert tudtam, hogy manapság szinte nem készülhet úgy film, hogy valamilyen formában bele ne kevernék a holokausztot...
Így lenne ötösöm a lottón...

A második rész alapjában véve, és kezdetektõl fogva hemzseg a mindenféle hibáktól, az életszerûtlen fordulatoktól, a teljesen hihetetlen és hiteltelen részletektõl.

A film elején nem írták ki, hogy megtörtént események alapján készült, - nagyon helyesen, - mert ez így, ilyen formában valóban nem történhetett volna meg.

És most jön az, amire az írásom elején céloztam, és ami alapjaiban teszi hiteltelenné az egész történetet.

Elképzelhetetlen, hogy a hitleri Németországban, az 1940-es években egy analfabéta nõt alkalmazzanak a Siemens mûveknél, az meg pláne, hogy amikor valaki jelentkezett az SS-be, és ahhoz különbözõ ûrlapokat kellett kitöltenie, akkor ne derült volna ki 5 perc alatt, hogy nem tud írni, olvasni.
Ha valaki õrként szolgált a koncentrációs táborokban, azt a táborok felszabadulásakor a foglyok meglincselték, ahogyan az a kitûnõ "Tájkép csata után" címû lengyel filmben látható is.
A tábort felszabadító amerikai tisztek megkérik a felsorakozott foglyokat, hogy ne bántság a tábor õreit, a kápókat, mert azokat majd törvényesen, bíróság elé fogják állítani.
A foglyok megértõen bólogatnak, aztán éjszaka - szó szerint - darabokra tépik az õreiket, akik hónapokig, évekig gyötörték õket.
De aki megmaradt, azt nem engedték el, hanem valóban bíróság elé állították, ahol a kihallgatások, orvosi vizsgálatok, vallomások íratása közben megint csak kiderült volna, ha valaki nem tud írni, olvasni.
De ha valahogy megúszta, megszökött, elbújt, akkor is a háború után, az új okmányok beszerzése alkalmával, amikor munkára jelentkezett, vagy lakni akart valahol, vagy megkérdezték, hogy mit csinált a háború alatt, papírokat kellett kitöltenie.

Tehát, a legfontosabb érv, és bizonyíték, amire Hanna egész megvádolása épült, hogy õ írta azokat a bizonyos jelentéseket, egy pillanat alatt megdõlt volna!
A német alaposság!
Németország egyszerûen már csak presztízskérdésbõl sem engedhette meg magának a világ közvéleménye elõtt, hogy valakit teljesen egyértelmû bizonyítékok nélkül ítéljen el.
Az, hogy valaki a börtönben, hangkazettákról tanuljon meg írni, olvasni németül, - a német nyelvnek a kiejtéstõl jócskán eltérõ írásmódja miatt, a ragozás, a fõnevek nemei, a németben elõforduló rengeteg sch és más betûkombinációk miatt, - az még egy Hannáénál nagyságrendekkel nagyobb IQ-val rendelkezõ embernek sem nagyon sikerülhetett volna.
Arról a technikai apróságról nem is beszélek, hogy egy német börtönbe küldött csomagot, - amelyben más dolgok mellett kazettás magnó, és hangkazetták voltak, - a hatóság apró darabokra szedett volna szét, nehogy valaki beküldjön valami tiltott dolgot az elítéltnek.

Aztán az erkölcsi dilemmák.
Az, hogy valaki amiatt vállaljon egy életfogytiglani büntetést, mert szégyelli, és nem akarja, hogy kiderüljön az analfabétizmusa, azért az eléggé hihetetlen.
Hanna kissé primitív személyiségének ábrázolása, aki azzal érvel a bíróság elõtt, hogy azért hagyott 300 embert bennégni egy templomban, mert az volt a feladata, és felelõssége, eléggé gyengécskének tûnik, viszont ha igaz, akkor teljesen mindegy, hogy õ írta-e a jelentéseket, a büntetést akkor is megérdemelte, viszont akkor a többi vádlott 4 éves börtönbüntetését tartom felháborítóan kevésnek!
Mert azok ugyanúgy ott voltak, amikor bezárták az templom ajtajait!

Aztán egy apróság.
Ha mindenki meghalt a templomban a tûzvész alkalmával, hogyan maradt életben - látható égési sérülések nélkül - az idõsebb zsidó nõ, és a kislánya?
Akivel évtizedekkel késõbb, a film végén, Fiennes New Yorkban találkozik?
Ezt a rendezõ nem közölte a nézõkkel.

A film adós maradt Fiennes lelki gyötrõdéseinek, évtizedeken át tartó lelkiismeret furdalásának az ábrázolásával, ami azért lett volna fontos, mert neki néhány mondatába került volna, hogy megmentse Hannát a súlyos büntetéstõl, ha a bíróságon elmondja, hogy Hanna analfabéta, tehát semmiféle jelentést nem írhatott.

A film végén a Lena Olin által alakított zsidó nõ a Hannától kapott ütött-kopott kis dobozt nézegetve elmondja, hogy neki is volt egy ilyenje a táborban, csak azt valaki ellopta tõle.

Én nagyon sok úgynevezett "lágerirodalmat" olvastam.
Mindegyikben leírták a túlélõ visszaemlékezõk, hogy amikor megérkeztek Auschwitzba, teljesen levetkõztették õket, a legutolsó hajcsatot, zoknit, zsebkendõt is elszedték tõlük, semmilyen személyes tárgyat nem hagytak náluk, hogy még védtelenebbnek érezzék magukat!
Tehát, semmiféle teásdoboz nem maradhatott Hannánál.
De ez mellékes, bár az amerikai rendezõ a forgatás elõtt, vagy közben, néhány praktikus tanácsot azért kérhetett volna holokauszttúlélõktõl, ami New Yorkban valószínûleg nem lett volna túl nehéz...

Végül.
Ha félreteszem a téma komolyságát, akkor kifejezetten nevetségesnek tartom, hogy Kate Winslet EZÉRT az alakításáért Oscar-díjat kapott.
Semmi olyat nem csinált ugyanis, amitõl hasra kellett volna esni.
Sõt, kifejezetten zavart, hogy egy nagydarab, valódi szõke, khm... árja arcvonásokkal felruházott színésznõ helyett, õt választották ki erre a szerepre, és még a maszkírozása sem sikerült túl jól.
Ha meg azért történt a díjazása, mert a filmes kínálatban az õ alakítása volt abban az évben a legjobb, az elég nagy szegénységi bizonyítvány.

Egy jól induló, érdekes, érzékekkel-érzelmekkel teli, egy fiatalember számára a kamaszkor gyötrelmeit és szépségeit kitûnõen bemutató film a második felétõl - eléggé erõltetetten - átment egy valószínûleg jó szándékú, de nagyon suta, kérdéseket nyitvahagyó, szálakat nem elvarró, dilemmákat nem tisztázó történetbe, amit egy európai rendezõ, és forgatókönyvíró nagyságrendekkel jobban, hihetõbben, életszerûbben készített volna el.