Mindenki mást érez, és mindenkinél másra világít rá a film. És mások a kérdõjelek.
A végén mindig ugyanaz a kérdés merül fel bennem akárhányszor nézem: vajon lett volna ennél jobb választása egy olyan embernek, aki valószínûleg soha nem kapott jót az élettõl? Számára csak a büszkesége volt az értéke, s azt megõrizte a haláláig!

Fantasztikus, és lenyûgözõ! Mindig megkönnyezem, és egy 3-4 napra mindig 'gondolkodó'-üzemmódba kapcsol.

10/10

Maximálisan egyetértek, finom "szerzemény". Azért az angolok... Jó mozizást hozzá!

Kötelezõ alapmû!!! A német oldalról is jó kis betekintést nyerni a holocaust utáni történésekbe.

Nekem nagyon tetszett a film. A könyvet is olvastam, de az nem volt annyira jó.

Érdekes film, kategóriájában jónak számít.

egyetértek lopkodóval, szerintem ha azt, hogy gondolkodj elérte a film, akkor a rendezõ elégedett lehet. Az pedig, hogy TE mennyit "profitálsz" a gondolkodásodból, rajtad áll.

Ha valaki holocaustfilmben játszik,szellemileg gyengébb karraktert esetleg szexuálisan a trenditõl eltérõ fõhõst személyesít meg,rossznyelvek szerint "Oscar bácsi meg gyütt".Van benne persze igazság,de ettõl még egy Philadelphia,Forrest Gump,Rain Man,A zongoristsa értékét mint alkotást csak a marhák kérdõjeleznek meg,néha itt is hallható bõgésük,én kérek elnézést.
Persze többen felhördülnek a Felolvasó nézése közben,és elviszik a dolgot olyan irányba,de hiszen itt még a producer is zsidó!!.....Innen jelezném,haladjunk tovább,szinte minden producer az,ennek a filmnek két ilyen feladatot ellátó,azóta meghalt személye nem is akárki volt a filmmûvészetben,de zsidónak köszönhetjük a hihetetlen szép filmzenét-Nico Muhly-vagy minden idõk egyik legjobb jelmeztervezõje,Ann Roth neve sem véletlen ilyen hangzású:ÉS?Miközben nézek valamit,ami hat rám,átérzem,gondolkodok rajta,agyalok felette,ezzel nehezítsem ostoba búrám dolgát,komolyan?
Bernard Schlink regénye nem akárhány nyelvre lefordítva nem kevés vitát tudhat magáénak,sok német tartományban pedig a tananyag része.Elsõ pillanatban egy végletekig egyszerû,szikár történet:aztán hogyha elkezdjük széthámozni,mindig új és új réteget fedezhetünk fel rajta.
Érvelnek ellene pro-és kontra,voltak hangok,akik zsidó mûnek csufolták,ám ennek másik véglete pedig épp azt állította róla,a bünöséget próbállja elkendõzni,arra megy ki a játék,felmentést adjon a felmenthetetlenre,ki mit lát ebbe a problémába bele,terhelve érzelmeivel,származásával és pláne a napi politikai eseményekkel,Izrael nem a legnépszerûbb ország-most sem.
Mintha a mû nem szólna másról.
Mi,férfiak -hitem szerint a nõk is-megjegyezzük az elsõt.Megjegyezzük,légyen az akár szerelem,vagy testi kapcsolat.
A szerelem talán a legkülönösebb érzés:de teljessé tesz minket,boldoggá,olykor boldogtalanná.A filmbéli Michael(David Cross zseniális,késõbbi megformálója,Fiennes pedig sose hibázik)mindezt átéli pár hét allatt.Egy egyszerû nõt lát gyönyörûnek,annak nem tökéletes testét szoborszerûen szépnek,meleg öle nektár és 15 éve minden naívitásával nem gondol a jövõre,ez meddig mehet így.A nõ ,Hanna felolvasást kér tõle,amit a fiú nemcsak a jutalom miatt ad meg neki,jóeszû srác de ennek okáról el sem gondolkodik.Aztán a nõ egyszercsak eltünik....joghallgatóként látja viszont jópár év múlva a vádlottak padján,mint borzalmas tettek elkövetõjét.
Bár felvetõdnek érdekes kérdések is az emberben-a Siemensnél illetve utána az SS-ben ugyan hogy nem derült ki irás-olvasás tudatlansága,ki töltötte ki a belépési papírokat és utána soha semmilyen esemény erre nem világított rá?-de ezek nem a lényeg miatt fontossak.
Mert a mû nem errõl szól:hanem a múlt feldolgozásáról,illetve egy kereszt cipelésérõl.Fájdalomról,örlõdésrõl,titok megtudásáról és annak mihez kezdésérõl innentõl pedig lelkiismeretrõl és igen....egy még valahol mindig élõ,lélegzõ,levegõt követelõ szerelemrõl.
Düh,amit érzel,hogy kamaszkorod és felnõtt éned legnagyobb szerelme emberek életét oltotta ki gépies pontossággal,hogy rend legyen,miközben még egész büszke nemzeted akkor is-és ma is-a második világháború allatt megtörtént dolgok szégyenbélyegét cipeli.Hogy tudta Merle fõhõséhez hasonlatossan szinte gépiesen megcselekedni a borzalmakat,nem gyülöletbõl vagy mert torz élvezetet jelentet neki,hanem feladat,munka volt számára....és ott a másik oldal,amit egy nõ kérdése vet fel:Maguk ugyan mit tettek volna?Nincs igaza valahol az elsõre unszimpatikus német diák kirohanásának,mikor azt kérdezi,a borzalmakhoz hogy tudtak asszisztálni sokan,hogy élhettek úgy ,hogy tudtak emberek iparméretû elpusztitásáról...."Bünösök közt cinkos,aki néma" ?
A nézõ persze élhet azzal a luxussal,hogy kényelmes foteljébõl itélkezik,tanulmányai,hite,a zsidókhoz való hozzáállása okán,de ez teljesen más,mint a történet fõhõsének szemszöge.Hanna belépése a zsidók irtásában élenjáró "testülethez" is annak köszönhetõ,hogy titkát és szégyenét meg szerette volna õrizni,és mivel régebbi munkahelyén ki akarták épp emelni,leleplezõdött volna,addigra pedig már vélhetõleg nem sok munkahely maradt-ez persze nem felmentés vagy elkendõzése tetteinek,csak az igazság egy fontos mozaikja,amit mindenki oda helyez és annak tud be,aminek akar.
És Michael?....a történtek alakulása miatt meggyötört férfi,aki valahol sose dolgozza fel Hanna tettét,de érzelmeitõl nem tud menekülni,avagy megszabadulni?A per a felnõttéválás egyszersmind kálváriája és végállomása,az öregedõ ,börtönben ülõ nõ pedig életére olyan hatást gyakorol a késõbbiekben,amit sose lesz képes feldolgozni,talán csak az utolsó jelenetben egy másik imádott személynek kibeszélni.
Ám addig marad a tudatos távolságtartás de könyvek felmondása magnószalagra,tudva,mi az mi tetszik neki.Marad a leveleire nem válaszolás...de minden kérésének teljesítése,mert legyen bár õsz és vén a nõ,de még mindig....szereti.
Az élet talán legcsodálatosabb és legtorzabb fintora,hogy a beteljesületlen szerelem marad a legtovább velünk,emlékszünk rá,éget lyukat szívünkbe és nincs akkora tapasz,ami teljesen befedi.A múlt velünk él,lélegzik,olykor a legváratlanabb pillanatokban ölel át polipkarjaival,ránt magához és mi evickélünk annak posványában,amirõl azt hittük,rég magunk mögött tudtuk.Hizelgünk énünknek,tudjuk és urai vagyunk érzelmeinknek,hogy az élet aztán durva pofonnal figyelmeztessen,áltatás mindez és ostobábbak vagyunk mint azt hisszük.
A Felolvasó egy csodálatos és végre Oscar -dijat is kapó Kate Winslettel ,Ralph Fiennes-sel és David Cross-szal a fõbb szerepekben elsõ pillanatban egy szerelem története,másodikra egy nép szégyene és válasz keresése a megválaszolhatatlanra,ám még ezeknél is sokkal több:tökéletes dráma,ami az arra fogékonyabbak felé érzéseket vált ki,legyen az pozitív vagy bizony negatív,újabb holocaust(kamu) történet.Akár így,akár úgy,én csak egy csodálatos filmet láttam megtört emberekrõl, borzalmat soha fel nem dolgozó zsidókról,egy ,máig tisztán nem látható és vegyes érzelmekkel megközelíthetõ embertelen eseményekrõl és a szerelemrõl magáról,annak egész életünkön végigkísérõ jellegérõl,szenvedésérõl,szívfacsaró erejérõl és talán.....lehetõségrõl a megváltás felé.
De azért még mindig inkább....gondolkodom.Vagy csak egyszerûen érzek.

Miért jön mindenki a holokauszttal?Nem errõl szólt a film.Ez csak megbonyolitotta a dolgokat.Ez arról szól(számomra), hogy szeretsz valakit,de õ egy olyan dolgot követett el,ami nem felel meg az erkölcseimnek,és nem tudom, mit tegyek.A végén mikor elmegy a túlélõ nõhöz,annak mondja azt, hogy annyi rosszat követett el.

Itt nekem sem annyira tetszett, sokkal inkább az Egy makulátlan elme örök ragyogásában.. azzal is egyetértek, hogy kicsit vontatott volt, itt-ott le lehetett volna rövidíteni néhány jelenetet, és akkor kevésbé hálivúdi a hatás. De egyébként szerintem jó film, mindenképpen elgondolkodtató és megrázó.

Ez így van - sajnos. :) De azért nem mindig kell a szívre hallgatni.

Szerintem én nem kaptam fel a vizet.De ha az embernek kedve volna megosztania másokkal a véleményét, akkor miért ne tegye meg! Ami az oldalt illeti, ez eléggé arra használatos azt hiszem.Az emberek hatást tudnak gyakorolni a másikra jó és rossz értelemben.Az elõzõ válasz csak egy kulturált ellenvetés/vitatéma a te meglátásodhoz. Ami a felkiáltójeleimet illeti, az csak megszokás és nem szeretek kiabálni, ha nem kényszerít rá a helyzet!NA szius!!! ;)

Tudom,de én ezt itt másként mondtam! Annak írtam, aki csakis az agyára hagyatkozik, mert nem csak az irányít.Ugyanis az érzésnek nem könnyû útjába állni.:)

Minden a fejben dõl el, szerintem. Ha az ember folyton a szívére hallgat, és nem használja a józan eszét, nagyon könnyen pórul járhat!

Nagyon jól mondod! Ezt a filmet az tudja megérteni és átérezni, akit az élet maga is megviselt, akiben van kellõ alázat és emberség mások iránt, az élet iránt!
Az sosem fogja igazán átérezni és felfogni e filmnek az értékét, mondanivalóját aki mit se tud az életrõl, érzésekrõl, fennhéjázva mond nagyokat, mert azt gondolja ettõl majd nagyokossá válhat, viszont érzelmileg egy kiégett nagy nulla marad. Csodálatos film!

Hát akinek rossz a tapasztalata, annak fogalma sem lehet arról, milyen valakihez lelkileg kapcsolódni! Neked még várnod kell, mert elhamarkodottan ítélsz!!!
A bölcselkedõ írásaid nem hitelesítik az emberiességedet, hanem inkább lerombolják az önmagadban kialakított egoisztikus képedet, melyet önmagadról alkottál! Tudod mindannyian emberek vagyunk és mindenkinek van egy élete, melyet végigjár!!
Nem az elszakadáson van itt a hangsúly, hanem hogy hogyan tudsz erényt kovácsolni a hibáidból és a csalódásaidból!!! Csak az eszedre hagyatkozol és nem is nyitod ki a szíved kicsit sem, mert már talán annyiszor megbántottak!!!
Engem is hányszor pofára ejtettek már!!! És akkor mi van? Ezzel együtt kell tudni élni és tanulni belõle!!!Bizony eléggé elkeményedik így a szívünk, ezek után.De nem szabad negatívan hozzáállni a dolgokhoz, mert akkor csak azt vonzzuk magunkhoz!!!
Ez a te saját szemszöged, de ha valakiknek más a tapasztalata, akkor nem ártana meghallgatni, nem pedig idézetekkel alátámasztanod az okoskodós filozofálgatásaidat!
Jobb lenne inkább ezen felülkerekedned!!! Ésszel nem tarthatsz fenn egy kapcsolatot, mert az ember akaratlanul is megbotlik önmagában és elbukik a saját gyengéiben, mert ha ez megadatott, akkor jó volna élvezni, nem pedig visszautasítani, azt, amit kaptunk, hiszen csak egyszer élünk!!
Nekem az az érzésem, hogy belõled az abszolút hitetlenség beszél!!!Én sem vagyok egy megvilágosodott ember,de nem ártana,ha az ember többször hallgatna a szívére, mint a lelkére, mert ezt kezdik elfelejteni az emberek, hogy van nekik olyanjuk is! És ez nem tisztán szentimentalizmus, hanem a természet mûve.
Egyébként meg a németek teljesen szentimentális lelkületûek, azért nem is érted, mi ez a sok vívódás benne és cserben hagyás!!! Én is félig német vagyok és eléggé ábrándos lélekkel jöttem a világra!!! Úgyhogy tudom, mirõl beszélek!!! Aki nem ilyen és nem érzi, az egyszerûen nem érti. Mert a dolgokat meg kell élni és megtapasztalni!!!
Mit szólnál hozzá ha te lettél volna Hanna vagy Michael? Akkor is így állnál hozzá??? Hát nem hinném!
Mindannyian mások vagyunk és másként látjuk. De hát ezt te magad mondtad, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a másikat a hibáival együtt!!!
Michael Hannával való kapcsolatukban is alárendeltebb szerepben volt, ez teljesen egyértelmû, hiszen csak 15 éves volt.És nem felejthetjük el kettõjük mentalitását sem!! Hanna egyszerûen dominánsabb volt!!! De Michael szerette, és miután teljesen széttört benne dédelgetett illúziója, végül mégis szerette Hannát, de ezt el is mondja a könyvben a legvégén!!!Közben is kitér rá, hogy a sok rosszal együtt közelebb kerültek egymáshoz, már akkor megjelentek Hanna dühkitörései, hiszen kegyetlenül megütötte Michaelt (nadrágszíjjal), s innentõl már nem egy álomkapcsolat volt ez.De megtûrte, s bár nem segített neki,de nem is kellett, mert nem akart Hanna döntésének útjába állni, a sokadik átgondolás a után!!!S ez így volt rendjén!!! Hanna a börtönben tért meg és megtanult írni, olvasni. De most már nem pofázok tovább, mert aki ezt nem érti, az nem is fogja megérteni!!!

Nos ez a film egy tulajdonképpeni szenzáció, amit természetesen a könyvnek köszönhet!!!A történet tökéletesen átjön a könyvben.Brutális és ledöbbentõ erejû a lélekelemzõ realizmusa és Michael önmagával vívott dilemmája, melyre keresi a választ. S ez a mû nagy hatalommal bír a beteljesülés és kielégülés ellen, hiszen a befogadó mindig azt várja, hogy legyen megoldás. De itt a pont a megoldatlan a kulcsa a történetnek. Miért keresünk mindig kiutat? Ez tökéletesen elgondolkoztat azon, mit is kéne tennünk, s végül rá kell döbbenjünk, semmi. Mert Hannának nem lehetett volna jobb választása az sem, ha felvállalja, hogy analfabéta, mert több volt benne a becsület és büszkeség, mint az önsajnálat.
És nem utolsó sorban kell megemlítenem, hogy egy Hollywood-i filmhez képest igencsak mesteri és mûvészire sikeredett, hisz van üzenete, de ez ismét némileg az író érdeme is!!!
Bernhard Schlink eszméletlen erejével az olvasóba táplálja azt a fájdalmat, melyet a fõszereplõ átél.Így teszi abszolút egyértelmûvé, így erõsebb, mint akármelyik kábítószer.Ebben egyedülálló!!!