perry 2006 nov. 07. - 18:29:08 Előzmény sonka
(12/32)
Talán saját gondolatai ,és mint tudjuk a gondolat fegyver , Õ pedig lõvel vele.
noncsika 2006 febr. 03. - 13:42:34
(11/32)
Pont ez a fórumozás szabadsága...
sonka 2006 jan. 06. - 07:45:34
(10/32)
Szerintem akkor sem illik regényeket bekopizni a fórumokba. :-( MODERÁTOROK!
seressandor 2006 jan. 03. - 08:50:47
(9/32)
Az idézetek idézõjelek között vannak. . . a többi saját, csak elég furcsán hat, így széttördelve. . . .
sonka 2006 jan. 02. - 18:25:13
(8/32)
Hát azért megírhattad volna, hogy mibõl idézgettél ennyit. . . :-(
seressandor 2006 jan. 02. - 16:54:48
(7/32)
Szilágyi Enikõ a rideg, tehetetlen anya szerepében olyan valóságos, hogy a hátunkon végigfut a hideg. Tóth Anita hajléktalan nõként csak néhány villanásra jelenik meg, de emlékezetünkbe vésõdik az elesett és jobb idõkre váró lány arca.

Erõs társadalomkritikát fogalmaz meg A fény ösvényei már elsõ mondatával is. "Szálljál már ki, te hülye kurva!" - mondja a Alex. Mibõl kellene kiszállni? "Te mit nézel, tévézel?" - kérdezi késõbb szintén õ. Mit nézünk? TV-t, számítógépet, buta egyenfilmeket. Ikonokat, festményeket, könyveket már csak egy szórvány kisebbség, õk is egyre kevesebbet: A belvárosi ház elé, ahol Doma tüzet ad Csillának, komplett, könyvekkel teli könyvespolcot tettek ki lomtalanításra. A hajléktalan Domának könyvtára van, de a palotában élõ és uralkodó Brandt szobái konganak az ürességtõl. A pénzhajhászásnak élõ trendi zombiknak a kulcsszavak a pillanat, a divat, a felborított idõrend, a rohanás - csak le ne maradjunk a száguldó semmirõl. . . A valódi értékek megtalálására irányuló erõfeszítések egyre gyengébbek. A kereskedelmi TV, rádió, a bevásárlóközpont készen szállít: a mindennapokat az ízléstelenség uralja, a hozzá nem értés és a felületesség diadalmaskodik.
Be kell lépnünk a film szellemi terébe, végig kell járnunk vele a saját utunkat ahhoz, hogy a mozi kijáratán már valaki más lépjen ki. Ahogy Tarkovszkij mondja: "A mûvészet befogadásához nem kell sok: finom, érzékeny, lágy lélekre van szükség, mely nyitott a szépség és a jóság elõtt, képes a közvetlen esztétikai átélésre. "
seressandor 2006 jan. 02. - 16:54:02
(6/32)
vágása.
A sárkányos füzet és a Doma által beleírt szöveg ["Ha össze akarjuk kötni az eget a földdel, ahhoz valamilyen tiszta, mindent eldöntõ tettre van szükség. Sárkánnyá kell válni, és forgószelet kavarni, szétszakítani a sötét fellegeket, felmászni az égbe, és megmártózni a napban. "] õsi magyar népmesénkre utal, amiben a sárkány (Brandt neve égetést jelent) elrabolja a lányt, és az égig érõ fa tetejére viszi. Sokan indulnak el a kiszabadítására (Ákos), de kísérletük kudarcba fullad. Végül a kis kanásznak sikerül feljutnia a világfa csúcsára (Janó a tetõn). A fa átfogja a földi, a föld alatti és -fölötti létezés szféráit, valamint egyesíti magában a lineáris és ciklikus fejlõdés (idõ és évszakok) mozgásait, így az egyik legõsibb individuációs szimbólumunk. - Janó a zárójelenetben egy évszázados platánfa mögött tûnik el. . .

Merész színészválasztásba fogott Mispál Attila, akinek moziját ezidáig fõiskolás kisjátékfilmjei [Öreg molnár és szélmalom (1993), Hajszál és csengettyû (1994), Angst (1995), és Altamira (1998)] definiálták. A sikeres rövidfilmek szereplõi helyett ezúttal neves sztárokat, színházban megedzõdött profi színészeket, illetve lelkes amatõröket kért fel.
A külsõ szépség halványulásával az igazi személyiség belülrõl ragyog, a kifejezõképesség kulcsa a tekintet; a színésznek amatõr Cseh Anna Mária igazi modell, hosszú lábai, hideg-szép mozgása, fotogén arca, és mindenek elõtt gyönyörû szemei miatt került Csilla szerepébe. A választás eszünkbe jutattja Xantus János Eszkimó asszony fázik c. filmjét is: miként ott Méhes Marietta, úgy itt Cseh Anna Mária hangja is kissé ügyetlen, idõnként kizökkentõen inadekvát - folyamatos önreflexióba hajtja a filmet.
Amatõr az ifjú színésztanonc Soós Attila (Janó) is, játéka ennek ellenére a konfliktusokban éppúgy hiteles, mint a csendes pillanatokban, de helyesen artikulálni még neki is tanulnia kell. Égetõ tekintete azonban nélkülözhetetlen.
A nagymamát alakító Törõcsik Mari élõ legenda, a Körhinta és a Szerelem, és még számos kiváló magyar film fõszereplõje, aki ma már keveset filmez, itt mégis emlékezetes aggódó-gondoskodó nagymamát varázsol a vászonra.
Cserhalmi György (Zoltán) - többek között az érett Jancsó Miklós hõse, és sok más rendezõ megmentõje - nagy visszatérését ünnepli itt. A családját elherdáló, majd megvakuló, de újra talpra álló ötvösmester szerepét úgy formálja a saját egyéniségére, hogy az a film legerõsebb támpillére marad: munkája tökéletes.
Kovács Lajos (Doma) ismert és elismert karakterszínész, akinek filmjei közül említhetjük a fenti Wenders darabon kívül a Woyczeket, vagy akár a közelmúltból a Kontrollt. Ez utóbbiban együtt játszik Csányi Sándorral, aki itt hajszálpontosan, hitelesen hozza az elképesztõen undorító Alex epizódfiguráját.
A többi színész a színház világából érkezik. Alakításuk kiváló és további, nagyobb filmszerepekért kiált.
seressandor 2006 jan. 02. - 16:52:14
(5/32)
A két rész között szürke aszfalt az átkötés, majd a második részben a kék, a barna, a sárga és a zöld - az ötvösmûhely és egyben az elkészült ikon színei - dominálnak.

A film számos filmtörténeti utalást tartalmaz, például a két õrangyal alakja kellemes emlékeket ébreszt Wim Wenders Berlin fölött az ég címû mûve iránt, amiben fontos szerepet játszott Kovács Lajos (Doma) is. Takeshi Kitano Bábok címû szép filmjének egyik hõse, a popénekesnõ is megég, majd menekül a világ elõl, és csak egy vak férfival hajlandó találkozni. A Bábok egy másik epizódjára utal az itt epilógusként szereplõ parkjelenet is. A fény ösvényei végén a gyermek megjelenése Stanley Kubrick 2001: Ûrodüsszeia c. filmje befejezését is felidézi: ott a csillaggyermek, itt a befogadott hajléktalan árva hordozza az optimista üzenetet. Tarkovszkij Sztalkere végén ugyancsak egy gyermek ad pozitív értelmet a befejezésnek. A Sztalker hatásmechanizmusában is jelen van: az izgalmasnak látszó alibitörténetre - ott Sci-Fit, itt thrillert ígér az ajánló - beülõ nézõ a végére szembesül az igazi filmmel; a hittel és önmagával. Nyilvánvaló, hogy Mispál legnagyobb mestere Andrej Tarkovszkij. A fény ösvényei is ikonfestõ film: a kapucnik a hõsök tiszta és erõs tekintete fölött glóriát jelentenek. Kinek van kapucnija? Aki segít másokon, képes szeretni, adni; Domának, Csillának (amint ruhát cserélt a hajléktalan nõvel) és Janónak (a mûhely karzata falán függõ fényképen például). Miként az Andrej Rubljov végére elkészül az ikon, a Sztalker végére a film maga is sztalkerré válik, úgy itt sem csak a kemencében ég ki a tûzzománc triptichon, hanem a Dománál látott Szent Család képet is megvalósítja a film a zárójelenetében; az exmodell bemutatja a gyermekét a vak ötvösnek - a végig hiányzó Család alapításának lehetõsége most megadatik a megváltás felé félúton találkozó Csilla és Zoltán számára.

Két világ áll szemben a zenében is, a földi és az éteri. A kellemes koktélzene és a kemény rock szembesül Bach és a hozzá tartozó Márkos Albert zenékkel. A két zenepáros tagjai egymás között is ellentétet feszítenek: a fülbemászó szintetikus háttérzene és rá felelõ idegtépõ rock éppen olyan kontrasztos, mint a harmonikus, tiszta Bach-hullámok a nekik szegezett - már-már elektronikus zenét idézõ - Márkos csellófutamokkal.
A Pink Floyd "Óvatosan azzal a fejszével, Jenõ!" címû száma szól a meggyulladás jelenetében, ami a zenekar 'Live at Pompeii' c. filmjének központi darabja. Ezt a koncertfilmet teljesen egyedi módon az ókori város romjain, közönség nélkül vették fel. A fenti szám alatt a koncertfilmen halálfej-mozaik, majd a vulkán tüze által elpusztított és egyben halhatatlanná tett római város fennmaradt freskói láthatók - Mispált már régebben foglalkoztatja a falfestmények és a mesék világa. Ahogy Fellini a Satyriconban, úgy Mispál az Altamirában freskókon át idéz meg - a múlton keresztül - egy haldokló jelent, melyett itt teljes töredezettségre ítél A fény ösvényei elsõ részének vág
seressandor 2006 jan. 02. - 16:50:57
(4/32)
Egy gyermek, egy család értelmet adhatna az életüknek, de Zoltán saját hibája miatt veszíti el az övéit, Csilla pedig a divat prostituáltja, emiatt nem vállalhatja ezeket. Doma beavatkozásával Csilla kiszabadul, Zoltán pedig Janó segítségével válik érzõ emberré. Zoltánt Janó, Csillát Doma követi õrangyalként.
Doma azonban nem igazi angyal: maga is sárkánnyá válva tisztítótûzzel szabadítja meg Csillát szépségétõl és az erre épülõ álvilágtól, hogy a csillogó felszín helyett belsõ, tartalmas utakra irányítsa a fiatal nõt. Eközben Doma maga is odavész, hátrahagyván kedvesét, gyermekét. Doma a sárkányos naplóban látottak - pl. a beragasztott fekete glóriával megfestett ikon reprodukció - miatt választja ki a lányt a megváltásra, Csilla pedig atyja tekintetét látja a férfiben, akinek a fészere elõtti könyvhalom és hibátlan angol kiejtése is érzékelteti: értékeket hordoz magában. A hajléktalan Domának paradox módon háza van, ami nem más, mint a hite. Ahogy szobájába belépünk, a falon egy betlehemi életképet fedezhetünk fel, egy Szent Család ábrázolást.
Janó fiatal kora ellenére bölcsen és nyitottan neveli fogadott apját, aki szakmája mestere ugyan, de az életével már nem boldogul. Tanítói módszere a józanész és az empátia, a többit keleti és õsi kultúrákból veszi, mindig a tanítvány igényeihez és szükségleteihez alkalmazkodva.
A két rész egy egészet - kört - ad ki: a széttört családokat, mint a karkötõt, meg lehet, meg kell javítani. A tönkrement kapcsolatok újra és újra felkínálják az embernek a lehetõséget.

Egy eredeti mozi született, amiben a pontos beállítások, a merész montázsok, a korábbi jelenetek hangjaira ráúsztatott képek dinamikus és gondolatébresztõ elbeszélést eredményeznek. A film közepén például a megégett Csilla nagyanyjától tükröt kér, de egy medált kap. A kinyitott medálba nézve elõször gyermek önmagát látja az apró fényképen, majd a medál tükör részét egyszerre kitölti a lány tágra nyílt szeme. Szó szerint is szembenéz önmagával, ám ekkor a nézõre is egy nagy szem tekint; a film kilép tér-idõ rendszerébõl és magragad minket, hogy magával vigyen a birodalmába. Hasonlóan, a mûtét végén Zoltán szeme néz a vászon közepérõl, és bevon minket a filmbe.
A film gyenge pontja az a jelenet, amikor Ákos elõször látogatja meg a megégett lányt. Ott lehetne vége, ahol Csilla szétnyitja ruháját, és a látvány "elvakítja" Ákost. Az ezután következõ "azt ígérted elveszel feleségül kisfiú" rész hiteltelen.

Az operatõr és a rendezõ képalkotó ereje hatalmas: A fény ösvényei egyedi módon, érzékletesen fényképezett film. Csilla fotózásainak és megégésének villanásait a régi mûhely és a százéves házak, a bányató és a tavaszi park fénnyel festett képei ellenpontozzák. Az elsõ rész jellemzõje a sûrû sötétség (a film elõhívásakor megemelték a fekete szintet), amiben hatalmas kontrasztokkal csillannak meg a fényes színek.
seressandor 2006 jan. 02. - 16:49:42
(3/32)
adott a hajléktalan barátnõjének.
Az epilógus: Egy évszázados fákkal teli, tavaszi esõvel megöntözött parkban két pad áll egymással szemben. Az egyiken a vak ötvös üldögél csendben napozva. A másikhoz Csilla érkezik egy kisbabával, aki felsír. "Itt sír egy gyerek. " - mondja Zoltán, s a két ember magtalálja egymást, miközben kiderül: Janó is felnõtt végre. . .

A második rész hõse Zoltán, a középkorú ötvös. Házassága tönkrement, válnak a feleségével. A tárgyalásra igyekszik segédje - a tizenéves Janó - is, amikor belebotlik Csilla és Alex utcasarki botrányába. Zoltán a tárgyalás után csak ritkán láthatja gyermekeit. Bánatát alkoholba folytja, bár segédje óva inti az ivástól, inkább egy könyvet ajánl. Zoltánnak kétségei vannak, de olvasni kezd. . .
Egy rejtélyes megbízótól titkos megrendelést kap egy Mária-triptichonra, amelynek látásproblémái miatt csak nehezen bír nekikezdeni. Mikor végre rászánja magát, hogy szemorvoshoz menjen, kiderül: hályog van szemein, valószínûleg fél éven belül megvakul. Részegen tombol, Janót az intézetbe küldené vissza, de hamar rájön: egyedül már egy forgalmas úton sem tud átkelni. . .
Kábultan alszik, amior a sötét utcákon botladozó Csilla megpillantja a tetõn meditáló Janót és megszólítja. . .
Zoltán és Janó immáron együtt dolgoznak a megrendelésen, de a munka nehezen halad, mert az ötvös egyre rosszabbul lát. . .
Doma megjavíttatja Janóval a karkötõt. Zoltán szemét megmûtik, az eredmény azonban kétséges. . . Az egyre kevesebbet látó Zoltán káromkodni, törni-zúzni kezd a mûhelyében, mígnem Janónak sámán-dobolásával sikerül megszelidíteni és meditálásra bírni.
Zoltán láncdohányos munkamániás, akinek egy új világot mutat be Janó: kiviszi a természetbe. Egy elhagyatott bányatóban csónakáznak. Janó búvárruhában merül a vízbe, Zoltán pedig méri az idõt és aggódik a "szeméért", amikor Janó sokáig lent marad.
Az ikon szépen, lassan elkészül, és a munkafolyamat végére Janó segédbõl mesterré lép elõ. Az elkészült mûvet a csillárszalonban adják át a megbízónak. Az érte kapott szép summát Zoltán kettéosztja. A két ötvös a lefüggönyözött mûhelyben ünnepel, amikor Zoltán így szól: "Húzzuk szét a függönyt!" - Már nem bántja többé a fény a szemét. . .
Epilógus. . .

Valójában egy történet van. Csilla történetét a Zoltán történetével való találkozása nemesíti a nézõ lelkében tiszta-szép ikonná. A sorsa ellen eleinte tajtékozva tiltakozó Zoltán, miközben folyamatosan romlik a látása, paradox módon egyre tisztábban lát, és a film végén megtalálja a NÕt, akit a feleségében hiába keresett, és "gyermekét", akit most már kiskorától kezdve nevelni fog - Csillával együtt.
A két rész hasonló motívumai: Csilla és Zoltán mindketten azt veszítik el, ami akkor a legfontosabb számukra: a kenyérkeresetük forrását. Életük fõ motívuma már e veszteségek elszenvedése elõtt is a hiány: Csilla mellett nincs férfi, Zoltánnál a nõ hiányzik.
seressandor 2006 jan. 02. - 16:47:55
(2/32)
Másnap reggel mennie kell. Taxival utazik hazáig. Pénz nincs nála, így a taxis ajánlatot tesz neki. Nagymamája nyit ajtót, majd sopánkodva bemegy a taxipénzért. Eközben megérkezik a hajléktalan férfi is, és leteszi a két elhagyott táskát, aztán kifizetné a várakozó taxist, de az sértegeti. A férfi beüti az autó ablakát. . .
A nagymama ebéd közben a közelben élõ gyanús hajléktalanokról beszél, majd Csilla elindul két táska ruhával és egy doboz süteménnyel - szúrós szemû követõjét megkeresni. Meg is találja, de közben barátságot köt egy fiatal nõvel, aki a hajléktalanok szerint a keresett férfi kedvese, még az egyik legszebb ruháját is neki adja. "Nézze meg a házamat! Olyan, hogyha bejön, nem akar többé kimenni. " - mondja Doma, amikor négyszemközt marad Csillával. (Dom = ház - nevezzük a férfit innentõl mi is Domának. ) Baseball-ütõvel felfegyverkezett taxisok érkeznek, hogy revansot vegyenek, s az egyik úgy megszorítja Csilla csuklóját, hogy karkötõje két darabban esik a földre, és a lány elmenekül…
Késõbb Doma megjavíttatja az eltörött karkötõt a vonakodó ötvössegéddel.
Brandt kimérten közli Ákossal, hogy immár õ a frissen kirúgott Alex utódja.
Este Csilla elkésik a következõ divatbemutatóról. Amikor mégis megérkezik, kopott hajléktalan öltözetében áll be a kifutón caplató modellek közé - nem kis feltûnést keltve. Doma egy sarokban figyel. . . Csilla néhány kör után eltûnik, az ötvösmûhely elõtt bukkan fel, de nem megy be. Doma fészere felé veszi az irányt. Doma visszadja a lánynak a karkötõt - egyedüli emlékét apjától -, majd megragadja Csillát: "Látod, ez az én házam. És most már a tiéd is. " - mondja, majd benzinnel átitatott kabátját magukra borítva felkattintja öngyújtóját. . .
Csilla örülhet, hogy nem halt meg, de egész életében csúnya marad, az arcát és testét borító sebhelyek miatt. Öngyilkosságot kísérel meg, majd szomorúan belenyugszik sorsába. A rendõrségtõl visszakapja naplóját, benne Doma vörössel írt soraival.
Barátait hívja telefonon, de senki sem akar találkozni vele. Bezárkózva a TV-re fanyalodik. Ákos érkezik látogatóba és elhozza az utolsó divatbemutató képeit. A magából kiforduló Csilla a szemére hányja, hogy nem veszi õt feleségül. A lány egy este a szobájában megvallja anyjának: "Amióta apa elment, csak reménytelen köröket futottam. . . . Sohasem fogom elfelejteni a szemét. . . "
Ákos újra eljön, munkát ajánl, de hamar kiderül az igazi ok: bemutatja új kedvesét - egy fiatal férfit! Csilla tudomásul veszi a dolgok állását, majd közli Ákossal, hogy többé nem megy vissza. A terhes hajléktalan nõ az utcáról figyel. . .
Csilla egy éjjel megégésének perceivel álmodik. Nem tud újra elaludni, és elindul Doma fészerének romjaihoz. A hajléktalan nõ ismét a kertben figyel. . . A fészernél egy üszkös fadarab mellé helyezi naplóját, és a drótkerítésre köti a naplóban talált vörös szalagot. Visszatérve egy csecsemõt talál az ajtó elõtt - abba ruhába burkolták, melyet õ ado
seressandor 2006 jan. 02. - 16:45:46
(1/32)
Nemes ötvözet - Mispál Attila: A fény ösvényei

Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess
Hinned kell, hogy a világ,
Teveled is ékes.
(Tóth Árpád)

Mispál Attila filmje nyugodt, a mese és a valóság határán egyensúlyozó, helyenként álomszerû filmfolyam, ugyanakkor a rendezõ sok utalást, szimbólumot rejt el a mûvében, és a látottak továbbgondolására hívja nézõjét.
Két történetet mesélõdik el: Csilla története Domával és Zoltán története Janóval. Az elsõ egy fiatal fotómodell és hajléktalan kísérõje modellértékû, de izgalmas meséje. A második egy középkorú ötvös és ifjú segédje egyszerû, tiszta története. A második bele-belenéz az elsõbe, többször találkozik vele, majd mintegy kiégeti-tisztázza azt. "Itt mintha belekoszoltak volna" - mondja Zoltán, az ötvös. A kettõt egy füzet fûzi egymásba, egy karkötõ köti egybe, végül két ötvös által a tûz ötvözi össze.
A filmnek elsõ pillantásra talán gyengéje az elsõ rész szerkezeti felépítése: Csilla modell-meséjének kronológiája alaposan összekeveredett, hogy a fényes, harsány divatbemutatók képeivel a súlyos égési sérüléssekkel sújtott nõ vesszõfutása alkosson kontrasztot, és a "hótt-kúl" Brandt buli képeire a "tök-gáz" ápolónõi társkeresés replikázzon... Ráadásul minimális a megértést segítõ ismétlések és magyarázatok száma - szinte lehetetlenné téve, hogy azonnal világosan lássunk. Érdemes tehát történeteinket a megszokottnál bõvebben áttekinteni.

Az elsõ rész hõsnõje a fõcím elõtt mélyen elgondolkodva üldögél velünk szemben elegáns ruhájában, és tudomást sem vesz a körülötte nyüzsgõkrõl...
Egy nap a barátja (Alex) kidobja autójából és életébõl. Táskájának szétszóródott tartalmát egy arra járó fiú szedi össze és adja vissza. Ám a vörös, sárkányos borítójú napló egy autó alá esik, azt majd egy hajléktalan férfi veszi magához... Csilla a problémái elõl az alkoholhoz és a segédfotós Ákoshoz menekül.
A budapesti szállodából korán reggel induló lányért küldött autó késik, s õ tüzet kér az utcán a hajléktalan férfitõl... Délelõtt 10-kor Bécsben fotózik, ahol hiába keresi naplóját és önmagát. Délután Budapestre érkezik, mert este bemutatója van. Egy égõ cigaretta ruhájának hosszú uszályára esik: négyméretes lángokat vonszol a dobogón, mialatt a sötétbõl figyel a hajléktaktalan... Éjjel a divatcsászár Brandt bulijára hivatalos: a partin Csilla kurvák, transzvesztiták, hermafroditák és más szomorú bohócok között szórakozik, majd a többi ágyassal együtt õ is a kéjúr kedvére tesz. Az orgiáról távozó lányt a csalódott Ákos és egy szemrehányás várja. Az Ákos által ledobott két táskát a hajléktakan férfi veszi fel... Csilla elindul gyalog - egy tábla csokival és egy fél liter töménnyel felszerelkezve. Sötét utcákon botladozva megpillant egy fiút, aki egy mûhely tetején ülve meditál. Odabenn meglát egy alvó férfit, körbekóvályog, végül elalszik.