Igaz, igaz martens!
No blood, no sex, but much aktions.

Ha a sok akció, krimi, sci-fi stb film a fõétel, akkor ez a film a desszert. Valami más, kicsit fura az igaz, de szórakoztató - bár ezt a fajta humort nem mindenki szereti ez tény. Összességében nem rossz, jó látni a sok híres színészt kicsi szerepekben. 7.5/10.

Egyetértek az elõttem szólóval: aki nem tud elvontan gondolkodni, ne nézze meg, mert unatkozni fog és fél óra után abba akarja majd hagyni. Aki viszont szereti Wes Anderson képi világát, a humorát, az eddigi filmjeit, annak mindenképpen ajánlom. Ez egy igenis hogy vicces film, (sokan írták, hogy no humor stb..), csak nem abban a szájbarágós hollywoodi stílusban, szóval aki a Ben Stiller-féle filmekhez van szokva, nem fogja szeretni. Nem a legjobb filmje, nekem az a Holdfény királyság, de az egyik legjobb biztosan.

Gyönyörûen fotózott, valóban szépen megkomponált képek alapján felcsigázott várakozással ültem le megnézni ezt a filmet.
Valami hihetetlen üresség és gagyi fogadott.
Rettenetes csalódás volt. A történet kifejezetten ostoba, a jellemek üresek, a kivitelezés néha a 30-as évek kingkong filmjeinek technikáját idézi.
Nem tudok rá jobb szót, mint hogy gagyi.

Ha létezne(ik) könyv errõl a történetrõl valószínûleg tökéletes adaptációként szolgálna ez a film. Ugyanis az egész egy fantázia világ, túljátszott karakterek, Mesefilmes képvilág, hihetetlen jelenetek és kameramozgások (amiért az operatõrnek minden elismerés kijár.)
Szóval számomra épp olyan ,mikor egy könyvet olvas az ember és a jeleneteket mindenkinek a saját fantáziája képzeli hozzá.
A szereplõ gárda egyszerûen fantasztikus, végig rengeteget adnak hozzá a film élvezeti értékéhez.
Nem szabad túl komolyan venni, és akkor senki nem fog csalódni.

10/9

Nagyon érdekes film, 9/10-et adtam rá. Az általam látott másik Wes Anderson-filmhez, a Holdfény királysághoz képest talán egy árnyalattal halványabb, volt a film közepén bennem egy hullámvölgy, amikor kicsit már elegem lett a hangulatából, de aztán a végére ismét magával ragadott. Nálam akár a még egyszer megnézõs kategória.

Az eddig általam látott Wes Anderson filmek közül a legjobb, leghumorosabb, legigényesebb. És micsoda szereposztás! 10/9.

Ha egy ismerõsöm megkérdezné, hogy megnézze-e, én inkább azt mondanám: Ne!
Én az egész film alatt tudat alatt unatkoztam. Nem történik iszonyat nagy baj, ha valaki az idei filmek közül kihagyja. Van benne egy kevés érdekesség, de messze van a csemegétõl. Szóval nálam a hüvelykujj lefelé mutat, mehet a kukába.

Aki szereti Wes Anderson humorát és látványvilágát, az nem fog csalódni!! Számomra izgalmas és elbûvölõ volt a film, imádtam!! :)

A mézes-mázasság a végére már sok volt és fárasztott de nem volt rossz film, de azért nehezen bírtam. Az operatõri munka tipikus Wes Anderson, a díszleteket az erõs színezettséget le se tagadhatja. A színészek remekek voltak, fõleg Fiennes.


7/10

Iszonyatosan gyenge, semmitmondó film, bónusz gyanánt humornak még csak a szikrája sem lelhetõ fel benne. 10/0... alá.

Bár én sem a némafilmeknek, sem a burleszknek nem vagyok sem ismerõje, sem rajongója, ez a film lenyûgözött. A hangulata és a humora valami egészen egyedi és utánozhatatlan. A barátnõm úgy "ajánlotta" a filmet, hogy hozzátette, szerinte ez nekem nem fog tetszeni, mert a Holdfény királyságot sem tudtam végignézni. Nem lett igaza: ahogy annak a hangulata nyomasztott és kissé idegesített, úgy varázsolt el A Grand Budapest Hotel. Vannak filmek, amelyeknél nehéz szavakba önteni, hogy miért, ez is azok közé tartozik. Ezzel együtt tökéletesen megértem, ha valakinek esetleg kifejezetten nem tetszik. Annyira sajátos az atmoszféra és a történet, hogy csak megfelelõ lelkiállapotban, attitûddel, világlátással érdemes leülni elé. Nálam 10/10.

Azt hiszem , és nem fogom az összes hozzászólásomat átnézni, soha sem mondanám azt miképpen kell nézni egy filmet.
Ugyanis annak semmi értelme sincs. Különfélék vagyunk más és más hat ránk. Hol erõs érzelmi emócióval, vagy gondolati probléma megoldással találjuk szembe magunkat. Persze van , hogy idegenkedünk és elveszünk a film befogadása közben, ami nem azt jelenti, hogy bennünk van a hiba inkább csak annyit, miszerint receptoraink másra vannak beállítva.
Követelni, hogy ami nekem jó az másnak is jó legyen olyan pedagógiai feladat amit vállaljon fel egy esztétikát oktató pedagógus vagy filmelméletet feltáró tanársegéd.
Magam csak annyit szeretnék közölni amennyire A Grand Budapest Hotel címû film hatott rám.
Bizonyára vannak itt olyan posztolók akik szeretik a némafilmeket. Azokat a jófajta 10-15 perces Chaplin filmet ahol a dúl a szerelem, vagy a gonosz a fõhõsre támadó úr feje a gázlámpa világító részében végzi, de az örök hivatkozás az Aranyláz is szóra érdemes. Akkor még nem is beszéltem Friedrich Wilhelm Murnau: Nosferatu minden idõk horrorjának legfélelmetesebbjérõl. Talán említenem kellene Buster Keaton: A Generális-t és az utánozhatatlan rezzenéstelen Keaton arcot.
Viszont nem hagynám ki személyes kedvencemet az - õrület bugyraiban – Robert Wiene: Dr. Caligari alkotását a korai mémet filmes szürrealizmus kiváló darabját, amely Thomas Mann mélységû megfogalmazás filmkockák által.
Ezen hosszas kitérõ után - bár már írtam errõl a filmrõl - azt próbálom elmondani mi volt az ami engem gondolatokra ébresztett, anélkül, hogy bárkit is kényszerítenék álláspontom elfogadásra.
A Grand Budapest Hotel merít ezekbõl a filmekbõl, igaz minden szereplõ megszólal, na jó akit csak narrálnak az nem.
De nem igazán nehéz párhuzamot vonni Tony Revolori (Zero Moustafa)személyében Keatonnal. Vagy Edward Norton (Henckels)-ben Dr. Caligari alakjában.
A díszletek jelzései sem véletlenek, szerintem tisztelgés a festett némafilmes díszleteknek vagy a kis makettek némafilmes világának, akár ha az Utazás a Holdba /Georges Méliès írta és rendezte testvére, Gaston, segítségével/ vásznai is lehetnek a film egyes képein a tisztelet jele.
Vagy csak a rövid némafilmekre jellemzõ eltúlzott gesztusok használata, de akkor még nem is szóltam a remekbe szabott menekülési és golyózáporos burleszk jelenetekrõl.
Persze, nem tudhatom , hogy Wes Anderson ezt gondolta, vagy éppen így és talán csak belemagyarázom ezeket a történeteket a filmbe egy bizonyos, hogy nekem ezeket a gondolatokat indította el A Grand Budapest Hotel.
Azon túl, hogy számomra egyszerû, humoros, idézõjelbe tett kis világtörténelem volt, tele ironikus jelzõkkel képi és verbális humorral.

nekem vmi elvonhatta a gondolataimat,de 25perc után befejeztem.

Szirmai kritika: https://www.youtube.com/watch?v=fuBU0XLPduU

Az a sokadik "szánalmas" próbálkozás a többségnek bejön...

Wes Anderson filmet ne nézzen olyan aki nem tud elvontan gondolkodni, mert nem fogja szeretni. Ennyi.
A filmet imádtam egyszerûen zseniális többször meg is néztem.

Na ez egy rendkívül értelmes hozzászólás :D