kicsit tapló film, de egynek jó volt

a szekunder szégyenérzet azért kerülgetett közben rendesen így fasziként

Én ugyan nő vagyok, de ugyanaz a véleményem, mint az akkor 32 éves pasinak: te nagyon egyszerű tekintetű lélek vagy. És ha azóta eltelt 8 év és még mindig ennyi eszed van, akkor kár volt beléd a sok önfejlesztés. Vicces, hogy te magyarázol bele a pasiba ilyen-olyan komplexusokat, miközben végig magadról beszélsz, vigyázz, ezzel nagyon sokat elárulsz magadról (és ez nem itt lényeges, mert mi nem ismerünk és amúgy is tojunk rá, de pl. ismerősök között).

A tàrsadalom jobbik része tudja, miféle selejtet termel, emiatt a sok örök szingli, meg a sok vàlàs. A tàrsadalom selejtes része pedig nyilvàn nem tudja magàról, mennyire alja nép ő. Ezeknek készülnek az ilyen filmek pl. És az olyanok, mint a Valami Amerika, Hajnal Tímeà stb. To name just a few.

Egészséges ember leszxrja, hogy mit ír/ gondol róla valami ismeretlen hülye, hàt még 9 évvel később!
Emberi nyomor. Get a life! A jelek szerint azóta nincsenek barátaid.

Pont ez az sztk-fogsor kapja a nyuszi szerepét?
A majom szàjával? Az üres tekintete még csak nem is bàjos.

Micsoda küllői vannak ennek a Faris lánynak :)

-ezen (bocs)

Ha valaki érti, h miért jó a túlzás túlzásába esni, akkor az ezen jót szórakozik ezen a filmen, aki leragad az agyaláson, h hogyan lehet ennyire hülyét csinálni a nőkből, meg stb, az agyvérzést kap a filmtől.

Lehetett volna ez jó, de nem volt az. Nem tudom, hogy miért kell túlzásokba esni. A szellemi fogyatékos is gyakran bolondozik, de ritkán vicces. Az embertelenül eltúlzott, természetellenes szélsőségek lehetnek rövidtávon érdekesek, paródiának esetleg elfogadhatók, de az még nem vígjáték. A film mentségére elmondható, hogy szolidan, visszafogottan érinti az emberek intim szféráját, jóval inkább kedves, mint ízléstelen, vagy gusztustalan. A színes nyuszi-forgatag többsége ugyancsak szemrevaló.

Elég idétlen filmecske, sok-sok kínos jelenettel, de én akkor is csípem, biztos beteg vagyok :D

Egyetlen szóban össze lehet foglalni a filmet: gagyi.

Aranyos, csacska kis film, nem kell többet várni tõle, mint ami. Az okos de önbizalom hiányos csajok megtanulnak kicsit élni, a playboy nyuszi meg rájön nem minden a szépség, mert az is múlandó – mindezt egy szokásos amcsi vígjátékhoz illõen megvalósítva. Emma Stone és Kat Dennings miatt 7/10.

Sokkal,de sokkal jobb az primitív Amerikai pite - sorozat bugyuta filmjeinél!

eléggé izgalomba hozott ez a pi.csás film. Na de a lényeg, te nem 21 éves nõ vagy, hanem 21 éves lányka, csaj, vagy nevezhetünk 21 éves diáknak is. Nõ, majd 7-8 év múlva leszel, és majd akkor megtudod, hogy mirõl is beszélek most. Az írásod a leghitelesebb bizonyítéka ennek.

32ff

Kicsit tényleg bugyuta film, de láttam már sokkal rosszabbat is, úgyhogy nem kell szerintem a földig alázni.Egyszer-kétszer, ritkán nézhetõ. A sztori szerintem pedig egyedi.

Szerintem is jó film :) jó, nem mondom, hogy nem láttam már jobbat, de szerintem egész jó :)

Szerintem azok az igazi csajok, akik 50%-ba Shelley-k :P

Sziasztok! :) Én egy 21 éves nõ vagyok, és nagyon tetszett a film.

Szerintem aranyos volt, és nem értek egyet azokkal, akik szerint bugyuta, és nincs mondanivalója. Talán nõk tényleg jobban értik, mivel megfigyelhetõ a filmben minden nõnek az a vágya, hogy jól nézzen ki, vagány legyen és népszerû (hogy szeretetet kaphasson). Ezen kívül az is látható, hogy a klikkesedés az iskolában nem véletlenszerû. Többségében két nagy csoport van:
1: önbizalom-hiányos, nagypofájú, beképzelt libák/p.csök, akik igyekeznek megtalálni lúzereket, hogy többnek érezhessék magukat
2: önbizalom-hiányos, elvont, kiközösített, lúzer, kishitû ifjak, akik mindig csak a kitörésrõl álmodoznak, de nem mernek érte tenni semmit
Nos, amiatt is, hogy én a 2-es csoportba tartoztam kb. 6 éves koromtól egészen 20 éves koromig, kb. ebben az utolsó 5 évben sikerült megtanulnom adni magamra és vonzóvá válni (mert egyébként szép voltam mindig, csak elég béna/olykor igénytelen volt a megjelenésem), hogy végre megmutassam az embereknek, hogy én nemcsak egy elvont stréber vagyok, hanem igenis tudok dögös lenni, hogy leesik a beképzelt bunkók álla. Viszont a "szóljunk le másokat, és kövessük a nyájat" mentalitást nem voltam hajlandó felvenni....úgyhogy most jól nézek ki, kevés (de igaz) barátom van, és most fizikusnak készülök. Csak TÁRS-ak vesznek körül (nem hódolók), annak köszönhetõen, hogy megõriztem az egyéniségem. És ezt nem is bánom, mert így csak azokkal kerülök kapcsolatba, akiknek hasonló az énideáljuk, mint nekem, akinek meg nem tetszem, az jobb is, ha elkerül. Az egyetemi évfolyamtársaim közül is csak keveseket mozgat meg, hogy kedvesek, együttérzõek, intelligensek és folyton fejlõdni vágyóak legyenek. Hát persze, ez nem népszerû dolog. :) És, kit érdekel? Valaki halad, valaki marad.
Az tény, hogy 1,5 éve kemény személyiségfejlesztésben tartom magam (számomra életfontosságú dolog volt a depresszió miatt), úgyhogy én ezért is bele tudtam élni magam a filmbe. Az érzés, amikor a "nem vagyok rá képes" átvált "bármire képes vagyok"-ra. És mondhatjátok, hogy ez milyen sablonos és nagyképû...mintha ez mentesítene bárkit is. De csak sajnálni tudom azt, aki így gondolkodik, mert én is voltam ilyen, de ettõl csak visszafele fejlõdtem, mert igyekeztem valamennyire utánozni másokat a "menõ mentalitásban". De tudjátok mit? 20 éven át hallgatni ill. mondani valakinek, hogy "te semmire sem vagy jó", egyáltalán nem menõ.
Kiközösítõim körében mindig is divat volt, hogy az okosság nem menõ, és hogy "jaj, ezt már hallottam százszor". Igen...sok mindent hall az ember, mégis egész más érzés felfogni és csinálni.
Sokan szeretik hangoztatni a jól bevált közkedvelt szövegeket (stréber, gyökér, balf.sz, b.szdmeg...stb.). Azt hittem, hogy majd akkor befogadnak, ha nekem is minden ötödik szavam ilyesmi. De aki így megpróbálja lehúzni a másikat, az magát is csak lehúzza. Apró részletességgel jól megkritizálni egy-egy filmet, vagy akár az élet dolgait, mint egy szakértõ. Csak sohasem értettem, hogy mi abban a menõ, hogy olyan eszmékkel harcoljunk, amik nekünk nem ártanak, mások viszont jól érzik magukat tõlük.
Mi a baj azzal, ha én azt mondom, hogy nem szép dolog bántani a gyerekeket, az állatokat? Mi a baj azzal, ha szerintem nem vicces ledegradálni másokat? És az miért baj, ha én az utcán ugrálva és énekelve közlekedek a barátommal jókedvünkben? És az miért baj, hogy gimnáziumi tanórákon jelentkezek, hogy megmondjam a választ, hogy kérdezzek dolgokat, hogy átszellemülhessek a tananyaggal, mert pl. engem érdekel? Egyáltalán nem okoskodásból jelentkeztem órán, hanem mert élveztem! Az miért volt baj, hogy jól éreztem magam, ha valami érdekeset tanulhattam, és nem fújjoltam az iskolára, hogy mekkora hülyeség? (mint ahogy divat állítani) Az miért baj, hogy 16 évesen még sohasem rúgtam be, nem jártam a bulikat, és nem csókolóztam fûvel-fával (vagy rosszabb)? És miért baj, ha egyet nem értésemet fejezem ki a dohányzással (merthogy lehet, hogy jól érzi magát tõle valaki, de az én egészségemre konkrétan káros, mert utálom a dohányfüstöt belélegezni)?

Tehát mi a baj a fõhõs szerepével?
Ha én egy szõke cicababa vagyok, aki kedves és odaadó, szeret csacsogni, hogy felvidítsa önmagát és másokat...olyan jól nézek ki, ahogy te nem hiszed, hogy fogsz valaha kinézni...megdolgozok a jó alakomért és a fittségemért...olyan tetterõm van, amilyenre csak irigykedni tudsz. Akkor mi is a baj velem? Ja...az, hogy ezeken a területeken a nyomomba sem érsz, és kell hogy valami "hibát" találj bennem. Pl. ostobának gondolni, csak hogy ne ártsak az önzõ kis önbizalom-hiányodnak. Mert ez önzõség, így korlátozni másokat és elsõsorban MAGADAT.

Hát errõl szól a film, ha megpróbálsz együtt érezni. Arról, hogy akármit mondanak rád, akármilyen gorombák veled, te sohase hagyd, hogy lenyomjanak, és letörjék a lelkesedésed. És bocs, ha nagyon a szívemre vettem a témát, de látni kell ilyet is annak, aki esetleg hasonló véleményen van velem, és épp kezdi elhinni a lehúzó véleményeket. Senkinek se higgyetek, aki csak destruktívan próbál kritizálni, mert õ csak azt csinálja, amit a szüleitõl, azok pedig a nagyszüleitõl...stb. tanult. Az építõ kritika pedig úgy kell hangozzon, mint egy építõ kritika.
Think different. ;)