A Széchenyi korai éveinek ad hoc-jellegû bemutatására vonatkozó véleményedet osztom. Talán írtam is, nem egyszer, nem kétszer, hogy a film kissé szétesõen indul és késõbb is megmarad valamiféle tabló-szerûségnél, egészen 1848-ig, amikor is nagyon élõvé, realisztikussá válik. És ott persze azt is emlegettem, hogy lehetett volna több Széchenyi-Kossuth vita, mármint tartalmi szempontból.

De: hogy miért vetítik a filmet március 15-én? Nos, egyrészt van benne forradalmi március, csak legfeljebb Te nem figyeltél fel rá. Ugyanis a forradalom, ahogy Vasvári Pál már megfogalmazta volt, egyszerre zajlott Pozsonyban - sõt, ott bontakozott ki -, Pesten és Bécsben.

A film érzékletesen és részletesen mutatja be az elsõ magyar felelõs kormány születésének pillanatait a forradalmat alig megelõzõen (az a jelenet, amikor Kossuth (Nagy Ervin már itt is jól csinálja, amit csinál) az országgyûlésen elküldi a francba, majd utána, a szünetben, odamegy hozzá azzal, hogy "volna itt egy kombináció", az bizony a politika kvintesszenciája!), és Széchenyi örömünnepét is, mikor elfogadja a miniszteri tárcát. Ez volt hõsünk márciusa, no meg az a bizonyos bécsi vita Metternich-hel (ha még rémlik valami - "Széchenyi gróf úr Magyarország diktátora kíván lenni?"). Õ nem vonulgatott, nem forradalmárkodott - másként védte a hazát.

A híddal kapcsolatos baleset rendkívüli szimbolikus értéket kap a filmben - Széchenyi a dinasztia és Magyarország kibékülésére vonatkozó reményeinek elvesztését is szimbolizálja. Ez kiderül a felvezetõ jelenetekbõl, és az õrült Széchenyit ábrázoló, a balesetet követõ szekvenciákból is.

Szóval a forradalom is, a baleset is teljes mértékben a helyére kerül benne.

Mivel pedig Széchenyit a szabadságharc kibontakozásakor vitték Döblingbe, és a következõ években általános letargiában szenvedett, valószínûleg ezért nem esett már túl sok szó róla. Csupán Batthyány - az egyik fõkarakter - kivégzését láthattuk, és volt egy szekvencia, ahol a már elkészült hídon, 1849. õszén vonul át az osztrák hadsereg. Ott le is írják, hogy a szabadságharc elbukott, Kossuth elmenekült etc.

A döblingi dolgokról leírtakkal alapvetõen nem értek egyet.

Eperjes Széchenyi alakításában, ahogy a többiben is, itt pont az a nagyszerû, hogy egy olyan figurát hoz megfellebbezhetetlen zsenialitással, aki õrültnek tetteti magát, de valójában, ahogy meg is fogalmazza: "egy más szféra", mint a többi kortársa, s fõleg, mint a Bach-huszárok. Egzaltáltnak egzaltált, de nem idegbeteg és nem ripacskodik. Zseniálisan prezentálja azt a Széchenyit, aki már mindenre felkészült, és harcmodort váltva támad az udvarra - mert most csak ennyit tehet. S mint a filmbõl ki is derül - õ már felkészült a feltámadásra.

Nem értek egyet azzal a véleménnyel sem, hogy idealizáljuk inkább nagyjainkat és hagyjuk meg a talapzatokon, ahelyett, hogy megmutatnánk: õk is érzõ, látó, gondolkodó emberek voltak, hibákkal és erényekkel egyaránt bõséggel ellátva, s emellett, vagy ezek ellenére lettek nagyok és jelentõsek. Maga Bereményi, a Hídember elsõ felében még nem, a második etapban viszont teljes mértékben ezt teszi.

De, mivel ez a majd három órás monstrum mégsem áll össze egységgé, azért lehet azt mondani, hogy mégsem igazán jó film (annak ellenére, hogy zenéjében, fényképezésében végig példátlanul igényes marad!). Viszont a döblingi események bemutatásának zsenialitását és rendkívüli kidolgozottságát nem lehet kifelejteni az összképbõl.

Egyébként Darvas Iván tényleg zseniális volt a filmben. Dehát õ mindig az volt...

Én azt kifogásoltam a filmmel kapcsolatban, hogy Széchenyi korai éveirõl olyan ad hoc módon mesélt, kiragadva egy-egy történést. Utaltak a lipcsei csatára, aztán egy kicsit a nyugati utazgatásaira, az al-dunai útjára, a tudományos akadémia megalapítására tett felajánlására, stb., stb, de mit mondjak, szinte csak olyan szemelvények szintjén.
Utaltak a Kossuthtal való ellenszenvére, de véletlenül sem úgy, hogy az eszméiket ütköztették volna, inkább olyan iskolás "haragszomrád" módra. (nem üdvözölte, meg kivonult....)
Persze, azt nem vártam, hogy Petõfivel karöltve megy a Nemzeti Múzeumhoz, hiszen tudom, hogy soha nem volt forradalmár, sõt. De itt az élete bemutatásakor a forradalom, de még inkább a szabadságharc még olyan háttér szinten is csak igen kevéssé szerepelt.
És ez még akár igaz is lehet, én nem tudom, lehet, hogy az õ mindennapjaihoz valóban nemigen ért el ez a forradalmi zsivaj.
De akkor miért vetítik ezt a filmet pont március 15-én, a forradalom évfordulóján? Hiszen semmi köze hozzá.
Aztán ott van a Lánchíd. Az utolsó pillanatban baleset történik, Széchenyi bedobálja a fiait a Dunába, majd õ is beugrik, vagy beleesik (?). Van egy kis víziója a sógornõjérõl, korábbi szeretõjérõl, aztán? Aztán a hídról nincs több szó. Baleset volt. Ennyi.
Furcsamód én az utolsó éveit, a döblingi 11 évet - legalábbis, ahogy a film ábrázolta - összeszedettebbnek látom, mint a korábbi évtizedeit bemutató részeket.
És igen, ez a fejezet nagyon passzol Eperjesnek, az egzaltált, idegbeteg Széchenyi bemutatása. Csak sajnos én végestelen-végig azt éreztem, hogy Eperjes egy ilyen labilis, "dilis" Széchenyit mutat be nekünk.
Lehet, hogy az én hibám, de nemzeti nagyjainkról nem szeretek úgy gondolkodni, hogy labilis idegzetû, csapongó, stb. volt. Persze, valószínû, hogy nemzeti nagyjaink sem voltak emberi hibáktól és gyengeségektõl mentesek, úgy általában, de nem ezért, hanem ezek ellenére tiszteljük õket. Az utókorra hagyott értékeik alapján kell megbecsülni õket, és talán ekként kellene ábrázolni is õket, nem annyira a hibájuk, gyarlóságaik alapján. Biztos az én hibám, de én a szobrokat talapzaton szeretem látni.

Szerintem tuti hogy neked könnyû dolgod lesz,mert általános tapasztalat hogyha valaki olyat próbál magyarázni,amihez fingja sincs ,akkor azt rá szokták hagyn,Mire büszkén azt gondolja az illetõ hogy lám milyen okos ember õ,pedig csak pl a vizslája volt vele tapintatos:)

Te még nem láttál olyan filmet,ahol jelentõs kaliberû színészek szerepeltek és mégis istentelenül rossz volt? mert én sokat,volt is olyan,amit végig sem néztem.
Ami azt illeti ebben a filmben is van jelentõs kaliberû színész, de az sajna nem Eperjes.mert abban igazad van hogy megvan a maga skatulyája,de ráadásul még ez a skatulya mesterkélten modoros is.Az említett filmekben annyira egyformán skatulyás és jellegtelen hogy az emberben semmiféle utólagos nyomot nem hagy.
Namármost tirpák vagy sem,ez a film rossz úgy ahogy van.Érdektelen,sznob alapállású leöntve egy nagy adag lila mûvészieskedéssel,kritikán aluli forgatókönyvvel,ami tul képpen nincs is neki.Kár is szót vesztegetni rá.

Hát, a soronkívüli megaköltségvetés és a rendszeralátámasztó motiváltság miatt tartom elsõsorban kurzusfilmeknek.

Megvallom, a Hídember és a Bánk bán eddig elriasztott, pedig Bereményit még szeretem is. Egyszer talán, amikor már mindez csupán kortünet lesz, majd megnézem. A Sorstalanságot képeskönyvnek tartottam, ami a kertészi keménységbõl, racionális megértésbõl, távolságtartásból mit sem tükrözött.

Ha jól értem, a Hídember nem egy "verjük a mellünket, teremtsünk héroszt a hõseinkbõl"-típusú film, és ez akár jó is lehet, ha a személyiséget kellõ mélységben, a dillemmáit-vitáit kellõ alapossággal tárja fel. Ebben (Bereményi jobb filmjei ellenére is) vannak kétségeim... De meg kell néznem, ennyi.

Petõfivel komoly politikus nem vonulgatott :) - Már tényleg, nem azért mondom, de, sajnálatos módon, tetszik vagy nem tetszik, a hivatásos államférfiak közül kevesen vették igazán komolyan a saját korában. Szélsõséges republikánus volt, ezt az irányzatot pedig az akkori politizáló elit még nem igazán volt képes magáévá tenni (de a 48-as cenzus alapján választójoggal rendelkezõk sem, hiszen kegyetlenül megbukott szabadszálási jelöltként). Meg köll nézni, mennyire szerették Irányi Dánielt vagy Madarász Lászlót.

Egyébként a film stáblistáján élvezet volt felfedezni - fõleg nekem, aki részben a korszakkal foglalkozik - számos jelentõs korabeli politikus nevét. Tehát ezek szerint még Szalay Lászlót vagy Sommsich Pált (elõbbi a centralista liberális, utóbbi az ókonzervatív oldal képviselõje volt) eljátszotta valaki.

Ez tetszett.

A film elsõ része túl szétesõ, a második résztõl viszont egy rettenetesen erõs politikai drámáról beszélhetünk. Az 1859-60-as események rekonstrukciója példátlanul élvezetes. Szórakoztató, izgalmas - Eperjes valami hihetetlen figurát hoz.

A másik pedig Darvas itt valami extrém mértékben megnyilvánuló zsenialitása - egyelen kivetnivaló az alakításában csupán egyetlen mondat. Az is a szövegkönyv hibája:

"Nem tetszik önöknek az osztrák monarchia? Majd megtudják milyen az orosz fennhatóság!" - Na ez nem csak nekem volt sok hiteltelenségbõl.

Kedves Napraforgó!
Vinogradovval kell egyetértenem. A film teljesen rendben van.

Amiket hiányolsz a filmbõl: forradalom, szabadságharc azért nem szerepelnek mert Sz. azokban nem vett részt.
Viccesen is nézet volna ki ha Sz. Petõfivel vonulgatott volna...
Sokkal fontosabb dolga volt annál: éppen rávette Batthyánnyal és István nádorral az udvart hogy engedjenek a magyar országgyûlés követeléseinek. Természetesen fontos az is ami Pesten történt de a döntés Bécsben született meg Sz. közremûködésével.
A szabadságharcban egyetlen percet sem vett részt. Két okból:
1. Elvbõl. Udvarhû arisztokrataként olyat õ nem csinál...
2. Szept 11 után (Jelasic támadása) úgy gondolta itt a vég. Amúgy is labilis idegzete felmondta a szolgálatot és innentõl már csak Döblingben találkozhatunk vele.

Ami miatt nehéz a film az az életpálya gazdagsága. Sokszor felismerhetõk a kor szereplõi a háttérben statiszta szerepben. A történet pont annyira suta amennyire az igaz történetek szoktak a megírt irodalmi mûvekkel szemben.

Ja és Metternich a legnagyobb ász: "Ember nem látja? Menekülök!"

Természetesen a Sorstalansággal sem tudok szimpatizálni ugyanezek miatt, ahogy a Bánk bánnal sem - politikai kurzusoktól és a filmek minõségétõl függetlenül.
(Bár a minõséggel is vannak kifogásaim, és a kurzusok hipokritizmusa sem azonos...)

Igen ,mert Eperjes valóban jó az õrült egzaltáltak szerepére, hiszen önmagát kell csak alakítania némi Kálmán Gyuris hadarással és modorossággal megfûszerezve.Egyébként a film meg eszméletlenül csapnivalóan selejt.