Nálam A legjobb western, (szinte) hibátlan.

Valami gigantikusan hihetetlen hangulata van.
Szinte mindent érezni (vásznon át, igen:)
- a szelet, az izzadságot, a bõr illatát, a lovak patájának kopogását, a revolver zsírozását, a posztókat...

A story: vannak benne hihetetlen dolgok, de akkor is emlékezetes. Mindig van egy fordulat, és a végét is a végsõkig kiélezik. :)

A Csúf: alakoskodó, de nagyon nagy figura. jó az ösztöne ebben a vad világban.
A Jó: Nagy lövész, stílusos, de egy kész csoda, hogy az õ fején nincs plakát-pénz.
A Rossz: sajátos becsületkódex szerint él. Mindenhol vannak emberei...

Egyvalami Világszenzáció: a zene. ravasz, cinikus, felejthetetlen. Az indiánüvöltés jó kis betét benne.
Igazi sivatagos-poroszkálós hangulatot, feelinget ad.
Moricone úr: ön tud !


10/9 ! a western egyik kiralya

Mit lehet mondani? Klasszikus!

Egyik legjobb western a világon. :)


9/10

szeretnék belelátni annak az embernek a fejébe, aki rábólintott, hogy 4:3-ban adják (Filmmúzeumon)

amikor a closing scene-ben, a mexikói párbajban hátrálnak a kis "tér" széle felé, csak a középsõ (asszem Angel eyes, de ez mindegy) látszódik

Kicsit járjuk körül a problémát.

Ha letöltöm, kiírom a lehetõ legjobb minõségben és minõségi hordozóra, akkor nem nyerek semmit ahhoz képest mintha megvenném 990Ft-ért, de.....!!!!!

Azért nem veszek egy idõ óta DVD-t mert:
- a gagyi szinkront teszik rá.
- a szinkront siralmas minõségben vágják (csúszik a hang, belevágnak a zenébe de még a szavakba is! reccsenések, hiányok, duplázások lesznek a hangban stb.)
- más filmek elõzeteseivel, sok felesleges hang- és feliratsávval annyira telezsúfolják a DVD-t hogy ha a DVD9-rõl leveszed a felesleges részeket és csak a filmet hagyod meg eredeti+magyar hanggal ill. eredeti+magyar felirattal, akkor az esetek többségében még a DVD5-öt sem tölti ki. Ezért lesz a film gyenge felbontású, szemcsés és a mozgásoknál "húzásos",
- a 4:3-as filmeket 16:9-esre VÁGJÁK, a 16:9-es (vagy annál is szélesvásznúbb) filmeket 4:3-asra EGÉSZÍTIK ki,
- legtöbb esetben rosszul digitalizált, nem színhelyes képanyagot tesznek a DVD-kre, valószínûleg azért mert azokat kilóra szerezték be.-
- ahol a film jelentõs részében az eredeti nyelvtõl eltérõ nyelven is beszélnek (pld. angol nyelvû filmek esetében németül, japánul, olaszul, franciául) ott rendszeresen "kifelejtik" a "forced" feliratot.
- viszont sok film esetében olyan kópiát szereznek be ahol a "forced" angol felirat rá van égetve a filmre.

A fentiek miatt döntöttem úgy hogy nem mérgelõdöm és gazdagítom a trehány nyerészkedõket hanem a nekem tetszõ filmeket elkészítem nekem tetszõ minõségben:
- beszerzem a képanyagot szépen és színhelyesen digitalizálva DVD9 vagy ha tehetem BD25 ill. BD50 minõségben, csonkítatlanul, beégetett felirat nélkül,-
- beszerzem az eredeti hangot és feliratot,
- a legjobb szinkront (ha 2 szinkron is van közel azonos minõségben akkor mindkettõt), újra vágom hogy csúszásmentes legyen, a hiányzó vagy hibás részeket VHS-rõl pótolom (ezért szeretek inkább VHS-rõl vágni). A dialógusokat addig restaurálom hogy minden jól hallható legyen. A zenei részeket, zörejeket az eredeti hangból veszem át.
- a hangsávokat azonos szintre hozom.
- amennyiben szükséges (más nyelven beszélnek vagy rövidebb változathoz készült a szinkron) akkor elkészítem a szükséges "forced" felirato(ka)t.
- kiválasztom a nekem tetszõ menüt és átalakítom a végeredménynek megfelelõen. (eredeti hang és felirat, magyar hang és felirat, ha szükséges "forced" magyar ill. "forced" eredeti felirat)

Tehát végeredményben lesz:
- egy kiváló minõségû képanyagom,-
- eredeti hang és feliratsávom,
- a legjobb magyar hangsáv (restaurákva és felturbózva) és feliratsáv-
- ha szükséges "forced" feliratváv(ok)-
- tetszetõs átalakított menü.
Ebbõl készítem el a lehetõ legjobb minõségû DVD9-e(ke)t (a film hosszától függõen 1 vagy több DVD-re) és bár a HD-t egyelõre csak monitoron tudom nézni DVD9-(ek)re kiírható méretû MKV-kat.

Mivel ilyen változat a kereskedelemben SAJNOS nem létezik ezért nem loptam, viszont kár lenne ellentételezés nélkül nem megosztani másokkal akik igényesek de nincs idejük/lehetõségük a fentiek elvégzésére.
Szerencsére sokan végeznek hasonló tevékenységet (a szinkron mentõk is a hozzám hasonló amatõrök közül kerülnek ki).
Viszont a "lopást" ordibáló cégek elõszeretettel nyúlják le az így elkészített "mások munkáját" és adják ki saját nevükön és hasznukra. (hát igen a "kivéve a gyevi bírót" elv ma is mûködik), de legalább az élelmesebbje kiadja.

Mellesleg MINDEN hazánkban eladott ÜRES írható CD-n, DVD-n, BD-n rajta van a jogdíj amit a tûz közelében lévõk kapnak meg, függetlenül arra hogy mit írsz a hordozókra.
Még ha családi fotókat filmeket írsz is ki, akkor is kapnak belõle a mai tehetségtelen "mûvészek" ill. hanyag forgalmazók. Volt a közelmúltban egy tényfeltáró TV riport ahol ellentmondást nem tûrõen kijelentették hogy "joguk van hozzá mert ÕK EBBÕL élnek". Vagyis külön adót szednek a saját hasznukra, ahelyett hogy minõségi munkát végeznének.

Az éremnek van egy ilyen oldala is.

kiváló film. Eli Wallach lassan 100 éves lesz, jól birja a strapát Tuco :)

ez bizony alap mû a filmtörténelemben !!
tökéletes,ezt kár is ragozni tovább !! egyszerûen "csak" 10pont

SZ.E.N.Z.Á.C.I.Ó.S.

Nem csoda,hogy Tarantino kedvence.

Szerintem ez a film a legjobb western mozi. 10/10

Az elsõ 10percen halálra untam magam, de utána ahogy felpörögtek az események egyre érdekesebb lett. Összességében jobb, mint a Volt egyszer egy vadnyugat, de nem annyira jó, mint a hét mesterlövész.

"Szerinted, ez olyan egyszerû, és magától értetõdõ, hogy ujjpattintásra, rendelésre kiváló zenéket lehet szerezni?"
Elég sok mozifilm költségvetése 300 millió dollár feletti, annyi pénzbõl lehetne költeni erre a részre is, nem csak a látványra.

"Hiszen akkor - ezzel a logikával - bármikor azt mondhatná egy rendezõ, hogy "Gyerekek, Oscar-díjas filmet fogunk csinálni, szedjétek össze a fiúkat, a jövõ héten kezdjük a forgatást!"
Ahhoz kell egy kiváló forgatókönyv is, ami nekem úgy tûnik, hogy eme évszázad elején egyre ritkább.

"A zeneszerzésnél is az a helyzet, - ezt véletlenül, némi érintettség miatt tudom, - mint bármelyik mûvészeti ágnál, festek valamit, regényt írok, tánckoreográfiát készítek, zenét szerzek, filmet forgatok, díszletet, jelmezt tervezek, - aztán ha szerencsém van, remekmû születik belõle, ha nem voltam olyan jó formában, nem volt ihletem, ötletem, nem voltam eléggé kreatív, akkor egy jó minõségû munka kikerülhet ugyan a kezem alól, - hiszen profi vagyok, akitõl egy bizonyos minõség mindig elvárható, - de nem lesz maradandó, nem lesz remekmû, mert az nem így mûködik."
Slágereket, vagy éppen Nobel-díjas regényeket sem lehet megrendelésre írni... Sajnos...
Részben egyetértek veled. Nem lehet rendelésre kiváló filmzenét szerezni, de szerintem nem is akarnak, egyszerûen a hang másodlagossá vált. Különben meg alkotás közben azért a profi alkotok egy része érzi, hogy kiváló alkotás lesz, egy mestermû vagy nem. Sõt amit nem tart annak és halála után mások tartják maradandó alkotásnak, az talán nem is az. De mivel ez is szubjektív, mert szerinted az vagy a híres kritikusok szerint az.
Különben meg ha jobban belegondolok Leonardo rendelésre készítette a mestermûveit és nemcsak az lett, úgy véletlenül. Bár ettõl függetlenül nem az alkotásaira volt a legbüszkébb, hanem hogy puszta kézzel meg tudja hajlítani a lópatkót.

Ha már filmzenékrõl van szó, nekem is eszembe jutott néhány film, aminek a zenéje baromira tetszik.

Van olyan is, hogy nem egy konkrét dallam, hanem az egésznek az aláfestõ zenéje tetszik, az a zene által keltett légkör, feszültség, ami alátámasztja a film hangulatát.
Ilyen például "A bolygó neve: Halál", (James Horner), vagy a Predator zenéje, (Alan Silvestri), az Indiana Jones filmek sejtelmes zenéje, (John Williams), különösen az elsõ rész elején, amikor a dzsungelben mennek, és ki van írva, hogy "South America 1935", - ha jól emlékszem.
Aztán például a James Bond filmek zenéje eszméletlen jó, különösen a 60-as, 70-es években készülteké, amelyek közül nem egy önállóan is örökzölddé vált, - a Goldfinger, A kém aki szeretett engem, Csak kétszer élsz, Diamonds are forever, Élni és halni hagyni, - hosszan lehetne még sorolni ezeket.
És hát persze vannak a nagy klasszikusok, a musicaleket nem is említem, mert ahhoz az egész oldal sem lenne elég, de a Hét mesterlövész, a Volt egyszer egy Vadnyugat, a Doktor Zsivágó, A Ben Hur, vagy az egészen régiek közül a Casablanca, az Országúton, (Anthony Quinn szívszorító alakításával), a Zorba, a görög, (ugyancsak õvele), vagy az Álom luxuskivitelben, (amiért a zeneszerzõ Henry Mancini meg is kapta az Oscar-díjat), stb.
És hogy egy magyar filmet is említsek, - az egyik nagy kedvencemet - a Pál utcai fiúk 1969-es változatának zenéjét Petrovics Emil írta, olyan hihetetlen érzékenységgel festette fel a századforduló Magyarországának a zenei hangulatát, hogy csak a legnagyobb elismerést érdemli.

Úgyhogy vannak jó filmzenék, és vannak kitûnõ zeneszerzõk, aztán az, hogy kinek melyik filmzenéje lesz ismert és népszerû, az már más kérdés...

Erõs túlzással a rendezõ csinált valamit, ami marhára nem olyan mint aminek szánta hanem teljsen más, sokkal jobb lett.
De remélem nem amiatt tetszik mindenkinek (nekem is) mert jól át vannak b*va
:P)

Én nem látom jobbnak a jó a rossz és csúf címû filmet mint a dollár trilógia másik két filmje szerintem kb egyforma de a forgatókönyve inkább rosszabb ennek, mert pl. a "Jó"-nak ca 3 szor volt óriási! szerencséje amivel életben maradt. Pl ágyu célt tévesztve belõtt a fogadóba ezért maradt életben, meg ilyenek. A Film mánia nagyon jól reklámozza a "legrosszabb jófiúk és legjobb rosszfiúk" mert a rossz tulképp kevésbé volt gyilkos mint a jófiú, a legrosszabb pedig a csúf volt.

Az a jelenet, amikor a Csúf, - Eli Wallach zseniális alakításában - a fegyverkereskedõnél a különbözõ pisztolyok alkatrészeibõl összeállítja a saját fegyverét, - olyan szakszerû mozdulatokkal, pillanatok alatt szedi szét és rakja össze az alkatrészeket, pörgeti meg a tárat, emeli a füléhez a fegyvert, és úgy hallgatja meg a hangját, jelezve, hogy mennyire ért hozzá, - nekem annyira tetszik, hogy akárhányszor látom, mindig elképedve nézem.
A történet szempontjából ez egy jelentéktelen epizód a filmben, mégis hihetetlen, hogy egy színész ennyire természetesen, a szerepével ennyire azonosulva tudja megcsinálni ezeket a mozdulatokat, és a rendezõ zsenialitását is jelzi, hogy egy egyébként mindennapos mozdulatsort, egy fegyver összerakását, - amelyet mellesleg addig egyetlen westernfilmben sem láthattunk, - ilyen élvezetesen és érdekfeszítõen mutat be.

Talán ezek az apróságok, az emberi, hétköznapi tevékenységek bemutatása, az izzadó, borostás arcok, a gyarló, nem idealizált, hanem nagyon is esendõ, hibákkal, kisebb-nagyobb aljasságokkal, ravaszságokkal, kapzsisággal, és valahol mélyen mégis emberi tartással, barátsággal, humorral, az ügyhöz való hûséggel teli, hús-vér karakterek teszik az úgynevezett spagetti-westerneket az európai nézõk számára élvezetessé, érzelemgazdaggá, és teszi ezeket a szereplõket végeredményben nagyon szerethetõvé...

A film túlzás nélkül zseniális, órákig tudnám sorolni az emlékezetes pillanatait, az egyik olyan film, amit akárhányszor látunk, és akármennyire ismerjük is minden jelenetét, és tudjuk, hogy mi történik a következõ pillanatban, mégis, ugyanolyan élvezettel és izgalommal ülünk le megnézni minden alkalommal, mintha akkor látnánk elõször.
Számomra ez a jó filmek egyik - talán legfontosabb - fokmérõje. Hogy megnézem-e többször is, ha egyszer már láttam.
A Jó, a Rossz és a Csúf ezen ritka filmek közé tartozik.

Angelo Badalamenti, persze szintén olasz(amerikai). Morricone vitán felül termékenyebb, populárisabb is, ez csak úgy beugrott, ki lehet még ennyire emblematikus.

"miért nem készítenek a nagy mozifilmekhez kiváló zenéket."

Ne haragudj, de ez annyira kedvesen naiv kérdés volt, hogy önkéntelenül is elmosolyodtam rajta.
Szerinted, ez olyan egyszerû, és magától értetõdõ, hogy ujjpattintásra, rendelésre kiváló zenéket lehet szerezni?
Hiszen akkor - ezzel a logikával - bármikor azt mondhatná egy rendezõ, hogy "Gyerekek, Oscar-díjas filmet fogunk csinálni, szedjétek össze a fiúkat, a jövõ héten kezdjük a forgatást!"
A zeneszerzésnél is az a helyzet, - ezt véletlenül, némi érintettség miatt tudom, - mint bármelyik mûvészeti ágnál, festek valamit, regényt írok, tánckoreográfiát készítek, zenét szerzek, filmet forgatok, díszletet, jelmezt tervezek, - aztán ha szerencsém van, remekmû születik belõle, ha nem voltam olyan jó formában, nem volt ihletem, ötletem, nem voltam eléggé kreatív, akkor egy jó minõségû munka kikerülhet ugyan a kezem alól, - hiszen profi vagyok, akitõl egy bizonyos minõség mindig elvárható, - de nem lesz maradandó, nem lesz remekmû, mert az nem így mûködik.
Slágereket, vagy éppen Nobel-díjas regényeket sem lehet megrendelésre írni... Sajnos...

A Jó, a Rossz és a Csúfnak a zenéje is zseniális, szerintem egyébként ami a kitûnõ, maradandó, örökzölddé vált filmzenék mennyiségét illeti, Ennio Morricone magasan vezet a zeneszerzõk között, nem tudok még egy olyan szerzõt, akinek ennyi kitûnõ zenéje lenne.