Nagyon örültem, hogy a Felettünk a Föld után újra viszontláthatom Brit Marlingot. Az ottani játéka nagyon megérintett, ahogy a film témája is, ami az emberi lét olyan fontos kulcskérdéseit boncolgatta, hogy jóvátehetõ-e a jóvátehetetlen, megbocsátható-e a megbocsáthatatlan, megváltoztatható-e a megváltoztathatatlan. A Kelet-nek szintén õ volt a forgatókönyvírója is, ezért nem meglepõ, hogy hasonlóan komoly témával - a környezetet felelõtlenül pusztító multinacionális vállalatokkal - foglalkozik. Jó volt látni, hogy pont ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, és szinte teljesen egyformán látjuk a világot. Kevés olyan nõvel találkoztam életemben, akirõl ugyanezt el tudnám mondani.
Ez a film sokkal direktebben közvetíti a mondanivalóját, mint a Felettünk a Föld, ami egy csodálatos allegórián keresztül fejti ki azt, itt egybõl egy tengeri olajkatasztrófával sokkol bennünket, és egy izgalmas thrillerbe ágyazza az üzenetét. A mûfajválasztás nem lehet véletlen, mert azt kapjuk, amit várunk, míg a Felettünk a Föld esetében többeket meglepett, hogy nem sci-fit látnak.
Remélem, sokat hallunk még errõl a tehetséges lányról, és a filmjeivel segít majd felnyitni az emberek szemét az emberi lét fontos kérdéseire, és a világ valódi problémáira.

Tetszett, bár sejthetõ a vége.

Nekem tetszett a film . ...ismét megerõsítette, hogy a fontos kérdésekre nemcsak egy válasz a jó és sokszor átfedés van a helyes és a rossz út esetében. Doki zongorázása ütött, a szereplõk nagyon jók voltak.

Ajánlom mindenkinek aki nemcsak Bud Spencerre vágyik..

Nem egy nagy durranás a film.Többet is ki lehetett volna hozni a témából.Nálam az üvegpörgetéses buziskodás betette a kaput és kikapcsoltam....3/10.

Mire is vagyunk mi a világon?

Élni a jól berendezett életünket, globálisan jól érezni magunkat, meleg vízben pancsolni, elektromos kütyüink között múlatni az idõt, keveset gondolva arra, hogy ezek elõállítására azt az ökológiai egyensúlyt veszélyeztethetjük ami olyan törékeny, hogy magunk sem tudjuk meddig tarthat, de mi feléljük mert a komfortzónánk ezt diktálja.

Élhetünk-e a terrorizmus árnyékában?

Mert van bennünk több féle igazság is egy amely a társadalomé amiben élünk, egy a saját igazságunk és persze van még a a kollektív igazság, ezek éljük meg váltakozva, hol pedig szeretünk vagy gyûlölünk, mert a társadalom belénk nevelte a jog és a kollektív megbízhatóság szabályait. A saját individualizmusunk pedig a személyiségünkön keresztül szûrt igazságunkat.
Ez tiltakozik a terror a globalizáció a konszernek mohósága a környezet rombolása és a személyiségünk megerõszakolása ellen.

Terrorizmus, ökológia, zöld világ?

Az ember összetett személyiség, tele sebekkel a lelkében , gondolatokkal mely hol fájó, hol pedig kegyetlen mert valaki vagy valami így programozott be bennünket. Szeretnénk boldogok lenni, lázadni ha valami nem az értékítéletünk ellen való,
vagy feláldozni , áldozatot hozni ügyért emberekért, másokért és magunkért, de hol van ennek a határa?
Feláldozhatjuk mások életét egy ügy érdekében, mondván azt a cél szentesíti az eszközt, ez az igazán nagy dilemma.
Éljük a magunk jól berendezett életét, pénz szerzés, család, biztonság, biztosítás intézményesített jólét kereti között , nem törõdve , hogy jelenünkkel feléljük a jövõnket. Tudva azt is , hogy anakronizmus vissza venni a fejlõdésbõl mert az jobb esetben is társadalmi káoszhoz vezet majd.
Elég ha védjük testünkkel a bálnákat, vagy legyünk radikálisabbak és az õsi vallási vagy társadalmi tanok értelmében "szemet szemért, fogat fogért" világát éljük tovább.
Tudva azt, hogy a káosz és a rend káosza nem is olyan távoli lehetõség és nem esnek egymástól távol.
A személyes döntéseink elõször is minket befolyásolnak, átértékelt cselekedeteink új világot nyít meg elõttünk ami már soha sem lesz azonos azzal amit elõtte éltünk.
A választásaink formálnak minket, meggyõzõdésünk változhat, tetteink saját látásmódunkon átszûrve többé vagy magányosabbá tehetnek minket.

Konklúzió.

A kelet lehet egy lassú thriller abból a jó kis csoport vagyunk , ügyért harcolunk, csináljunk forradalmat, vagy csak tétova személyiségünket rendezzük valami egységbe fajtából való film.
De lehet kicsit más jelentés tartalma is, az örök emberi kérdés amit már a kezdéskor leírtam:
Mire vagyunk a világon?
Igen mire, jót tenni másokkal, boldogságot kapni vagy adni, forradalmat csinálni, hû szolgája lenni a társadalomnak?
Dönthetünk ezer féle képen, ennek joga a miénk, a felelõsség mindannyiunké.
A film pedig nekem azért jelent értéket, mert nem lehet beskatulyázni egy mûfaj keretei közé, pontosan a társadalmi üzente miatt, a jól felépített dramaturgiai vonalvezetése miatt és nem utolsó sorban olyan színészek játéka nyomán akik
arca még nem "kopott el" a mozi világában és nagyszerû jellemépítésre képesek, már ez is megéri megnézni a filmet.