Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: A király beszéde

Spoiler
shfanfic 2014 jan. 27. - 10:48:35
(298/318)
Oh, hát nagyon érdekes a meglátásod a királyné-mama szerepérõl: õ ugyanis nem igen vett részt a gyermekei életében. Legalábbis, gyerekkorukban nem. Naponta kétszer szemlére vitték a gyerekeket a szüleikhez, de konkrét, olyan igazi szülõ-gyermek kapcsolat nem alakult ki köztük. Amikor a gyerekek már felnõttek, akkor kezdett közeledni hozzájuk, ami, hát valljuk be, kissé késõn volt. Ráadásul, akkor sem Bertie-hez közeledtek a szülõk, hanem Davidhez (a késõbbi VIII. Edwardhoz), aki a trón várományosa volt, míg a másodszülött Albert herceget csak tartaléknak hívták. Persze, aztán az évek során megváltozott a szülõk hozzáállása is, mikor már látszott, hogy David merre felé indult el és, hogy nem igazán alkalmas uralkodónak. Ez azonban már csak a húszas évek végén látszott, amikor a gyerekek már a maguk 30 évével egyáltalán nem volt gyerekek. :) Bertie megtalálta a nõt, akit szeret és aki viszont szereti a nyilvánvaló hibái ellenére is. Új életet kezdett; egy olyat, amilyen neki nem igazán adatott meg neki eddig: szeretettel telit. Ebben a kapcsolatban végre nem csak adhatott, hanem kaphatott is szeretete. Szóval, az anya szerepe ebben a családban nem igazán létezett, így Bertie-nek emlékei sem lehettek róla, csupán felnõtt korából.

A végsõ beszéddel kapcsolatban csak annyit, hogy nem a beszédét tapsolták meg az emberek. Pontosan tudták, hogy Bertie dadogott, ahogyan azt is, hogy beszédtanárhoz jár, és hogy szépen maga mögött hagyja a dadogását. Egy kis érdekesség ezzel kapcsolatban: A film eleji beszéd a Birodalmi Kiállításon 1925 októberében zajlik le - Elizabeth akkor volt várandós a jelenlegi királynõvel - és a valóságban 1926-ban keresik csak fel Logue-t, aki el is kezdte a kezeléseket és az elsõ nagy, nyilvános beszédet Albert herceg Ausztráliában tartja meg 1927-ben, mikor megnyitja a parlamentet. A filmben, nyilván érthetõ okokból szinte minden 1934-1939-ig játszódik, mert csak így tudják kihegyezni a csúcspontot, a végsõ Nagy Beszédre. Akkor most térjünk vissza erre. :) Tehát, ahogy már mondtam, az emberek nem azt tapsolják meg, hogy jaj, de ügyesen elmondta a beszédét a király -azért elvárás, hogy egy vezetõ tudjon beszélni -, hanem, hogy (az elõzetes félelmekkel ellentétben) olyan uralkodója van a briteknek, aki mögé bátran felsorakozhatnak a háború idején. Egy erõs kezû vezetõ, aki nem fog lelépni egy amerikai nõcske miatt és nem hagyja õket a kakiban. :)
De persze, ezt értelmezhetjük máshogy is: Hitler jó beszélõkével volt megáldva, ahogy azt a filmben is elhangzik. Mit kezdjen egy nemzet egy olyan vezetõvel, aki megnyikkanni sem tud? Ha Bertie nem tudta volna elmondani a beszédét - amit tényleg nem õ írt, de soha senki nem állította az ellenkezõjét - rögtön alul marad Hitlerrel szemben. Így viszont reményt adott az embereknek. Az elsõ gyõzelmet megszerezte a háborúban. :)

A királyi család pedig a briteknél nemzeti jelkép. Ha megjelennek a palota erkélyén, annak súlya van. :)
Válasz
napraforgó 2014 jan. 27. - 07:38:41
(297/318)
Bevallom, én a sok dicshimnusz, Oscar-díj és egyéb felmagasztalás után többet vártam ettõl a filmtõl.

Az tetszett, hogy Lionel Logue minden képzettség, elõtanulmány, cím és rang nélkül, nagy empátiával rájött, hogy vajon miért dadog sok gyermek, sok ember.
Meglátta azt is, hogy Albert hercegnek is a gyerekkorában rejlik a problémája. Jó érzékkel az okokon is próbált változtatni, nemcsak a tüneteken, mint ahogy a hercegi pár - és mindenki más is - várta.
Nagyon szõrmentén, de a film említette a sokat követelõ apát (aV. György királyt), a féltékeny fivért, az undok alkalmazottat (dadát), azokat a személyeket, akiktõl Albert kisgyermekkorában nagyon függött. Hiányoltam viszont az anya figuráját. Õ meg sem jelent Albert emlékeiben, visszaemlékezéséiben. Hol volt királyné-mama, mit tett õ a gyermekeiért? Nyilván semmit.
Láttunk egy jól sikerült házasságot egy szeretõ és segíteni akaró feleséggel, két édes kislánykát, mint családot.
És láttunk egy lobbanékony, kissé öntelt, ugyanakkor rendkívül komplexusos embert, aki a születési elõjoga kapcsán felsõbbrendûnek tartotta magát másoknál.
Gondolom a britteket jobban megrendítette Lionel Logue merészsége, hogy csak úgy lebertizte a herceget, ragaszkodott az egyenrangúsághoz, a keresztnéven való szólítással gyakorlatilag a tegezéshez.

Láttunk egy folyamatot, ahogy ez a két ember némileg közelebb került egymáshoz, kicsit többet tudtak meg egymásról (oda-vissza!), és azt, hogy a bizalom lassacskán meghozta a gyümölcsét a terápiában is.

A film csúcspontja "a király beszéde", amelyben bejelenti, hogy Nagy-Britannia hadban áll Németországgal. A királynak, ímmár VI. Györgynek elsõrendû problémája, hogy megfelelõen, dadogás és beszédhiba nélkül végig tudja mondani a kb. 2 gépelt oldalnyi beszédet.
Amikor ez sikerül, a nép üdvözülten ünnepli. (És nem azért, ahogy mondta, hanem azért, amit mondott!)

Pedig azt a beszédet nem õ írta, nem az õ gondolatai voltak! Errõl megint nincs egyetlen szó sem. Meglehet, hogy egy beszédhibás számára komoly próbatétel egy elõre megírt szöveg felolvasása, de...DE az a beszéd nagyon jól megírt, lelkesítõ, hazafias beszéd volt! És ehhez bizony semmi köze nem volt sem VI. György õfelségének, sem a logopédusának!

Szóval nekem voltak hiányérzeteim rendesen. És nem vígasztal, hogy VI. György késõbb adott valami csicsás kitüntetést Loguenak, a személyes szolgálatai elismeréséül....
Válasz
shfanfic 2014 jan. 26. - 21:20:06
(296/318)
Nagyon szeretem ezt a filmet! Páratlan alkotás! :)
Válasz
9/10
Bubus53 2014 jan. 26. - 20:08:13 9/10
(295/318)
http://www.femcafe.hu/cikkek/eletmod/a-legszebb-hangu-kiraly
Válasz
9/10
Bubus53 2014 jan. 26. - 19:26:41 9/10
(294/318)
Nekem meg nagyon bejött, ezt fogom nézni ma, és a gépemen is ott van a kedvenc filmeim között! :)
Válasz
ildike1965 2014 jan. 26. - 13:57:46 Előzmény Charlie Sheen
(293/318)
Nagyon kíváncsian várom én is
Válasz
horvathzsu 2014 jan. 26. - 12:43:11 Előzmény Charlie Sheen
(292/318)
Nem sokat veszítettél, nekem speciel nem tetszett és nincs az az isten aki rávenne hogy még egyszer megnézzem! Persze ízlések és pofonok, nekem csalódás volt.
Válasz
Charlie Sheen 2014 jan. 26. - 11:33:23 Előzmény antiszudorika
(291/318)
Nah kíváncsi vagyok, még nem láttam szégyenemre, de ma ez megtörik! Lássuk tényleg ekkorát alakít-e Colin Firth.
Válasz
10/10
antiszudorika 2014 jan. 10. - 07:52:33 10/10
(290/318)
Zseniális film 10/10, életemben nem láttam még ilyen jó filmet és még tetézi : ami kosztümös és tetszik!;)
Válasz
harkalyember 2014 jan. 05. - 10:48:22
(289/318)
Tényleg nagyon érdekes film, nekem nagyon tetszett.
Azt viszont nem értettem, hogy a rádióbeszédeket miért kellett élõben tartania a királynak. Miért nem vették fel õket lemezre, mint az egyik foglalkozás alkalmával, amikor a logopédus is felvette, ahogyan zenehallgatás közben Shakespeare-t olvasott a király szinte folyékonyan? Utána lejátszhatták volna a jól sikerült felvételt egy lemezrõl. Valami technikai oka volt, h nem így csinálták? Lehet, hogy már kérdezték, csak nem találtam a korábbi hozzászólások között.
Válasz
10/10
tommasi 2013 aug. 22. - 18:46:05 10/10
(288/318)
Zseniális egy film.Nagy kedvenc lett.
Válasz
MmeBovary 2013 jan. 31. - 15:26:37
(287/318)
Egy kicsit még visszatérve Davidre: neki majdnem egy éve volt arra, hogy a felelõtlen aranyifjú-létbõl felnõjön a "királykodáshoz" - nem igazán sikerült neki, W. miatt pedig erõsen támadhatóvá vált. Állítólagos nácibarátságához annyit: ekkor a Chamberlain vezette angol kormány is a párbeszédet, a kompromisszumot kereste a németekkel...
Ráadásul Logue szerintem a testvérféltékenységre is ráhibázott, bár a film itt már eléggé a nézõre bízza dolgot... Pedig ez lehetett a B. tudatának a legmélyebb, legesleghátulsó bugyrába számûzött dolog, hiszen annyit mond a kapcsolatukról: jóban voltak.
Bertie intellektuális és emberi jótulajdonságai csak a legszûkebb családi kör elõtt ismertek - õt magát hihetetlen komplexusok tartották fogságban. Úgy érzi, az a sorsa, s nem is képes többre, másra, mint hogy a maga családjában boldog legyen. Elizabeth kiváló társ ebben: õ az okos, melegszívû, 1000%-ban elfogadó és támogató "örök nõ" (bár ez az oldala szerintem már-már túlidealizált).
D. is tisztában lehet öccse képességeivel. Ugyan D. emberi és intellektuális tulajdonságait különösebben nem ecseteli a film: õ az elsõszülött, a trón várományosa - és kész. Ha az öccse közös gyermekkorukban bármilyen téren is eléje került volna, õ egy jól irányzott Bö-Bö-Bö-Bertie-vel mindig visszalökte a komplexusaiba, így mindig sikerült biztosítani a maga fölényét.
Felnõvén a testvérek útja más-más irányt vesz: D. elmerül a "bulizásban", a léha és költekezõ életmódban, emellett meglehetõs népszerûségre tesz szert a köznép körében. (Ez Wallis színre lépése után rohamosan hanyatlik: õt szinte egyöntetû utálat övezte.) B. megházasodik, gyerekei lesznek, segíti a királypapát ebben-abban, nyilvános szereplései azonban szerfelett kínosak. B. a korábbi állandó gúnyolódások ellenére kötõdik a bátyjához, talán még szereti is, de mintha eléggé egyoldalú lenne ez a kapcsolat... (Feltûnõ, hogy D. milyen lerázóan, ridegen, érzéketlenül válaszolgat B. kérdéseire, miután leszállt a repülõgépével.)
D-ben talán tudat alatt az dolgozhat, hogy ha B-nek kijár a boldog magánélet (mert E. és B. kapcsolata szemmel láthatóan szerelmi házasság...), neki miért nem? Miért ez az egy dolog az, amiben az öccse - tulajdonképpen: egy alattvalója - jobb, sikeresebb?
Ezt a filmet - mindazok mellett, amit már sokan, sok helyen leírtak róla - én inkább Bertie "fejlõdésregényé"-nek látom. A terapeuta segítségével lehántja a komplexusait - míg eljutnak addig a mondatig: a maga ura, s nem kell már attól rettegnie, amitõl ötévesen. S innen még tovább lép: azt is megmutatja, hogy B. végülis nem belenyugszik a sors akaratába, a politikai pártok parlamenti és színfalak mögötti kavarásainak eredményébe, meg a trónra jelölõ bizottság "választásába", hanem azonosul a szerepével, s maga is elfogadja önmagát uralkodónak! Szép ív!

Még valami: az angolok nemzeti tudatának máig fontos tartópillére, hogy - miután Hitler pár hónap alatt maga alá gyûrte Nyugat-Európát - a szigetbe már belétörött Adolf bicskája, nem utolsó sorban kis bulldog Churchill és persze a nemzet egységét megtestesítõ György király kiállása miatt... (Utóbbira mondta itt valaki, hogy Churchill-báb. Szerintem viszont nem szabad elfelejteni az angol alkotmányos monarchia alapmondatát: A király uralkodik, de nem kormányoz!)

Megint túl sokat dumáltam - bocs...
Válasz
MmeBovary 2013 jan. 30. - 10:27:45
(286/318)
Elvárás, szokás - csuda tudja...
1. Megtehették - elég gazdagok voltak, hogy "szakembereket" alkalmazzanak a gyermekeik mellé.
Inkább:
2. Egészen másként gondolkodtak a gyereknevelésrõl akkoriban. S nemcsak az arisztokraták!!! Pl. a paraszti társadalomba belenevelésrõl gyönyörû leírást találhatsz Tárkány Szûcs Ernõ: Magyar jogi népszokások c. könyvében. Egy nagypolgári családból származó emlékezõ: "A szülõk ugyan jelen voltak életünkben, de csak mindenható istenségekként, akik megjelentek a gyerekszobában, intézkedtek, rendelkeztek, büntettek, vagy egészen ritkán jutalmaztak. Leírhatatlan magasságban lebegtek fölöttünk... Mi hárman mínusz 15 fokban is csak vádliig érõ cérnazoknit hordtunk, "zum abhärten" (= Hadd edzõdjenek!).
Mi már a 'liberális' nevelés korában nõttünk föl - ámbár a boldog gyerekkorra kb. egyenlõ esély volt akkor is, most is...(: De errõl ne többet!)
Ez is ragyogó a forgatókönyvben: a váltást remekül mutatja be a film. A mesélõs jelentben látunk egy boldog, harmonikus, azonos érzelmi hullámhosszon lévõ családot. S B. gátlásainak hámozgatásakor derül ki: az övé egyáltalán nem ilyen volt! S ez nyilván Elizabeth érdeme: talán csak azért nem keltett megbotránkozást a királyi családban, hogy mesét olvas a gyerekeinek, vagy segít nekik a játékpaci-ménes költöztetésében, mert ügyesebben csinálta, mint a mi, nyálas osztrák film alapján folyton lesziszizett Erzsébetünk. Gondolj vissza: mekkora felzúdulás volt, hogy maga akarta táplálni és nevelni a pici babáját - királyné létére!
S még érdekesebb a párhuzam is a filmen: Logue papa Shakespeare-kitalálóst játszik a fiaival! Ez is egy normális - igaz középosztálybeli - család. A kis könyvmoly gyerek ugyan lesajnálja az öreget - már kívülrõl tudja mind a 37 Sh. darabot -, de ahogy bazsalyog az orra alatt, látszik, hogy õ is élvezi...
Bertie rengeteget szenvedhetett attól, hogy sosem tudott megfelelni az apja elvárásainak, viszont el tudott szakadni a rossz mintáktól!
Én meg nemcsak azért szeretem ezt a mesemondós jelenetet, mert gyerekek vannak benne, meg kutyák :), hanem itt egy kicsi csoda is történik: a minden nyilvános szerepléstõl rettegõ, dadogós papa oldottan, csaknem folyékonyan mesél, s ami a legfontosabb: hatni tud másokra a szavaival! (Hány olyan embert ismerünk, akik sose dadogtak, a szövegük mégis érdektelen, unalmas...)
Válasz
MmeBovary 2013 jan. 29. - 15:55:35 Előzmény Sorozatfüggõ
(285/318)
Szerintem is menekült - de nem a "királykodástól"... Eredendõen inkább a családi légkörtõl.
Ne feledjük: Edvard/David kora hírhedett aranyifja volt! Pl: a 20-30-as évek legjobban öltözött férfija volt - s az újságok ezt csak még jobban tupírozták. Ha halottad/olvastad vhol: Elegáns, mint a velszi herceg - ez õ! S aztán belevetette magát rendesen a mondén életbe! Trónörökösi kötelezettségeinek nyilván eleget tett, hiszen kötelességtudásra nevelték, de olykor-olykor már az uralkodócsalád számára is vállalhatatlan dolgai voltak - erre utalás is történik a filmben.
S itt a film alapproblémája is - szerintem -: Bertie-t nem uralkodónak/uralkodásra szánták-nevelték! Õ volt az örök második a jólsikerült, sikeres, magabiztos, majd mindenre fittyet hányó bátyja - MÖGÖTT! Ezer szerencséje, hogy rátalált a feleségére - ez lehetett az elsõ igazán jó dolog az életében!
A királyi családban uralkodó belsõ viszonyok hihetetlenül plasztikusan jönnek ki a filmben: távolságtartó szülõ-gyerek kapcsolatok (a dadák csak napi szemlére viszik a kicsiket a szüleikhez, akik 3 év múlva veszik észre, hogy a kisebbik fiúval valami baj van!). György papa ugyan a maga módján szereti a gyerekeit - de gyorsan elveszti a türelmét velük, még a felnõtt Bertie-vel is (lásd a karácsonyi beszédpróbát). S halála után az indítja meg B. kitárulkozását a terapeuta felé, hogy elmondják neki az apja utolsó szavait!
Az öreg halálakor David mindenkit elképesztõ érzelmi kitörése ugyan Wallis miatt, s nem az apja miatt volt, de a leghihetetlenebb az, hogy a mamakirályné semmit sem tud ezzel kezdeni: döbbenet az arcán, de arra se képes, hogy megsimítsa a fia karját vagy a haját! Szóval E. az efféle disztingvált, takaréklángra állított viszonyok elõl menekült! S számtalan szeretõi után (öccsének már nagy lányai vannak - s õ még mindig agglegény!)ebben az amcsi nõben az (is) rabul ejthette, hogy nem rejtette jólneveltsége mögé az érzelmeit...
Válasz
MmeBovary 2013 jan. 29. - 14:14:38 Előzmény Ivy66
(284/318)
"Még egy dolog volt, amire rádöbbentett a mozi. A dadogó emberekrõl a környezetük gyakran azt gondolja, hogy egyúttal ostobák, cselekvõképtelenek is."
Kiváló a meglátásod! S a nézõk számára mindjárt a film elején, a pingvinpapa-jelentben kiderül: Bertie egyáltalán nem az! Rögtönöz egy mesét a két kislányának - amibõl kiderül, hogy kiváló humorral megáldott, szellemes, kreatív agyú figura! S megfigyelhetjük: itt szinte ALIG DADOG!!!! (
Ha próbáltad már gyerekek figyelmét lekötni, tudod, mirõl van szó...) Mert a két pici lány nem a hercegnõk jól dresszírozott fegyelmével hallgatja!
Válasz
MmeBovary 2013 jan. 29. - 13:58:48 Előzmény NADALFAN
(283/318)
Ez inkább szélesebb értelemben, az arisztokráciára igaz. Az angol királyi családba pl. beházasodott egy kis német fejedelemség sarja, bizonyos Coburg - jókiállású, ám vagyonasemmi hercegecske. (A Coburgok mellesleg felvidéki nagybirtokosok is voltak, meg késõbb a bolgár cári családot is õk adták. Borisz Szakszkoburgotszki néhány éve bolgár miniszterelnök is volt.) Vagy a mostani királynõ férje, Fülöp hg. is hasonló helyzet lehetett.
De az angoloknál van magyar "vérvonal" is: II. Erzsébet - s persze György király - valamelyik déd/ükmamája (ha jól emlékszem) Rhédey grófnõ volt! Viktória királynõ számos gyermekei pedig elárasztották Európa fõúri és uralkodócsaládjait... ("Európa nagymamája")
Megint más dolog, hogy pl. kül. genetikus eredetû betegségek öröklõdtek az uralkodócsaládokban, az angoloknál pl. a vérzékenység.
Válasz
stanmore 2013 jan. 27. - 23:06:08
(282/318)
És akkor mi van? Pl Oroszlánszívû Richárd pedig Anjou -Plantagenet volt,ami francia csengésû ill magyar Anjou is volt,mellesleg a Coburg házat Windsorinak is nevezik,ami elég angolosan cseng:)Hódító vilmos meg normann volt.Igen az európai monarchiák sok szálon összefonódtak,és az angol királyi családfa bizony a legpatinásabbak egyike ,és döntõ befolyást gyakorolt a történelemre.Ma már nincs hasonló Európában és nincs hasonlóan európai embert érintõ a világon sem.
Válasz
9/10
kesselring 2013 jan. 27. - 22:43:29 9/10 Előzmény stanmore
(281/318)
Hát például a bantukat, de lehet, hogy õket sem. Mondjuk elsõsorban én is az európai monarchiákra gondoltam. Azt azért ne felejtsd el, hogy Viktória Hannover-házi királynõ volt, utána pedig a Szász-Coburg-Gothai ház következett. Nem éppen angol csengésû nevek. A történelem egyébként mindannyiunkban benne él. Viseljük és hordozzuk a múlt jó vagy rossz döntéseinek következményeit.
Válasz
stanmore 2013 jan. 24. - 21:27:49
(280/318)
Anglia és az angol monarchia történelme döntõen befolyásolta a világ és különösen Európa történelmét.ne feledjük hogy Viktória idejében a Föld területének negyede angol fennhatóság alatt volt pl.Ezen kívül a kultúrájuk maga London fogalommá lett,nem is lehet felsorolni hogy mi minden indult ki tõlük,még a foci is pl.Szóval ehhez képest pl egy õsi bantu monarchia kit érdekel?
Válasz
9/10
kesselring 2013 jan. 24. - 18:55:12 9/10 Előzmény stanmore
(279/318)
"Az angol királyi család nem hasonlítható a még létezõ monarchiák királyaihoz.Bennük van a történelem maga."

Ezzel nem értek egyet. A történelmet minden régi királyi család magában hordozza. Ha az angol nem lenne korunk latinja és az angolszász multikulti a mainstream ez a film is csak egy lenne a remek, de kevésbé ismert alkotások közül. Írom ezt úgy, hogy kedvelem az angolokat, igaz még eggyel sem találkoztam. Vagy pont azért?
Válasz