Kicsit kitekintve... nézzétek ezt a kütyüt az asztalon

Mindjárt befejezem a monologizálást, még csak azon töprengtem, hogy vajon az alkotóknak hogy jutott eszükbe egy ilyen történethez ilyen zenét beilleszteni. Ha jól meggondolom, ettõl a világtól a keringõ olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtõl, mégis szeretjük benne. Próbáltam filmcsinálói fejjel gondolkodni: egyet lépünk, kettõt egy helyben járunk. Aztán megint egyet lépünk valamerre, megint helyben járunk ... persze így leírva hülyeség...

Vedd figyelembe, hogy az ördög nem ismeri a lány különleges képességét (még!), tehát ilyen szempontból nem tart tõle.
Mondjuk az tényleg elég ördögi, hogy egy gyerekrablást is megrendez a céljaiért.... aztán meg simogatja, babusgatja a gyereket brrü :(((

Igen, erre mondta korábban Mara, ezek emlékképek és nincs két szemtanú, aki egyformán emlékszik... már az elején mérgelõdtem, mert a kés mindig más szögben állt a kritikus pillanatban.

Még az is érdekelne, hogy ez az ördögi langaléta miért nem tart a lánytól. Nyilván tudja, hogy a lány elõbb vagy utóbb átlát majd rajta. És most még Sorát, a kislányt is odaviszi hozzá, pedig sejtheti, hogy a lány azonnal összefüggésbe tudja hozni az egyik gyilkossággal. Ez vajon provokáció, vagy azért teszi, mert megteheti ????

Persze én is érzem, hogy manipulálva vagyok, mert az ilyen sunnyogó alakokat, mint a dadogós, hajlamosak vagyunk azonnal utálni, anélkül, hogy ismernénk. Tudom, hogy ez is elõítélet, de a film alkotói szándékosan választottak egy ilyen külsejû fiatalembert erre a szerepre, mert ismerik az emberek reakcióit...

Ja lehet, hogy egy bizonyos szemszögbõl már láttam ezt a jelenetet, de még nem tudtam beazonosítani, hogy melyik gyerek melyik felnõttnek felel meg.
Ha jól sejtem, ezt a jelenetet még többször fogom látni, mindig másvalaki szemszögébõl.
(Ez persze nem ment fel senkit, az alól a bûn alól, hogy kést adott egy dühös fiatal kezébe.)

Bocsánat, elõreszaladtam, leállítom magam ....

Ezt a jelenetet még nem láttam, de az már kiderült, hogy az áldozat a dadogóst akarta megvédeni. Ezek szerint a dadogós tett valami olyat, ami miatt késsel kellett õt megvédeni? Mert simán kinézem belõle. Egy igazi sunyi, gyáva alak, aki baromira nem érdemli meg, hogy kiálljanak mellette.

Itt vette ki az áldozat zsebébõl a kést a szemét barát és nyújtotta Kangnak....

Volt régen egy francia film, az volt a címe, hogy "Az ördög szépsége", ez jutott eszembe errõl az arcról.
Igazából nem találom valami férfiasnak, és ez a mosolya nekem egy kicsit hátborzongató, de az arcára tényleg érvényes a "szépség" szó.

Igen, az áldozat provokálta Kangot, "szánalmas lúzernek" nevezte, de hát ez tini fiúk között gyakran elhangozhat, amolyan kakaskodás. Ezért még nem lehetne kést rántani, ha .... Volt itt olyan vonal is, hogy a dadogóst védte Kang és bandájával szemben az áldozat és ezért volt nála bicska, tehát akár úgy is alakulhatott volna, hogy õ rántja ki a saját bicskáját. És emlékezz vissza, a lófarkas szemét barát vette észre a kést és vette el az áldozattól.... és szinte tálcán nyújtotta a "fõnöknek", akit hajtott valamiféle bizonyítási vágy, hogy õ a tökösebb.....

Szerintem is néha védekezhetne ezzel a kés-dologgal. Nem minden veszekedés fajul odáig, hogy valaki ottmarad. Néha csak összeverik egymást. Ki a fene gondolhatta volna, hogy elõkerül egy kés?
Ha én védekeznék, erre fektetném a hangsúlyt.

Dehát a lánynak bevallja (a 8. epizódban), hogy sokszor bántotta a nála gyengébbeket, és hogy ezt a fiút is utálta, mert olyan szeretett volna lenni, mint õ. Irigyelte, és az, hogy a fiú beszólt neki, a szemére hányt dolgokat, még jobban felbõszítette, tulajdonképpen felindulásból szúrta le. Azt hiszem azt irigyelte tõle, amit õ soha nem kapott meg a saját családjától.

Más oldalról viszont, ha nem kerül elõ a kés, akkor nincs tragédia. Ez pedig a tanarak felelõsségét veti fel, miért mászkál egy tizenéves gyerek ölésre alkalmas fegyverrel ... De komolyan, mi okból visz az iskolába egy tizenöt-tizenhat éves kölök bicskát? Szóval a "bátor" gyerek, az áldozat indítékait is szeretném látni.

Ez nagyon rendben van, tiszteletre méltó, de ebben az esetben megállíthatta volna az ügyvédet, vagy legalább gondolkodóba ejthette volna - álmodom :)

Pont ezt mondta neki a fõnöke, hogy azt szereti benne, hogy nem szépíti soha az igazságot. Pedig biztos nagyon szeretné visszacsinálni az egészet, mégsem állít olyat, amiben nem biztos. Pedig mostanra az is kiderült, hogy senki más nem emlékszik, még a szemtanúk sem. Egyszerûen nem menti magát, mert neki nem az a fontos, hogy mások mit gondolnak, neki az a fontos, amit õ tud.

Itt azért az ember nagyon azt várta volna, hogy Kang azt mondja, hogy baleset volt. De nem mondta..... a fenébe :((((

Erre a válasz: "nincs rá okom, hogy válaszoljak a kérdésére"... és

Különben most már biztos, hogy utálom a kézi kamerát. Tisztára tengeri beteg leszek tõle. Pedig sokszor használják, legutóbb a tetõn, amikor a zsaru lelkére beszélt a felettese, most meg a könyvtár hullámzik, most gyónja meg a zsaru a lánynak a bûnét.. (Már a harmadik helyen nézem, itt most szerencsére nincs nyíl az arcok közepén.)

.

Válasz...

Most volt egy nagyon fontos beszélgetés úgy érzem Kang és az ügyvéd között.
Az ügyvéd kérdése:

Nem is nagyon értem, hogy lehet egy zsarunak ilyen baráti köre. Az egyik uzsorás (ezek külön behajtókat meg verõembereket fizetnek), a másik piti kis csaló, börtöntöltelék. A titkár bûne egyelõre még csak a "családi" svindlik eltusolása és hát természetesen a nõ szeretõjének lenni nem egy életbiztosítás. A papa nem bánik kesztyûs kézzel az ellenségeivel, ahogy mondta, ezerféle módját ismeri annak, hogyan kell a "szeméttõl" megszabadulni. El is hiszem. Nagyon jó ez a pofa az ilyen szerepekre.
Egy arcizma se rándul, totál szenvtelen, semmi nem hatja meg, még a saját gyereke szenvedése sem.

Egyelõre még csak azt nem értem, hogy nem tûnik fel az ügyvéd fõnökének (nagyon rokonszenves kicsit gumiarcú pasi), hogy az ügyvédnek hogy nõtt ki a földbõl egy bátyja??? Vagy õ még nem is sejti, hogy az ügyvéd a leszúrt fiú kisöccse? (Vagy én gondolom rosszul?)

Az undorító mindenkit zsarol, mindenki bajából hasznot akar húzni. Õ mondta Kangnak, hogy azok fogják hátba szúrni, akikben a legjobban megbízik. Hát õ csak tudja ...

Undorító egy alak az a lófarkas is, aki zsarolja õket. Ezért kellett volna kideríteni az igazságot, hogy ilyesmi ne fordulhasson elõ.
Mindenesetre ennek ellenére az a véleményem, hogy a zsaru a bûntudatból sose fog kigyógyulni.
(Most még ott tartok, hogy õ szúrt, de ezt még csak a dadogós, meg ez a lófarkas börtöntöltelék állítja. Egyáltalán nem biztos, lehetett olyasmi, mint az elsõ gyilkosságnál, hogy az egyik elcsúszott, vagy megbotlott valamiben és úgy fúródott az áldozatba a kés...)

Egyetértek... jól belegondolva, tényleg az egyenes út jobb lett volna, de ez a politikus apuka erre egy percig sem gondolt, essen belé a nyavalya. Kizárólag a saját pozíciója miatt kente el a dolgokat szerintem, - ki tudja még milyen disznóság fog kiderülni - nem is annyira a fiát akarta "megmenteni". Egy percre sem állt a fia mellé õszintén, nem volt kíváncsi mi is történt valójában, és nem is hisz a fiának... csak a család ne piszkolódjon be. Hogy ez egyáltalán megtörténhetett, ezért megveti és utálja a fiát, csak a bajkeverõt látja benne, aki ráadásul a családi harácsolásba sem kíván beszállni jól nevelt fiú módjára.... Az anyukáról még nem esett egy szó sem, gondolom ez is tartogat valamit .... Szegény zsarut, bár gyilkos, totálisan sajnálja az ember - nagyon manipulálnak itt engem úgy érzem :)

Pedig pont ez a lényeg. Ha nem mismásolja el az apja a dolgot, akkor kivizsgálták volna, megkapta volna érte a büntetést, és megnyugodhatott volna. A legszörnyûbb a dologban, hogy így el sem mondhatta senkinek, voltaképpen mi történt. Így mindenki azt hitt, amit akart. Igazántiból csak ketten tudták az igazságot, az áldozat és õ.

Sajnos most L - estig itt hagyom a keringõt .... :))

http://www.youtube.com/watch?v=sKJzKWqvHak

http://www.nemopan.com/3849977

lemaradt

Ja jó, akkor nem találgatok...

... szóval nincs szó megakadályozásról :((

Találtam egy oldalt Min-ah-ról és partnereirõl.
Nagyon jó fotók vannak.

A film plakátja, amirõl tegnap beszéltem (A love to kill), amiben az a bizonyos tangó elhangzik.

Jaj, félreérthetõ az idézetem.... a szemét alakot magára értette Kang....

Aha, szóval azért szúrt, mert valakinek meg kellett akadályoznia, hogy a késõbbi áldozat megöljön valakit?
Ennek van értelme, talán a végére ki is derül, hogy nem valami felbujtásról volt-e szó. Ártatlanok (ill. gyengék) felbujtása végül is végigkíséri az egész történetet.

".... poklot járt és jár be azóta is."
Nem vagyok jós, de ez már örökre így lesz. De abban se vagyok biztos, hogy ha elítélik mondjuk öt évre (figyelembe véve fiatal korát és hogy a tette nem elõre kitervelt, nem szándékos volt), a letöltés után megnyugszik-e valaha. Állandó bûntudat, önmarcangolás a sorsa.

Ezt a kérdést a tanárának tette fel. Azt is megkérdezte tõle, hogy "... miért nem csinált valamit mielõtt ez a szemét alak megölt volna valakit? " Valami lehetett a levegõben, amit a környezet megakadályozhatott volna ??? - de persze mi nézõk adagolva kapjuk a tényeket.

Átnéztem ma a tegnapi beszélgetésünket és ez a mondatod elgondolkodtatott:

"Ott van például Kang, aki tengernyi bûntudatot hordoz. Melynek oka nem is annyira a tett, mint inkább a bûnhõdés hiánya. Ezért nem lehet objektív."

Bûnhõdés hiánya? - mire gondolsz? Papírforma szerint az apja elsimította az ügyet, de szerintem azóta egy nyugodt pillanata sem volt a fiúnak, amilyen lelkiismeretesnek ábrázolják a karakterét. Szerintem poklot járt és jár be azóta is... ezzel mindig sakkba tarthatták :(

Szia, örülök, hogy végig nézted, volt türelmed. Rám még mindig olyan hatással volt, hogy a képeket le kellett törölnöm (pedig mennyi munkám volt benne). A zenéjét is nagyon nem mindegy milyen "állapotban" hallgatom... megkönnyeztet, és nem tudom teljesen az okát :(

Gyere gyakrabban, mert Te viszont jót teszel a pszichémnek :DDD

Igen, jól mellé nyomtam a választ :D

Szia Dorombka, jó ritkán jársz erre :(

Ez egy Audi reklám. Egy egyperces videó, megint a Super Junior, egy Ha nevû (azt hiszem tévés) és JJH.
Ebbe a reklámköltségbe nem rokkant bele az Audi Korea. Még egy percig se tart.

Pedig meg lehet tanulni egy félmosolyt az arcra varázsolni. Ingyen :)
Miért jó nekünk, ha a harcsaszájú mosolyog? Nekem csak ne mosolyogjon....

Tudom már, ki ez.

Harcsaszáju is elmehetne. Nálunk idõsödéskor a lefelé kunkorodó szájuakat szomoru kutyaarcnak nevezik vagy hogy.

http://asianwiki.com/In_Gyo-Jin

Pedig csak ki kell csípni egy kis bõrt a fül környékén ...
(Neki egy ádámcsutkát kéne már odavarratni a nyakára :)))

Szóval nem divat a biggyesztett száj?
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy a kunkor irányát is meg lehet változtatni :)

Nem ismerem föl. Tudod a nevét?

Inkább az ügyvédre gondolsz nem? Õ majdnem 190 magas, hosszú (kicsit vékony) nyaka van.
Gyanítottam, hogy õ lesz a hunyó :))

Ja, még láttam a Warrior BAek Dongsoo-ban is, a szokásos szenvtelen arccal.

Még mindig Lódoktor:
Baek Kwang-Hyunnak mindig el kell magyaráznia mit és miért csinál, miközben Myung-Hwan és a mészáros-orvos minden magyarázat nélkül csinál, amit akar, miért kell állandóan a lovakra hivatkozva bizonygatnia Kwang-nak, hogy hatásos az elképzelése?

Megnéztem a cikk alatti videoklipet a mosoly-plasztikáról, s beugrott, mindig furának tartottam Kim Soo Hyun száját, lehet hogy plasztikáztatta ?
http://blogs.wsj.com/korearealtime/2013/08/27/surgeons-defend-smile-surgery/?mod=WSJBlog

Kaméleonunk is majdnem normálissá vált, mikor megint oldalt kell váltania, õ játszott a Sillában is, itt inkább komikus a figurája, jól játszik, csak meglepõ volt.

Ha jól emlékszem, három sorozatban láttam /Hur Joon, KIng of BAking és a Lódoktor/, a Lódoktorban a legjobb, beletanult.

Lódoktor:
Jó ez a szinész

Én úgy ültem le a Shark elé, hogy tudtam ki készítette. Pontosabban épp emiatt néztem meg.
Szerintem sem sikerült ugyanazt a tökéletességet hozniuk, mint a Devilben.
A Devilben minden a helyén volt, a történet, a mondanivaló, a karakterek. Nekem a Shark történetével sincs bajom, a mondanivalója viszont elvész az ellentmondásos karakterek miatt. Számomra a Cápát leginkább a csaj viszi a hátán. Az õ karaktere a legjobban megírt és a legerõsebb. A fõhõs figurája viszont, az ördöggel ellentétben nem bonyolult, hanem kusza.
Én ott láttam a bajt, hogy a Devillel ellentétben a gyermekkornál kezdték a történetet. És egy manapság gyakori hibába estek. Vagyis az ifjak karakterei sokkal jobbak voltak. Aztán az idõugrás után 180 fokos fordulatot vett a személyiségük.
Volt ugye a gazdagék lázadó és kissé bohém kislánya, akibõl egy munkamániás ügyész lett. Aztán a befolyásosék lázadó rosszfiúja (olyan Vadló fazon) akibõl egy tökéletes papucsférj lett. (félreértés ne essen, õ volt az egyik kedvencem) és végül a sofõr bölcs és empatikus fia, akibõl egy cápa lett.
Na most egy ekkora változás, lineáris dramaturgiával, elég fura. Emiatt pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetném a Cápa történetét kereknek.

Hihetetlen milyen langaléta ez a pasi és milyen hosszú nyaka van :) Pont egy fejjel kisebb a lány.
Ezzel a csodálatos virágos képpel búcsúzom mára, kidõltem :)

" az egyik férfi, a másik nõ" - igen, szeretõk.
Úgy látszik, csak engem zavarnak a hasonló nevek. Kosztümös filmekben nem nagyon szólítják egymást "keresztnéven", de itt az egyiknek a vezetékneve Oh, a másiknak a keresztneve. Tehát ha az õrsön beszélgetnek, az ügyvéd említését is Oh-val kezdik, meg a zsaru fõhõsünket is .... Ennél jobban nem tudom elmagyarázni :))
Próbálok sietni ...

A második párosításban az egyik férfi, a másik nõ :)
A hasonló nevek miatt a 49 day esetében is bosszankodtál rendesen.
Nagyon izgalmas itt ahol már én járok, kicsivel elõbb mint boil, lassan abbahagyhatatlan lesz.

Olyan édesen néz a lányra :)

Na, sír az ördög. Hiába, nehéz mesterség ez .....

Igen, én is érzem, hogy ezt is meg lehet nézni kétszer is. Idáig úgy érzem mindent értek, de persze lassan is megy, sokszor meg kell állnom a szöveg és a nevek miatt.
Ráadásul mintha direkt választanának a szereplõknek hasonló neveket, a külföldiek bosszantására :))), csak két példa:

Kang Oh-soo - Oh Seung-ha
Choi Na-he - Na Suk-jin

A kép lemaradt. Nekem csak ez a német feliratos van elmentve, másképp sajnos nem találom meg, csak ha begépelem, ami ezen van.
Azt már kiderítettem, hogy nem Rain énekel, bár nem áll messze ez a hangszín az övétõl.

Tudod miben volt még tangó? Egy Rain-filmben, a címe: A love to kill (Halálos szerelem). Abban is Min Ah játszik.

http://www.youtube.com/watch?v=q2GhoHuVc88

Igen,keringõ. Egyszer küldtél nekem egy tangót (késõbb kiderítettem, hogy az Iljimae-bõl van), amikor most ezt meghallottam a filmben, rögtön rád gondoltam, biztos tetszeni fog... :)

Nem is tudom, mi volt ez a jó kis zene? Keringõ?
Persze visszakereshetném, de te biztos tudod :)

Lehet, de nincs helyem. És hát azzal is foglalkozni kell.
Majd meglátom :)
Miattam nem kell lassítanod, nézd úgy, ahogy tudod.
Ha kérdésem van, szólok, szerencsére Mara is emlékszik minden film legapróbb részletére (amit nem is értek :)), szóval csináljuk, ahogy tudjuk.
De mintha Boil is nézte volna, nem?

Nem lenne egyszerûbb letölteni ? :DD

Nem tehetek róla, nemrég kezdtem :(
(És nekem dupla annyi idõ, mert angolul nézem és rengeteget beszélnek, majdnem minden felirat kétsoros.)

Ezért nem jó, hogy nem vagyunk "egy szinten" , mert nem akarom elvenni az izgalmakat ..:))
Azt minden esetre én már beláttam, hogy itt mindenhez a devilnek van elsõsorban köze, a többiek azt csinálják, amit õ akar....:((( viszonylag könnyû dolga van, mert mindenkinek van vaj a fején .... :((((

Ó én még csak az ötödik résznél tartok - kapkodom a fejem, miket írtok - csak felfedeztem a szereposztásnál, hogy az ügyvéd nem az, akinek mondja magát.
Kezd nagyon bonyolódni, naponta legalább kettõt meg kell nézni, hogy ne veszítsem el a fonalat. Elképzelésem sincs, hogy fog összeállni a kép, egyelõre ahány szereplõ, annyi történet ... Valójában még a gyerekkori dolog sincs elmesélve ... csak sejteni lehet egy késelõs tragédiát.

Most épp sajnálom a Chuno-s fiút (Han Jerong-su), pedig egy tetü uzsorást játszott..., nagyon meg fogja kavarni a történetet azzal a plüss állattal, pedig lehet, hogy a gyerekrabláshoz semmi köze.

Nem hiszem, hogy Kang örülne annak a szerelemnek,hiszen õ is fülig szerelmes.

A három pont azt jelenti, hogy õ megmentheti a lelkét? Bizony... Pontosabban õk... :) ketten együtt Kanggal.

Remélem bele is szeret, mert akkor ....

Ez persze nem tartotta vissza attól, hogy kihasználja a lányt.
Pedig a leányzó manipuláció nélkül is szívesen segít.

Miután Mara erre nem reagált, a hallgatást beleegyezésnek veszem :)

Azt ne mondd, hogy barátok lesznek....

Szép kép ugye? :)

Ó, õ innen még tovább is megy. :)

Õk is találkoztak már ezek szerint ...

Szegény, már a gyilkost is felmenti....

Õ ugye a katalizátor, aki miatt összecsaptak a fiúk anno.... de nem érzem ártatlannak valamiért, sõõõõt .... :(

A múltkor kérdeztél valamit a deviles visszaemlékezésekkel kapcsolatban.
Nem igazán tudtam, hogy magyarázzam el spoiler nélkül. Szóval attól más az emlék, hogy mindig más gondol rá vissza. S aki visszagondol az sem objektív. Ott van például Kang, aki tengernyi bûntudatot hordoz. Melynek oka nem is annyira a tett, mint inkább a bûnhõdés hiánya. Ezért nem lehet objektív.
Vagy ott van a fiú, akin hajdan összevesztek. Õ mennyire objektív? Hisz annyi év után is tele a lelke gyûlölettel.
Vagy az a barát, akit meg az irigység hajtott annyi éven át?
Mindannyian a saját szemüvegükön keresztül látják a múltat.

Azt gondolom, hogy lassan a gyerekkori bûntény eltörpül azok mellett a bûnök mellett, amelyeket a felnõttek követtek, követnek el, illetve amiben azóta is élnek... mindenkinek megvan a saját bûne, mutyija, titka, a maga kis szemétsége, nemtörõdömsége ebben az ügyben. A barátai sem arra törekednek, hogy segítsék, vagy õszinték legyenek vele. Hiába akarja õket megvédeni, a lavina elindult és mintha a haverok ezt még gyorsítanák is... :(((

Milyen nagyon igaz gondolatok!

Mondjál nyugodtan... :)
A 11. azzal fejezõdött be, hogy az újságíró a képébe mondja az ügyvédnek, hogy ismeri a titkát.
Az Oh Seung Ha nevet felvette, valójában õ Tae Honn öccse...

És a vége:
(nem akarok mást írni, mit az akkori érzéseim, amik újra elõtörtek)

„Tegyünk pontot az i-re?”
Mondhatnánk mi is.
Mert Shilla ege alatt, lejátszódik az utolsó felvonás.
A dráma.
Amit Shilla megkövetel magának.
Mert Shilla egyetlen egy dolgot nem tûr meg.
A boldogságot.
Amit a fõhõseink végig kerestek. És próbáltak tenni is valamit ezért.
Yusin egyet akart. Boldog legyen a „boldogsága” (Deokman)
A nõ pedig csak egy pillanatnyi boldogságot szeretett volna. Az élete végén.
Bidam pedig az örök boldogságot kereste.
Konfuciusz mondta
„Hogy állandóan boldog lehess, folyton változnod kell.”
Tényleg ez kell?
Ez lenne az állandó boldogság titka?
Ezt kellet volna követniük?
Hol vétettek hogy nem lehettek boldogok?
Hioszi Tatiosz azt mondta:
„A boldogság megszerezhetõ, és el is veszíthetõ.”
Mikor már majdnem a markukban volt, egy pillanat és a boldogság elrepült.
De miért?
Mi volt az-az akadály melyet nem tudtak átlépni?
Fõhõseink keményen harcoltak, mindennel, mindenkivel, és önmagukban is, hogy azt az édes pillanatot megszerezzék, megtartsák, és újra és újra átérezhessék.
Szerettek, hogy szeretve legyenek.
Szeretve voltak, mert szerettek.
Hát akkor miért?
Mi volt AZ, ami abban a pillanatban, amikor Yusin kardja átszúrta Bidam törékeny testét pontot tett az i-re?
Azt írtam egy versemben:
„De.
Mi jöhet még?
Hisz a boldogság
és a fájdalom mi
minden törvényt
meghazudtolva
egy adott pillanatban
sûrûsödött össze…..”
stb.
Igen.
Bidam megtalálta a boldogságát. Kimondhatta szerelme nevét. Deokmanét. Aki a fájdalom mélységét járta éppen. Aki ama pillanatban a pokolra kívánta azt, aki a boldogságra keresztet tett.
Shillát.
És ki lehetett volna, aki eme pillanatot magára vállalta?
Yusin. Õ, aki a boldogságot már régen elásta. Õ, Deokman szívének, lelkének utolsó õrzõje. Õ, aki már egyszer áldását adta „örömüknek”. És õ, aki Shilla legnagyobb védelmezõje lett.
Õ átérezte Deokman fájdalmát. De Bidam „érzelmeit” is megértette.
Õ már nyelt keserû könnyeket, õ már átélte a kínok kínját, szíve már meghasadt réges-régen.
És érezte az édes szerelmet is, járt a menybe is a boldogságtól.
De akkor is valami beleszólt.
Az út. Mely felett Shilla szelleme lebegett.
És ez Yusin vállára nehezedett.
Mert Deokman választotta ezt az utat.
És Yusin is. Hogy Deokman mellett lehessen.
Mert csak ez maradt már meg neki.
Az út. Mely többet követel, érzelmek zöld tengerénél.
Ez felszárítja a könnyeket, megedzi a szíveket, kõbe zárja a lelkeket.
És ezért csak neki volt „megengedve”, hogy eme pillanatot megoldja.
És mert Yusin egy dolgot megtanult, amit Bidam sajnos nagyon késõre vett észre.
„A boldogsághoz vezetõ igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá”
Ez tette kerekké a drámát.
A boldogság keresésében az lesz a nyerõ, aki a szívét áldozza fel.
Yusin már rég „feladta”
Bidam si azt adta, ama pillanatért. És megtörtént. Kimondta a szót. Deokman.
És mikor Bidam szíve az utolsót dobbant, a mérhetetlen boldogság járta át testét, mert a legnagyobb áldozatot hozta, amit egy ember megtehet. Az életet.
És Deokman lábánál két szív borult térdre.
De õ már nem tudta felemelni egyiket sem.
Mert lelkét már rég eladta.
Shillának.
Utolsó gondolatai mindent elmondanak.
„Deokman
Az út, ami elõtted áll, nehéz lesz
És fájdalommal teli.
El fogod veszíteni, akiket szeretsz
és nagyon magányos leszel.
Sokkal sivárabb lesz, mint a sivatagban volt.
Bár úgy tûnik majd, hogy tiéd az egész világ,
de valójában...
semmi sem lesz a tiéd.”
És mikor a sziklánál kiül, megnyugszik.
Mert rádöbbent, hogy ami a legfontosabb, nem lett soha az övé.
A boldogság.
Mert õ akarta így. Õ dobta el, õ kergette el, õ vetette el.
Az ott volt mindig, csak õ nem látta meg.
És eme két szívtõl bocsánatot kellett kérnie. Yusintól szóban, Bidamtól a gyûrûvel.
És annak a keze, aki legjobban kereste, ûzte, kergette, a boldogságot, de nem találta meg, leesik.
Megnyugodva, felemelõen, égiesen.
Mert végül megtalálta.
A VÉGTELEN boldogságot.

egyszer írtam egy mesét. És azóta sem változtattam rajta hiszen "elsõ" teljes írásom volt eme sorozatról.

Ám legyen:

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, melynek Shilla volt a neve”
Talán így is kezdhették volna.
Mert hiszen olyan volt, mint egy gyerekkori mese, melyet nagymamám olvasott fel.
Királyokkal, királykisasszonyokkal, hercegnõkkel, hercegekkel, katonákkal, stb.
És elkezdõdött.
Szájtátva bámultam, és hallgattam a szereplõket.
És minden este ugyanúgy.
Vártam megint mit fog kitalálni a gyönyörû ruhába öltözött, lágy de mégis parancsoló hangjával, acélos tekintetével Mishil. Csodáltam észjárását, egyenes tartását, és ahol megjelent, egy pillanatra mindig megállt az idõ. Õ volt az úr. Mind akartam hasonlítani egy boszorkányhoz, de nem ment. Hiszen csak a mesebeli trónt akarta. Mint oly sokan.
És ez lefoglalta minden idejét. És bármennyire próbálta megutáltatni magát, mégis szeretni való lett. Mert egyetlen pillantásával, egy kis élces mosollyal, csendre intette a körülötte lévõket. Mily rengeteg fortélyt ismert, és tudott. De egy hajszál, mindig ott volt.
Bárhogyan hessegette, mindig megakadályozta az a hajszál a célját.
De nem adta fel.
De közben ott voltak a jók, a hercegnõk, a bátor katonák.
És mint a mesében, felvették a harcot.
Leánykákból nõkké cseperedtek, és foggal, körömmel ellen álltak Mishil rohamainak.
És tanultak. Rengeteget. És kik voltak a legnagyobb segítõtársak? A bátor katonák.
Alcheon, Yusin. Egyenes jellemükkel, hûségükkel, tisztességükkel, ott voltak, és karjukat nyújtották, mikor legnagyobb szükség volt rájuk.
De hogyan tudnák is elképzelni egy mesét, ha nem lenne benne szerelem?
Az egyik hercegnõ CheonMyeong, persze hogy beleszeret a hûséges katonájába Yusinba.
És dédelgeti ezt a szerelmet. Arca kipirul, mikor meglátja, szavai édesek mikor vele beszél, szíve kiugrik a helyébõl, mikor távol van.
És megint egy nap.
Várjuk hogy Yusin visszaszeresse.
De nem. A hercegnõt kétszer megsebzik. Egyszer lélekben, az imádott férfi nem õt szereti, hanem a testvérét. És ez szívszaggató. De keményen tartsa magát. Áldását adja a szerelemre. És segít, hogy a páros boldogan élhessen. De jön a második sebesülés. Egy nyílvesszõ hasítja át a levegõt, és megáll a törékeny testében.
És bár utolsó pillanatai vannak, a férfihoz beszél. Kiönti szívét és ezzel élete köre bezárul.
Mert életek köre gyûrûzik az elsõ fejezetben.
A testvéreké.
Egy pontból indulnak, eltávolodnak, párhuzamosan haladnak egy ideig és újra találkoznak.
De az egyik kör végleg bezárul. CheonMyeong meghal.
És ezzel Deokman életének is egy köre majdnem. A felnõtté válásé. De egy új nyitódik meg. De ez már csak egyenes lehet. És csak elõre. És ez egy új út. Mely tele lesz akadályokkal, áldozatokkal. De társakkal az oldalán. A hûség megtestesítõjével, Alcheonnal, az elásott szerelemmel Yusinnal, és egy vándorral Bidammal.
És vállvetve harcolnak a nagy ellenféllel Mishillel.
És megint leláncol a sorozat.
De hiába ugyanazok a szereplõk, ez már egy más mese.
Az érzelmek csatája.
Az elburkolt anyai ösztöntõl a szeretet éhségig, a lebilincselt szeretettõl a tomboló szerelemig, a fájdalomtól a boldogságig, a féltékenységtõl a haragig, stb.
És mindez egy nõ körül zajlik.
Akinek célja van.
És a társak vele tartanak, óvják, segítik, mindent megtesznek érte.
De mindennek van egy vége.
A jó gyõz a rossz felett.
És a cél beteljesedik.
De mikor már azt hinnénk, itt a vége, fuss el véle, megnyílik egy kiskapu.
Mert a meseíró nem akarta befejezni.
Még volt egy-két mondanivalója.
És megint odaszegez a történethez.
Mert valami kimaradt.
És ezt meg kell mutatni.
Az álnokságot, a hazugságot, a galádságot, és a mindent elsöprõ vak szerelmet.
Hányszor ordítottunk bele, Bidam vigyázz!
Hányszor állítottuk volna le a mesét.
De nem lehetett.
És az érzelmek kavalkádját zúdították ránk.
Bár csók nem csattant, bár kéz nem emelõdött fel, apró mozdulatokkal, mosolyokkal, intésekkel, testbeszéddel, és egy pár szóval bemutatnak mindent.
És a végkifejlet.
Megdöbbentõ, lebilincselõ, fájdalmas, de felemelõ.
És a fõszereplõ élete véget ér.
Bár szerettünk volna, egy boldog végzetet, de a vége rávilágít a valósága.
Ez nem mese. Ez az élet.
Tele kudarccal, harccal, érzelmekkel, akadályokkal, áldozatokkal, stb.
És tanít.
Tanít embernek lenni, tanít szeretni, tanít túlélni, tanít tûrni, tanít átérezni, tanít gondolkodni.
És bár tudjuk, sok szereplõ, csak egy pár sorban kaptak említést a történelem lapjain, de életre keltek a sorozatban.
Azt is tudjuk, hogy érzéseik csak a szövegíró fantáziájának szüleménye, de egy adott pillanatban elhiteti velünk, így léteztek, éltek, cselekedtek abban a korban az emberek.
És akaratlanul, a történet tagjaivá lettünk.
Együtt püföltök Yusinnal a sziklatömböt, együtt sóhajtoztunk CheonMyeonggal, együtt harcoltunk Mishil ellen, együtt szerettünk Bidammal, együtt kacagtunk Jukbangal, együtt óvtunk Alcheonnal, együtt cseleztünk Mishillel, stb.
És ez mind, mind a színészeknek köszönhetjük.
Mishil szemeit, Yusin testbeszédét, Alcheon megjelenését, Deokman könnyeit, CheonMyeong aggodalmát, Jukbang huncutságát, Misaeng kacagását, Bidam belsõ harcát stb. mind a színészek kelltették életre.
És a mellékszereplõk.
A legegyszerûbb katonáktól egészen fel Chilsuk, Munno, Sohwa, Seokpum, Santak, Godo, stb. mindegyik letett valamit az asztalra.
És így lett teljes.
Mert mindegyikük valamit megmutatott.
Mert a szavak leíródnak, a mondatok elmondatnak, de az érzelmeket el kell játszani.
Bár tudjuk, a szövegek, a fordulatok, a jelmezek, a díszlet, a háttérzenék, a rendezés, a színészek stb. mind hozzájárultak ahhoz, hogy lekössenek a történetek és átérezhessük a sorozatot, és azt is tudjuk, hogy ez csak egy mese, de arra az egy órára, elfelejtetted a környezetedet, kiléptél a mindennapos életedbõl, és része lettél valaminek.
Valaminek, amit úgy hívnak emberiség.
És ezt nem lehet megköszöni.
Talán annyit tudunk tenni, hogy emlékeinkben megtartjuk, próbálunk tanulni belõle, és minél több embernek elmondani, mit is jelentett neki a sorozat.
Így legyen.

Bori,
az asianWiki oldalán találtam egy spoilert, nem nagyon durva, de arra választ ad, amit nemrég kérdeztél.
Hogyhogy nem ismerték föl egymást: a zsaru meg az ügyvéd...
Többet nem is mondok.

Nagyon köszönöm a vetítést.

Jó volt felidézni újra.

Köszi a vetítést és jó pihenést kívánunk :))
(Mi itt leszünk egy ördögi történettel, én tutira benne leszek még, mire visszajössz.)

Addig is küldök egy képet egy kíváncsiskodó alakról (persze a karlkötõje Cartier, a kép pedig egy Woman Sense c. lapban jelent meg, és nagyon friss, mai ...).

Nagyon szép volt Agassi, gratulálok és szívbõl köszönöm az élményt... hûséged és kitartásod a "Tied" mellett pedig csodálatra méltó. Kívánom, hogy nagyon-nagyon sokáig tartson :)))

Akkor én pedig elárulom, hogy az egyik oka a vetítésnek és annak, hogy belevágtam egyáltalán a Sillába az a Silla topik.

Sokszor átkukkantottam oda és láttam, hogy nem mennek simán a dolgok. Sajnáltam.
Szerettem volna egy kis segítséget adni, hogy visszanyúlhassatok a gyökerekhez, ami összefonott Benneteket.
Eleinte nem terveztem ennyire bõlére :)

Persze ekkor még fogalmam sem volt, mirõl is szól a Silla...







És most megszabadultok tõlem néhány napra...:)))