Téma: A kis lord

9/10
FElepHánt 2011 ápr. 28. - 12:36:22 9/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A KIS LORD Jeles András Szombathelyi Weöres Séándor Színház
A függöny mögül a Narrátor, korhûben: Kikiáltó tudósít a színfalak mögötti készülõdésrõl, egy korabeli társulat produkciója következik, csak elõbb köhögje ki magát mindenki... Így már az elsõ pillanatban cselekvõ részesei leszünk az elõadásnak, nagy derültség közben krákogjuk az utolsókat.
A színpadon az ég világon nem történik semmi. Tempós, akkurátus beszélgetések, jelentéktelen szereplõk, sehol egy konfliktus, sehol a drámai szituáció - és mégis! Ámulva figyeljük az akvárium-lét titkos izgalmait. Az Észak-Dél háború idején, Szabó Tibor szatócs diskurál boltjában indián barátjával, akit Kálmánchelyi Zoltán zöld arccal és derekas köpönyegforgatásokkal jelenít meg. A káposztáshordón a leendõ Kis Lord trónol, Grünwald Dávid azonnal feltûnik pompás beszéd-és játék-készségével.
A háttérben felhõk, hullámok, csaták lassúsad képei mozognak álomszerûen, a jeleneteket balladák, western-songok tagolják, élõ zenekarral, féltucat énekessel. Kiss Mari komor dalokat ad elõ, a Melis László válogatta-hangszerelte számok varázslatosan szólnak a négy vokalista, trombita, cselló-gitár-basszus összetételû zenekar jóvoltából. Az összes muzsikus énekel, olyan nagyszerû színészeket is találunk köztük, mint Poppre Ádám és Lévai Tímea.
Az akusztikus térben halk füttyök, kopogások, fura neszek is szólnak, tovább erõsítve az atmoszféra ködös lebegését.
Jeles András különös színházi stílusát a legendás Mosoly birodalma után nemrég éppen ebben a színházban csodálhattuk a Nevetõ ember, húsz év után újrateremtett változatában. Bachi monotonitás, a tempó fojtott Largo-ja, indulatok, konfrontációk helyett a megálló idõ csöndje. A beszédmód sokszor hangsúlyozottan furcsa: Szerémi Zoltán ügyvédje tanácstalan fejforgatásaival, bizonytalan szüneteivel, az indián torokhangjával, a gyermekét
sirató anya néma sírásával karakterizál. Néhány díszlet-elemmel tökéletes helyszínek alakulnak ki, de hát Jeles András-nál még az illemhely is transzcendenciát hordoz... A hajócsavar vízszintesen forog a fedélzeti hintaszékek alatt, a hintó imbolyogva döcög a birtok kapujától a bejáratig vezetõ három mérföldön. A lakájok balettlépésben, a nagykalapos hölgyek pipiskedve közlekednek, a hétköznapi egyszerûség talán csak a fantasztikusan hitelességû Kis Lordot, Grünwald Dávid-ot és bájos mamáját, Csonka Szilviá-t jellemzi.
Több jelenet epizódszerû, mellékesnek is tûnhetne, ha nem lebegne fél méterrel a realitás felett, ha nem lenne révetegen álomszerû, mint az egész fenséges elõadás. Mert nincs semmi, nincs sztori, nincs poén, nincs kifejlet, - csak Színház van, csak katartikus vízió.
A Senkiföldje tengerpartján, hintalovon ülve bóbiskol árnyképünk, csatamezõn araszolunk a homályos halálba és bársonyruhácskás szõke gyermeknek álmodjuk magunkat... Balogh János cilinderesen elegáns narrátora tapsra vezényli a társulatot és mi forrón ünnepelve köszönjük meg a kiváló társulatnak, hogy világra hozta ezt a költõi látomást.