A frankfurti levesnél az volt a koncepció, hogy a séf elkészítette a maga módszerével a levest, amit aztán a versenyzõknek le kellett utánozniuk a maguk módján.

A séf a következõképpen csinálta:

Blansírozta a kelkáposzta leveleket, utána gyorsan hideg (ha jól emlékszem 0 celsius fok körüli) vízzel teli tálkába mártotta, majd a levelet összeaprította, és végül egy szép, világos, élénk zöld színû levet kapott.

Arra már nem emlékszem pontosan, hogy milyen fûszereket és adalékanyagokat tett bele, de a legfontosabb a világos zöld szín megtartása volt, amit a konyhafõnök ezzel a módszerrel tudott elérni.

Hozzáteszem, a versenyzõ szakácsok csak részben tudták leutánozni a fõztjét. :)

Tehát nem amatõr a séf, és lenne a mûsorban spiritusz, csak másfajta módon kellene ezt az egész tartalmat tálalni.
Nem mindegy, hogy mit látunk nézõként. :)

"Egyediség....az elsõdleges szempontot, hogy az étterem jól megszokott, bejáratott ízvilágát képviselje, ugyanis vannak törzsvendégek, akik pont emiatt járnak az adott helyre. És ha nem azt kapják meg, amit megszerettek, akkor könnyen elpártolhatnak. :)"
Olyan koncepció ez.... mint az ÚJ magyar stadionok......
"És akkor bevezetik a felcsúti aranytallért."

A konyhafõnök:

Idáig csak két epizódot láttam ebbõl a mûsorból, de a séf egyértelmûen nagyon nagy képû!
Lehet, hogy ez egy étterem konyháján elfogadott, itt számomra mégis kirívóan ellenszenves.
Uram bocsá' ez egy tv-mûsor, nem valamelyik konyha jól megszokott légköre, szóval illene ezt figyelembe venni.
Egy tv-ben leadott szakmai versengõs mûsortól egyébként sem azt várom, hogy a zsûri játssza az agyát, hanem hogy kicsit közelebb kerüljek az adott szakmához, illetve, hogy a benne szereplõket megkedveljem, és hogy drukkolni tudjak nekik. Valamint tanuljak abból, hogy milyen egy igazán jól elkészített kaja, és tátva maradjon a szám egy-egy étel(különlegesség) elkészültekor.

Gordon Ramsay:

Nekem Gordon Ramsay mûsora nem igazán tetszett. Õ viszont nagyon tudta, hogy mivel kell a résztvevõket rábírnia arra, hogy odafigyeljenek a fõztjükre, és hogy ezáltal a maximumot ki tudják hozni magukból.
A kiabálás például nevelõ szándékú volt, hogy a szakácsok megértsék, hogy az ételnek tökéletesnek kell lennie, hogy a vendég elégedett legyen a kajával. Nos, itt A konyhafõnök mûsoron nem érzem ezt a fajta motiváltságot, hogy ez lenne a cél.

Egyediség:

Az egyediség szerintem is nagyon fontos tényezõ. Én úgy tudom minden étterem más-más ízvilággal dolgozik, sõt még a Franchise éttermek ételei is lehetnek eltérõek. Például ugyanaz a leves egy kicsit sûrûbb az egyik helyen, míg a másikban kicsit hígabb. De abban egyetértek, hogy aki egy adott étteremben szakács vagy netán konyhafõnök, annak figyelembe kell vennie azt az elsõdleges szempontot, hogy az étterem jól megszokott, bejáratott ízvilágát képviselje, ugyanis vannak törzsvendégek, akik pont emiatt járnak az adott helyre. És ha nem azt kapják meg, amit megszerettek, akkor könnyen elpártolhatnak. :)

......vagy keress szakembert, aki profin "megalkotja" helyetted.

"A tökéletes másolás, maga a középszer."
Ha nem tudsz "valamit" akkor tanuld meg, vagy keress szakembert.
„Készüljön bár omlós, avagy egyszerû kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnõjének, akkor is, ha nem õ maga készítette, hanem a (Mester) cukrásztól hozatta”
– Magyar Elek: Ínyesmester szakácskönyve (1932).

sztrapacska (szlovákul kapustové halu¹ky, strapaèky s kapustou vagy strapaèky) szlovák eredetû tésztaétel.
Pont a szlovák csaj ne tudjon nokedlit szaggatni?!?!

"A "tökéletes" másolás, maga a középszer.
Az "alkotás", mûvészet..., ettõl izgalmas, és inspiráló, míg a másolás, maga a tömény monoton unalom.
Másolni, némi affinitással felvértezve, és kellõ szakmai alapok megszerzése után, szinte bárki tud.
Alkotni, kevesen, igaz önállóan gondolkodni és alkotni "hagyni" veszélyes, még a végén kitûnsz...:)"

Drága barátom, ezzel a véleményeddel a legmesszebbmenõkig egyetértenék, - ha nem egy fõzõmûsorról lenne szó!...:)
Azt hiszem, - személyiségünkbõl fakadóan - mindketten ösztönösen irtózunk, viszolygunk minden olyan dologtól, ami kötöttségekkel jár, ami rutinból fakad, ami monoton, ami megköti az önállóságot, ami lefojtja a kreativitást, a fantáziánk szárnyalását, az önkifejezés szabadságát.
Írásaidat - többek között - azért is kedvelem annyira, mert mindig belengi õket valamiféle emelkedettség, a realitások talajáról való elrugaszkodás vágya, a túllépés "e mai kocsmán" igényessége.

Azonban itt teljesen másról van szó, és most - kivételesen - az általam egyáltalán nem kedvelt zsûri feladatkiosztásával értek egyet.
Ugyanis, ezek a versenyzõk valamikor, egyszer, ha minden összejön nekik, ha sikerül megvalósítaniuk legnagyobb álmukat - arra, hogy több rutinos, évek óta szakácsként dolgozó ember is van köztük, ami azonnal megkérdõjelezi a verseny tisztaságát, most nem térek ki, - egy színvonalas, drága étteremben fognak dolgozni, egy nagy konyhában, akár tucatnyi szakácsból álló személyzet munkáját fogják ellenõrizni, és ott mindig, mindennek tökéletesnek kell lennie!

Ami azt jelenti, - és szerintem ebbe nem gondolnak bele sokan, amikor egy finom, drága étel tetszetõs elkészítését nézik irigykedve a tv-ben, - hogy akár évtizedeken keresztül, mindennap több tucatnyi, TELJESEN EGYFORMA, UGYANOLYAN ÍZÛ, KÜLLEMÛ, ÉS SZÍNVONALÚ ételt kell elkészíteniük, hibátlanul, tökéletesen, a legkisebb eltérés nélkül!
Tehát - viszolygok a szótól, - RUTINOSAN, gyakorlottan, megbízhatóan kell teljesíteniük.

Ebben az esetben tehát a "másolás" kifejezésnek - amirõl néhány nagyon tanulságos gondolat erejéig értekeztél - létjogosultsága van, sõt, az éttermi szakácskodás lényegét jelenti.
Ha én - bárcsak megtehetném anyagilag! - éveken keresztül, minden este egy Michelin csillagos étteremben vacsoráznék, és minden este ugyanazt a finomságot rendelném, akkor elvárnám, hogy - cserébe a horribilis összegért, amit fizetnem kell érte - ugyanolyan kitûnõ minõségû legyen, mint legelsõ alkalommal, amikor "rákaptam".

Egy szakácsnak, vagy cukrásznak a kreativitása, alkotói szabadsága - amikor kitalál valami újat, vagy a hagyományost, megszokottat "dobja fel" valami ötlettel, - az alkotás folyamatában korlátlan kell hogy legyen. Ott mutathatja meg az egyéniségét, valósíthatja meg önmagát, realizálhatja az ötleteit.
De amikor befejezi ezt az alkotói folyamatot, amikor ott van elõtte a kész mû, onnantól kezdve az a feladata, hogy - miután feltette az étlapra az újonnan kitalált ételt, vagy süteményt, - ezentúl bármikor, bármilyen mennyiségben, és ugyanolyan minõségben el tudja azt készíteni, sõt, a keze alá dolgozó személyzetnek úgy tanítsa be, hogy azok is el tudják készíteni azt, méghozzá tökéletesen.

Egyébként a "másolásról" ugyanaz a véleményem, mint neked, restségrõl, a fantázia hiányáról, a könnyebbik út választásáról szól, - én, mint zenész, számtalanszor megtapasztaltam, hogy nagyon sok zenét tanuló fiatal azt hiszi, akkor lesz jó hangszeres zenész, ha lemásolja egy világsztárnak a játékát, stílusát, begyakorolja annak a virtuóz futamait, ami ideig-óráig mûködhet is, csak éppen nem lesz egyénisége, epigonként fogja élni a szakmai életét, és nem fogja megtalálni a saját hangját.
Az igazi tehetség persze nem elégszik meg ennyivel.

A konyhai munka 95 százalékban rutinmunka, ha az étterem tele van, és percenként jönnek a megrendelések, akkor csak a begyakorlottság számít, szinte gépiesen, az étlapon szereplõ összes étel receptjét tökéletesen ismerve, hibátlanul kell az ételeket elkészíteni, akár több százat is naponta.
Na, - annak ellenére, hogy szeretek fõzni itthon a családnak, - többek között ezért sem lennék én hivatásos szakács. Nem bírnám a futószalagon készített ételek monotóniáját, és azt, hogy a legkisebb hibát, melléfogást sem szabad elkövetnem.

A mûsorral kapcsolatban egy kérdés azért felmerült bennem.
A feketeruhás séf, - aki a jobb oldalon szokott állni, - megengedheti-e magának, hogy némely versenyzõkkel szemben nyíltan éreztesse az ellenszenvét, vagy éppen a szimpátiáját???
Nem az lenne-e a feladata, hogy - legalább látszólag - elfogulatlan legyen?

Nem szívesen mondom ki, de egy hét távlatából, és egy hét rálátással a mûsorra, teljesen nyilvánvaló, hogy Kánya Kata lányát a zsûri nagyon sokáig, akár a döntõig is segíteni fogja, és ugyanez a kategória, az elfogultság vegytiszta megnyilvánulása érezhetõ András esetében is, aki eddig bármit csinált, akárhogy eltolt valamit, a zsûri mindig talált valami dicsérendõ dolgot az ételében, és a kritikájukban azt emelték ki. Gyakorlatilag a tenyerükön hordozzák, egyértelmûen látszik, hogy õt is nyomják ezerrel.

"Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes" - ezt direkt neked kerestem ki, barátom, ha már annyira szereted az irodalmi idézeteket.:DDD
Üdvözöllek.

...hogy szilárdan álljunk a földön és sikeresen boldoguljunk az életben, gyökerekre Is szükség van.
"Foglalkoztat a jövõm, mivel hátralévõ napjaimat ott szeretném eltölteni."

Amen!

Ahogy tetszik.

"Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló, meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét."
William Shakespeare

Suzy nekem tök mind 1, csak történjék valami, ha már tõlem idéztél.

" A szómból vetted kis a szájam." :)

"A csinálják meg azt amit én helyett, nekem jobban bejönne ha szabadon választott vagy olyan feladatokat kapnának melyekbõl a fõzési személyiségjegyei jönne ki a versenyzõnek."
Majd... ha pontosan le tudta, tudja másolni a "vizsgafeladatot" utána úgy készítheti az ételt, ahogy csak megálmodta vagy éppen kedve tartja.

Mivel véletlenül elkaptam az 1. adást (vagy az engem), már hsztam ld (6). Nem nézem a gasztromûsorokat, de hallottam többrõl. Annyi van mint réten a fû, az új(ak)hoz ki kell találni valami extra pluszt, stílszerûen: sót-borsot :) h "elkeljen" nézettségileg. Ebben az Iz(é)faktorban ez a kivagyi, pikírt, katonás, ahogy már írtam: "nincs kegyelem" (Máté Kriszta egykori kvízmûsora) stíl a "só-bors", legalábbis abban az egyben, amit láttam, így volt. Én is beértem 1 nézéssel...
Végül is, akinek a klasszikus fõzöcskés-negédes gasztromûsorok jönnek be, jó hír h Borbás "Marcsi" Mária Gasztroangyalunk valszeg életfogytiglan gondoskodik a grüberlis-könnyes/mosolygós-magyarosch-kacsintós-szépazélettrallala típusú rokon mûsor(ok)ról, mellesleg kockázatmentesen=közpénzbõl. 1-2 idevágó hszomat ld a Gasztroangyal és B.M. topikban.

Az egy adásból nekem a következõk jöttek le.:

A zsûri ,hogy finom legyek nélkülöz minden karizmát.
A versengõk között 1-2 érdekes arc van. / Nekem a molett srác fazonja tetszett./
A csinálják meg azt amit én helyett, nekem jobban bejönne ha szabadon választott vagy olyan feladatokat kapnának melyekbõl a fõzési személyiségjegyei jönne ki a versenyzõnek.
nekem ebbõl az adásból az jött le marad a monoton két kaja és az utolsó kettõ "szétlövése" felállás.
Így aztán maradok is az 1xeri megnézésnél.

Belenéztem a mai adásba, mert kíváncsi voltam, mennyire másolja ez a Ramsay-féle fõzõ-szappanoperát, ahol a legkevésbé a fõzésen van a hangsúly, inkább az üres érzelmek gerjesztésén.

Nem csalódtam, ugyanaz a megrendezett, elõre felépített, mindenféle spontaneitást nélkülözõ hulladék, mint az amerikai testvére, totál langyos 3 zsûritaggal, a legkisebb izgalom, vagy átélés nélkül elmondják az épp aktuális kritikát a súgófalról...

Szánalom a köbön...

Ki ez a nindzsaruhás "húdeszigorúvagyok" macskajancsi? Túl messzire megy a beképzelt, lekezelõ stílusával. Emberekkel beszél, nem a tükörképével. A fõzõvizet a fejére önteném.